Talán nem is maga az informatikushiány ténye, hanem a számok sokkolhatták igazán a hazai politikai és gazdasági közvéleményt. Mára már köztudott, hogy mintegy 22 ezer informatikus szakember hiányzik a hazai gazdaság vérkeringéséből. A Bell Research korábbi kutatása emellett azt is megállapította, hogy a probléma megoldásának alapvető feltétele az oktatás megújítása annak érdekében, hogy a jelenleginél több és magasabb tudással bíró szakember kerüljön ki a piacra.

Ha tudnánk növelni a számukat, az nagy lehetőséget jelentene az országnak, hiszen az üres IT-állások betöltése durván 4-500 milliárd forinttal növelné a hazai GDP-t – hívta fel lapunk figyelmét a probléma volumenére az Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) főtitkára. Major Gábor szerint a digitalizáció, illetve az azzal együtt járó mély társadalmi és gazdasági változások összességében százezreket érintenek, hiszen a folyamat elérte a kereskedelmet, a robotikát egyre inkább alkalmazó ipart, de az önjáró kombájnok formájában már az agráriumot is. Mindez a munkaerőpiac szerkezetének változását hozza magával, fókuszba helyezve a digitális tudással rendelkezőket – mondta a szakember.

ALGORITMIKUS GONDOLKODÁS
S nem csupán programozókról és IT-szakemberekről van szó, hanem olyan munkavállalók hiányáról is, akik képesek „algoritmikusan gondolkodni”. Tehát összességében mintegy 3-400 ezer embernek is fel kell készülnie arra, hogy a digitalizáció térnyerésével elkerülhetetlenül megváltoznak a munkakörülményeik, a változásokból pedig csak folyamatos egyéni fejlődéssel lehet kijönni nyertesen. Major Gábor szerint nem kizárólag magyar problémáról van szó, hiszen európai szinten mintegy 700 ezer informatikus álláshely vár betöltésre.

A kialakult helyzetben komoly szerepe van az oktatásnak, de azt is érdemes tudni, hogy – mint azt Major Gábor elmondta – az oktatás jelenleg egyszerűen nem tud lépést tartani a piaci követelményekkel és a növekvő szakemberigénnyel sem.

NEM CSAK ÁLLAMBÁCSI DOLGA
Egyébként az IVSZ főtitkára semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a piaci szereplők reagálnak a szakemberhiányra és képzéseket indítanak. Nem is lenne szerencsés, ha mindent az államtól várnánk – teszi hozzá Major Gábor. Úgy látja, hogy mivel e piaci képzések nem akkreditáltak, ezen a területen is mozdulni kelleme, illetve érdemes lenne átgondolni a diákhitel kiterjesztésének lehetőségét, hogy aki például negyven éves kora felett akar váltani, annak legyen miből megfinanszíroznia az oktatás egy-másfél éves időszakát. A piaci szereplők jelenleg néhány száz új IT-szakembert tudnak kinevelni, de ha rugalmasabb lenne a szakképzés és a felnőttképzés rendszere, számuk több ezerre növelhető.

NULLÁTÓL FÖLFELÉ
S ahogy az várható volt, a piac amolyan „old meg magad” gondolatot követve mindenképpen reagál a szakemberhiányra. Az N-Ware Kft is arra készül, hogy Reaktorlabs néven, saját oktatási programján keresztül lehetőséget adjon a szakma iránt elhivatott, esetleg karrierváltáson gondolkodó fiatalok számára. Az a célunk, hogy szinte a nulláról felhozva képezzünk junior fejlesztőket, akik megállják a helyüket a piacon és képesek a tovább fejlődésre is – mondta a Figyelő Online-nak Piya Csaba társalapító. Ezért persze meg is kell dolgozni, a négyhónapos képzés intenzív tanulást és komoly elhatározást igényel a résztvevőktől. A lehetőség viszonylag nyitott: nem szükséges sem matematikai- vagy természettudományos előképzettség, ahogy a diploma hiánya sem okoz hátrányt.

MILYEN AZ IDEÁLIS DIÁK?
Amire viszont manapság egy jó IT-szakembernek szüksége van Piya szerint, az erős belső motiváció, illetve a jó problémamegoldó képesség. Egyébként a jelentkezők között van ápoló, orvos, de még kertépítő mérnök is. Az egyetlen komoly szűrő a képzésben való részvételre a nyelvismeret, hiszen az informatika nyelve az angol, így minden tan- és segédanyag e nyelven található meg, de a piaci szereplők között is egyre nagyobb az igény arra, hogy minden munkafolyamat, riport, vagy dokumentáció angol nyelven legyen elérhető – hívja fel a figyelmet Varga József oktatásszervező. A több mint tizenöt éves fejlesztési múlttal bíró szakember árnyalja a képet az „ideális” diákokról is.

