A kolumbiai kongresszus november végén fogadta el a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) és a kormány között született békemegállapodás átdolgozott változatát. Az eredeti verziót a lakosság szűk többsége a marxista gerillaszervezettel szembeni túlzott engedékenység miatt egy október eleji népszavazáson elutasította, a béke ügye azonban nem bukott el, amiben Juan Manuel Santos kolumbiai elnök szerint nagy szerepe volt annak, hogy idén a mintegy fél évszázados konfliktus lezárásáért tett erőfeszítéseiért neki ítélték oda a Nobel-békedíjat.
A bogotái vezetés és a gerillák megbékélését éveken át tartó tárgyalások előzték meg Kubában, ahol november 25-én 90 éves korában elhunyt a karibi szigetországot több évtizeden át irányító Fidel Castro, amivel Mauricio Santoro, a Rió de Janeiró-i Állami Egyetem nemzetközi kapcsolatokat oktató tanára szerint szimbolikusan véget ért a 20. század. "Halála több változást is fog hozni Kuba számára" - jegyezte meg. A karibi szigetország nemzetközi elszigeteltsége már idén is tovább mérséklődött: újraindult a rendszeres légi forgalom Kuba és az Egyesült Államok között, s az ország megállapodást írt alá az Európai Unióval a kapcsolatok rendezéséről.

Ezzel szemben változatlan és egyre kilátástalanabb a helyzet a szintén baloldali vezetés alatt álló Venezuelában, ahol a parlamentben többséget alkotó jobboldali ellenzéknek nem sikerült keresztülvinnie, hogy még idén népszavazást írjanak ki az országot szerintük gazdasági válságba taszító Nicolás Maduro államfő elmozdításáról. A kormány legutóbbi, zavargásokat kiváltó döntése az volt, hogy kivonta a forgalomból az eddig használatban lévő legnagyobb címletű bankjegyet, a 100 bolivarost, tömegek készpénzben lévő megtakarításait semmisítve meg. Halvány reménysugárnak nevezhető, hogy a Vatikán közreműködése révén a kormány és az ellenzék megállapodott: január közepén folytatja a párbeszédet a belpolitikai válság megoldása érdekében.

A Brazíliát hónapokon át fojtogató belpolitikai bizonytalanság viszont a több mint 13 évig hatalmon lévő Munkáspártnak (PT) és vezetőjének, a költségvetési törvény megsértésével vádolt Dilma Rousseff elnöknek augusztus végi leváltásába torkollott. Utódja, a Brazília számára új korszakot ígérő konzervatív Michel Temer sem sokkal népszerűbb, egy őszi felmérés szerint a lakosság mindössze 14 százaléka támogatja az állami kiadások csökkentését célul kitűző kormányát. A zűrök ellenére nagyobb gond nélkül lezajlottak a 2016-os riói nyári olimpiai játékok, igaz, azokat beárnyékolták a közbiztonság és a kontinensen több ezer embert megbetegítő zikavírus miatti aggodalmak.

Latin-Amerika, azon belül Peru adott otthont idén egy másik nemzetközi eseménynek, a novemberben megrendezett az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) 24. csúcstalálkozójának is, amelynek legtöbb résztvevője kiállt a még Washington által kezdeményezett, de Donald Trump megválasztott amerikai elnök által elutasított szabadkereskedelmi megállapodás, a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) mellett. Peru egy hazai esemény miatt is reflektorfénybe került idén: júniusban elnökké választották Pedro Pablo Kuczynski pénzügyi szakértőt, aki Keiko Fujimori, Peru börtönben ülő volt államfőjének lánya felett aratott győzelmet.
A szomszédos Bolíviában eközben arról az alkotmánymódosítási javaslatról döntött a lakosságnak, amelynek értelmében a 2006 óta kormányzó Evo Morales 2019-ben negyedszer is versenybe szállhatna az elnöki posztért. Bár csekély különbséggel a nemek kerültek többségbe, a baloldali vezető nemrég bejelentette, indulni fog a választáson.

A szintén baloldali Daniel Ortegának már sikerült az, amiről Morales álmodik: a nicaraguai államfőt novemberben negyedjére is elnökké választották. Jovenel Moise személyében új államfője lett viszont a 2016 során belpolitikai bizonytalansággal küzdő és újabb természeti csapás, a több mint 1500 halálos áldozattal járó Matthew hurrikán által sújtott Haitinak, ahol a csak "banánemberként" emlegetett üzletember megígérte, életet lehel a gazdaságba.

Ezt teszi Argentínában a 2015 decemberében hivatalba lépett Mauricio Macri jobbközép elnök is, aki meghirdetett reformjai részeként áprilisban sikeresen visszavezette országát - 15 év távollét után - a nemzetközi tőkepiacokra, miután rendezte az amerikai fedezeti alapokkal több éve fennálló vitát. Az ország más téren is előrelépett: megállapodást kötött a brit kormánnyal a Falkland-szigetek körüli vitás kérdésekben való szorosabb együttműködésről, amit London az utóbbi több mint másfél évtized "legjobb híreként" értékelt a brit fennhatóságú szigetcsoport ügyében.
Míg Argentína viszonya a Nyugattal, így az Egyesült Államokkal is javult, Mexikó esetében épp ellenkezőleg alakult ez az idén, elsősorban Trump elképzelései miatt. A leendő elnök kilátásba helyezte a Mexikó számára létfontosságú észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás újratárgyalását, s azzal fenyegetőzött, hogy az illegális bevándorlás megfékezésére falat emeltet a két ország határán, amit Mexikóval fizettet majd ki. A milliárdos üzletember a választási kampány során erőszaktevőknek és kábítószer-kereskedőknek nevezte a hazájában élő több millió mexikói bevándorlót, akiket ígérete szerint deportálni fog. Bár tény, hogy nem ért véget Mexikóban a drogháború, az év elején fontos küldetést teljesített a kormány: sikerült elfogni az ország első számú drogbáróját, Joaquín Guzmánt, a hírhedt Sinaloa kartell vezetőjét.

Kapcsolódó cikkek