– Gratulálunk ahhoz, hogy a Figyelő szerkesztősége önt szavazta meg a 2016-os Év Emberének. Milyen volt a 25 esztendő, amit a Richter élén töltött?

– Az eleje nagyon nehéz. Angliából hívtak haza még 1992-ben rendbe tenni a céget, amely akkor a tönk szélén állt. Nagyjából 6000-en voltunk, s bizony jelentős mértékű elbocsátást kellett végrehajtanom. Hiszek abban a mondásban, amelyet Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök mondott: ahhoz, hogy a 80 százalék túlélje, a 20-at be kell áldozni. Valami ilyesmi volt nálunk is.

Áder János köztársasági elnök és Kósa Lajos akkori debreceni polgármester társaságában a debreceni Pharmapolis Gyógyszeripari Tudományos Park avatásán

– Mi volt a legnehezebb?

– Sokat tépelődtem akkoriban, jól csinálom-e a dolgokat, rettegtem szerepelni, s bizony ezen a poszton kellett eleget. De mint akkor, most is azon a véleményen vagyok, hogy azért nem kell behívni egy külföldit, hogy megmondja, mit kell csinálnunk. Hiszen mi is ugyanúgy tudjuk, hogy racionalizálásra van szükség, pályára kell állítani a céget, és ennek ára van, fel kell vállalni a konfliktusokat. Ezt mi is meg tudjuk csinálni saját erőből.

– Mennyi idő után érezte, hogy most már sínen vannak?

– Az 1994-es sikeres tőzsdei kibocsátás után tudtam, hogy nagyot léptünk, stabilizáltuk a helyzetet.

– A vezérigazgatói poszt elfogadásakor feltétel volt, hogy ne kerüljön külföldi kézbe a társaság?

– Nem, sőt a kibocsátáskor kifejezetten elkerültük az aranyrészvényt, mert nem tartottuk piackonformnak. Az akvizí-ciós hullám akkoriban indult el igazán. Látható lett, hogy minél nagyobb egy konglomerátum, a megvásárolt vállalat szerepe egyre csökken. Ennek a gyakorlati példája a Sanofi által megvásárolt Chinoin. Ahogy az előbbi nőtt, az utóbbi szerepe úgy zsugorodott, most már a kutatás sincs itt, és csupán 1700-an dolgoznak náluk. Ez persze nem katasztrofális, de az elején még arról volt szó, hogy kelet-közép-európai központ lesznek. Ezt az utat tehát tudatosan próbáltuk elkerülni.

Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt tekintik meg a a zöldmezős beruházással épült új biotechnológiai üzemet

– Voltak felvásárlási ajánlataik?

– Indirekt kísérletek akadtak, direktek nem. Voltak beszélgetéseink, amelyeken nagy cégek tapogatóztak, de ezeket a próbálkozásokat azonnal elhárítottuk. Realizálva a veszélyt, sikerült elérni, hogy tartósan 25 plusz egy százalékban állami tulajdonban maradjunk.

– Mire a legbüszkébb?

– Arra, hogy a mélypontokon, amilyen például az 1998-as orosz válság volt, túljutottunk, és elindítottuk a nyugat-európai terjeszkedést. 2010-ben komoly dilemma volt, hogy szabad-e ilyen nagy összeget kockáztatni és belépni a nyugati piacra. Összesen 236 millió eurót fizettünk a Grünenthal német cégnek, ami nekünk hatalmas összeget jelentett, hiszen így egy bejáratott portfólióval léptünk be az európai nőgyógyászati piac-ra. Utólag elmondhatom, hogy helyes döntés volt. Szintén ezen szegmens megerősítését szolgálta a nőgyógyászati termékek fejlesztésére szakosodott, svájci székhelyű PregLem bekebelezése is 445 millió svájci frankért. Regionálisból euró-pai multivá váltunk, majd továbbléptünk Latin-Amerika és Kína felé. Míg 1993 és 2000 között 30 százalék volt a belföldi értékesítésünk, mára 10 százalékra csökkent, a többi a külföldi eladásainkból folyik be. A magyar gazdaság szempontjából fontos azonban, hogy bár a nyereség 90 százalékát kint termeljük meg, de a legnagyobb részét itt használjuk fel kutatás-fejlesztésre és beruházásra. Nem utolsósorban a Richtert 1992-ben majdnem eladták 100 millió dollárért, csak a potenciális vevő nem vállalta az átstrukturálás bonyodalmait. Most a Richter tőzsdei értéke közel 4 milliárd dollár, azaz negyvenszerese az akkorinak.