Szerinte a motiváció talán fontosabb is, mint a képzésbe belépők egyéni tudásszintje, hiszen egy négy hónapos képzés ideje alatt nem lehet átadni egy egyetemnyi tudásanyagot. Viszont nem is ez a célunk, mi csak a kaput nyitjuk ki egy folyamatosan fejlődő világra, s akik kellően motiváltak, elérhetik a céljaikat – teszi hozzá Varga József. A programozás elméletét meg lehet tanulni az egyetemen, de ez egy autodidakta tanulási folyamat, tehát ha valakiben nincsen ott a tudásvágy és a fejlődésre való igény, nem gyakorol, és nem néz szembe kreatív feladatokkal napi szinten, akkor belőle nem lesz programozó – mondja Varga, aki szerint a kulcskérdés a folyamatos önfejlesztés, "nem hiszek a stagnálásban, az ember vagy fejlődik, vagy hanyatlik".

OKTATÁS: MÁSHOGYAN KELLENE
Az IVSZ főtitkár szavaiból is az derül ki, hogy a pincétől a padlásig a teljes oktatási rendszert át kellene alakítani annak érdekében, hogy kellő számú és megfelelő tudású IT-szakember ülhessen a gépek elé. A folyamat elkezdődött, egyre több intézkedés irányul a megfelelő rendszerek kialakítására.

A köznevelésbe már az első osztálytól be kellene vezetni az algoritmikus gondolkodás fejlesztését, hogy amikor végeznek a diákok, „legyen fogalmuk arról, hogyan is kell bonyolult problémákat részekre szedni, azokat apránként megoldani s mindez hogyan áll össze egy egésszé”. Major Gábor szerint ha megérjük, hogyan működnek a gépek, akkor a gépek által egyre jobban behálózott világot is megértjük. Teljesen mindegy, hogy szoftverekről, vagy fizikai gépekről van szó. Ez a gondolkodásmódot a digitális kompetenciák fejlesztése mellett alapkompetenciává kell tenni – állítja a szakember.

A DRÓN LEHET AZ ÁCS LEGJOBB BARÁTJA
Vannak olyan szakmák - például a szoftvertesztelő is ilyen -, amihez nem kell felsőfokú végzettség, ugyanakkor jelen pillanatban nem lehet tesztelőként végezni a szakgimnáziumokban – az IVSZ főtitkára ezzel a példával érzékeltette, hogy miért is kellene a szakképzési kimenetet modernizálni és hozzáigazítani a szakmaszerkezetet a mai munkaerőpiachoz. De szerinte a jövő szakemberét még ez sem készíti fel eléggé a változásokra. Bármilyen szakmáról-foglalkozásról is legyen szó, a kőművestől a pékig mindenkinek képzést kellene kapnia arról, hogy a következő akár öt-tízéves távlatban milyen eszközök kezelését kellene megtanulnia. Csak egy példa: ma még egy ácsnak fel kell másznia a tetőre, de mi lenne, ha a jövőben ezt a veszélyes tevékenységet egy drónnal ki tudná váltani?

A felsőoktatás szintjén egyebek mellett az a probléma, hogy nem jelentkeznek elegen a pályára. A Bell Research is kiemelte, hogy az IT-foglalkozásról „alkotott kép gyenge és torz, a karrierérvek nem ismertek, elterjedtek a negatív sztereotípiák”. A középiskolásoknak egyszerűen nincsenek valós információik és a képzésekkel sincsnek tisztában. Az IVSZ főtitkára is lát kommunikációs problémát, de már léteznek programok, amelyek átfogó és valós képet adnak a szakmáról a diákoknak is a szülőknek is. A jelentkezők és a tanulmányaikat megkezdők pedig azzal szembesülnek, hogy a professzorok túlságosan sok elméleti tárggyal kiszórják még az elkötelezetteket is. A lemorzsolódás ötvenszázalék feletti – hívja fel a figyelmet Major Gábor. A gyakorlatorientált szemléletet hozza be a bolognai képzésen belül egy új képzési forma, a BEng (Bachelor of Engineering) amitől a szakemberek a felsőoktatásban részt vevők számának a megduplázódását várják.

A TANANYAG ÉS A VALÓS KOMPETENCIÁK VISZONYA
Varga József is úgy látja, hogy az informatikát intézményesen nagyon nehéz jól oktatni, arra lenne szükség a külföldi példák alapján, hogy sokkal gyakorlatorientáltabb, az egyén személyiségére fókuszáló módszer nyerjen teret. Szerinte az oktatás súlyos lemaradásban van a piaci folyamatokkal szemben, „a tananyag köszönő viszonyban sincs a valóságban igényelt kompetenciákkal”. Nem csak az a baj, hogy az oktatók egy része akár évtizedekkel korábban megírt tankönyvekből tanít, hanem hogy nincsenek ismereteik a piaci elvárásokról. Fontos lenne az informatika tanárok képzése, mivel nagyrészt rajtuk múlik, hogy a következő generációnak milyen szintű lesz a digitális készsége, mennyire könnyen fognak tájékozódni az online digitális térben. Az egyetemen harminc évvel ezelőtt megírt könyvből tanító professzor nem tud piacképest tudást átadni. Varga is sokszor szembesül azzal, hogy ugyan van tudása a friss diplomásoknak, de valójában nagyon sokat kell költeni a házon belüli képzésükre.