A Budapesti Értéktőzsdén a 20 éves tőzsdei bevezetés alkalmából csengő megnyomásával indítja a kereskedést

– Munkájuk elismerése az, hogy önök elsőként kötöttek stratégiai megállapodást a kormánnyal?

– Pontosítanék: másodikként, mivel egy nemzetközi multi volt az első. Kétségtelenül a munkánk elismerése volt a stratégiai megállapodás. Mutatta, hogy a kormányzat fontosnak tartja, hogy a központ és a kutatás-fejlesztés Magyarországon van.

– A sok elismerés ellenére több vitája is volt az aktuális kormányokkal, hogy mennyire tekintik stratégiai ágazatnak a gyógyszeripart, s mennyi forrást lehet elvonni ebből az ágazatból. Megoldódtak ezek a problémák?

– A viták a 2000-es évek közepén voltak a legnagyobbak, ez egy nagyon nehéz és kedvezőtlen időszak volt számunkra. Nem kaptuk meg azt a támogatást a kormány részéről, amely a nemzetközi terjeszkedésünkhöz kellett volna. A gyógyszertámogatási rendszer módosítása és a különadó is akadályozott minket, akkoriban kizárólag költségvetési szempontok motiválták az ország vezetését. Egyértelműen az importgyógyszerek forgalmazóinak kedveztek. Később a Bajnai-, majd a jelenlegi kabinet lehetővé tette, hogy a különadókat a k+f tevékenységgel csökkenteni lehessen, ami óriási jelentőségű a mi szempontunkból, hiszen komoly összegeket fordítunk kutatásra. Emellett most több olyan uniós fejlesztési pályázat is van, amelyet ki tudunk használni. Elértünk oda, hogy nem vagyunk versenyhátrányban a többi országhoz képest, s ez már hatalmas változás a korábbiak-hoz viszonyítva. További pozitív előrelépés, hogy végre ki tudjuk használni az EU keretein belül meglévő mozgásteret. Ezekkel a lehetőségekkel korábban Magyarország nem élt.

Dolgozók a Richter gyárban a harmincas években. A Kalmopyrint 1912 óta gyártják

– Milyen lett a 2016-os évük?

– Nagy jelentőségű volt, hogy partnereink bevezették az Egyesült Államok piacára az eredeti készítményünket, a Cariprazine nevű antipszichotikumot, amely a royalty miatt
2027-ig állandó bevételt hoz majd a cégnek. Potenciálisan még egy készítményünk van a csőben, az Európában már piacon lévő, a méhmióma kezelésére szolgáló szer, amely a tervek szerint 2018-ban kerül amerikai forgalomba. Felvásároltuk a Finox svájci biotech céget, amely teljessé teszi a nőgyógyá-szati portfóliónkat a női termékenységet elősegítő készítményével, valamint a presztízsünket, az imázsunkat is növeli. Így már a teljes nőgyógyászati palettát lefedjük. Megkaptuk az első bioszimiláris termékünk EU-s törzskönyvi engedélyét. A nyereséget tekintve várhatóan jó közepes évünk lesz.

Bogsch Erik 1998-ban. A gyárat idén 25 éve irányítja

– Milyen most a világ gyógyszerpiaca, mire számíthat a Richter a jövőben?

– Ténykérdés, hogy az aranykornak vége. Élesen elválnak egymástól a fejlett és a kevésbé fejlett piacok. Európában, Amerikában, Japánban van fizetőképes kereslet a gyógyszerekre, de a szektor nem korlátlanul növekvő. A kínai gyógyszerpiac tarol, a második legnagyobb az amerikai után, és gyorsan bővül, de totálisan protekcionista. Oda bekerültünk, s itt a morzsák is jelentősek lehetnek, jelenleg itt 60 millió euró
árbevételt érünk el. A latin-amerikai piac fiatal korösszetételű, így a fogamzásgátlás terén komoly lehetőségeink vannak. Viszont alacsonyak az árak, és nincs szabadalmi védettség. Indiában erős a helyi gyógyszeripar, alacsony árak vannak, protekcionista a piac, bekerülni sincs esélyünk. Az Egyesült Államokban jó partnereink vannak, rajtuk keresztül vagyunk jelen, de ahhoz, hogy ott mint Richter megvessük a lábunkat, sem a pénzügyi lehetőségeink, sem a humán erőforrásunk nincs meg, egyszerűen kicsik vagyunk. Nyugat-
Európában viszont a nőgyógyászat tekintetében minden országban saját vállalattal vagyunk jelen, s ez egy szépen növekvő piac. Akvizícióinknak köszönhetően itt tartósan megvetettük a lábunkat, és tovább bővítettük a termékportfóliót.
Piacunk megerősítésében segített, hogy két fő versenytársunkat, a német Scheringet és a holland Organont megvették, így ez a vonal háttérbe szorult náluk. Jelenleg mi vagyunk az egyetlen gyógyszercég, amely az összes hatóanyagot gyártja, amelyet a fogamzásgátló tabletták tartalmaznak. Így van egy kis rés, és ezt próbáltuk, próbáljuk kihasználni. Nyugat-Európában a nőgyógyászati termékek területén a harmadik, negyedik helyen vagyunk, a régióban pedig az első, második pozíciót foglaljuk el. Mondhatom, hogy a Richter az A ligában játszik az öreg kontinensen.