Piya Csaba egyenesen úgy látja, hogy a cégek házon belül megoldott – és egyáltalán nem olcsó – képzésein keresztül a piac elutasítja a jelenlegi oktatási módszereket. Tisztában vannak azzal is, hogy az magas szintű tudásátadás és az alapkutatások a felsőoktatás területére tartoznak, de szükség van az agilis és fejlődőképes „digitális szakmunkások” képzésére is. Viszont a problémamegoldó készség fejlesztése, a proaktív mentalitás csak személyre szabott foglalkozással fejleszthető és bontható ki – teszi hozzá Varga József.

TANULNI ÉLETHOSSZIG: CSAK KAMU?
A felnőttképzés esetében az egyik legfontosabb lépés az élethosszig tartó tanulás ethoszának elterjesztése, hiszen a magyarok jelentős része úgy hagyja ott az iskolapadot és megy később nyugdíjba, hogy semmilyen felnőttképzésben nem vett részt - fogalmazza meg a további feladatokat az IVSZ főtitkára. Ehhez persze infrastruktúra és a képzések elérhetővé tétele is fontos. Ki kellene terjeszteni a diákhitelt, ösztöndíjakat kellene létrehozni és a képzéseket összekötni a munkaerő-piaci igényekkel, fel kellene turbózni az e-learnig tanulási rendszert is.

MAGYARORSZÁG NEM CSAK BUDAPESTBŐL ÁLL
A motivált fiataloknak sokszor gondot okoz, hogy helyben nem elérhetőek a képzések, anyagi lehetőségeik pedig szűkösek az utazásoz vagy éppen egy másik városban való életvitelszerű lakhatáshoz. Sok olyan fiatal él az országban, akik változtatni akarnak az életükön, de nincsen háromszázezer forintjuk csak arra, hogy fel tudjanak költözni Budapestre – többek között ezzel magyarázza Hájer Ádám, hogy miért adnak lehetőséget vidéki fiataloknak is a programban való részvételre. A Reaktorlabs ügyvezetőjétől megtudtuk azt is, hogy a „Talent Program” keretében jelenleg három helyet tudnak biztosítani vidéki, tehetséges fiatalok számára. Elsősorban a 18-30 éves korosztályra koncentrálnak, a kiválasztott három tanuló ingyenes oktatást kap, és nem lesz gondja az albérlete és az ellátásra sem. A célok között szerepel, hogy „bemutassuk, honnan jöttek és mit értek el”. A tehetség mellett figyelnek a szociális helyzetre is, ám még viszont nyitott kérdés, hogy a képzések ideje alatt az eddig mintegy százharminc jelentkezőből hányan jutnak be vidékről.

KERESD A NŐT!
És éppen így javítani kellene az IT-szakmák és a hölgyek viszonyát is. Major Gábor szerint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a nők újra felfedezzék ezt a szektort. Mindenki jól járna: mérséklődne a szakemberhiány, miközben a szakma sajátosságai miatt a hölgyek könnyebben össze tudnák egyeztetni a munkát és a családi életüket. Piya Csaba is úgy látja: elengedhetetlen, hogy a hölgyeket minél jobban „behúzzák” az IT-világába. Az ő gondolkodásuk, problémamegoldó képességeik, világlátásuk nagyon jót tenne a szakmának és a hatékonyságnak is – teszi hozzá. Talán a változásokat segíteti az is, hogy a szakma egyre szexibb, ma már sokan nem csak „a rendszergazdára” gondolnak, ha az informatikáról hallanak. A területhez tartoznak a rendszergazdák mellett az a programozók, a tesztelők, az üzleti elemzők is – árnyalja az IT-szakmát Pilya.

És persze – hogy a feladat még grandiózusabb legyen – a tanárok és az oktatók világát is rendbe kell tenni. Major Gábor szerint mivel rendkívül gyorsan változnak a programnyelvek és a technológiák, a tanároknak egyre nehezebb lépést tartani az új trendekkel. Noha a piac még mindig elismeri a hazai IT-szakemberek tudását, már az egyetemisták is panaszkodnak, így ez egy létező probléma, amivel foglalkozni kell – hívja fel a figyelmet a szakember. Aki nem tudja magát folyamatosan képezni, az lemarad, erre fókuszál például a Digitális Oktatási Stratégia is, ami a tanárok előmenetelénél hangsúlyosan veszi számításba az önképzést és a digitális kompetenciák szintjét is.

Kapcsolódó cikkek