– Mi volt előbb: a kutatás iránti elkötelezettség, vagy a felismerés, hogy generikus gyártóként nem tudnak versenyezni az olcsó távol-keleti gyártókkal, s ez erősítette, hogy specializálódni kell bizonyos termékekre?

– A Richternek voltak eredeti készítményei már a cég alapításakor, majd a szocializmusban is, tehát volt kutatási hátterünk. Amikor beléptem, sok terápiás területen hagytuk abba a kutatást, épp a racionalizálás miatt. Maradt a központi idegrendszerrel kapcsolatos és a nőgyógyászati termékek fejlesztése. Ez utólag helyes lépésnek bizonyult. Egy másik lényeges pont volt, hogy vissza akartunk jutni a volt szovjet utódállamokba, ahol a Richternek hagyományosan jó kapcsolatai voltak, ez ma is fontos piacunk. A generikus területen pedig a 2000-es évek elején már láttuk, hogy olyan tőkekoncentráció van, hogy belőlünk nem válhat globális generikus cég, másrészt úgy gondolom, azok sem lesznek sikeresek, mert rendkívül alacsonyak náluk a nyereségtartalmak. Maradt a hozzáadott szellemi érték és a brand fontossága. A nőgyógyászatban a brand rendkívül lényeges. Ennek kiépítése Nyugat-Európában rendkívül sok pénzbe került. De a legalapvetőbb, hogy jelenleg egyedül végzünk eredeti kutatást a régióban, s bioszimiláris fejlesztés sincs máshol a térségben, ami persze jó néhány év múlva hozza meg az eredményét.

A Richter gyár légifelvételről.

– A biotechnológiai gyógyszereké a jövő?

– Igen. Ahol jelenleg nincs megfelelő szer, az két nagy terület. Az egyik az onkológia-immunológia. Itt a biotechnológia hozhat igazán áttörést. A másik a demencia (elbutulás), itt pedig a hagyományosan a központi idegrendszerre ható molekulák jelenthetnek megoldást. Emellett nagyon fontosak lesznek az életminőség javítására irányuló fejlesztések, e tekintetben mi például az elhízás ellen is harcba szálltunk.

– Mennyire érzik meg, hogy egyre több kutató megy külföldre?

– A kutatás területén eddig minket nem érintett az elvándorlás. Most azonban fejvadászok néhány biológiai szegmensben dolgozó munkatársunkat Ausztriába csábították. Meggyőződésem, hogy nem kellene elmenniük, hiszen a kutatási körülményekben ugyanazt tudjuk nyújtani, mint a nyugatiak. A jövedelmek terén ugyan nem, de az életszínvonal tekintetében Magyarországon az itt megszerzett jövedelmükből hasonló életet élhetnek, mint külföldön.

– Mit tart ma az egészségügyben a legnagyobb problémának?

– Az elvándorlást, és itt már a 24. órában járunk, ez ellen tenni kell. A tevékenységünkből adódóan számos orvossal találkozunk, és az egy dolog, hogy a pénzre panaszkodnak, de nagyon sokan a munkakörülményeket tartják rendkívül rossznak.

– Mit szólt, amikor felmerült a gyógyszer-nagykereskedelem államosításának ötlete?

– Nem tartom reálisnak, ezért nem foglalkozom vele.

– Nemrégiben átalakították a cég szervezeti struktúráját. Ön elnök-vezérigazgató lett, és kinevezett egy általános vezérigazgató-helyettest is. Változik a munkamegosztás a korábbiakhoz képest?

– Ugyanúgy itt leszek reggel 7-től este 8-ig. Alapvetően nem módosít a cég működésén az átszervezés. A változtatások azt szolgálják, hogy nemzetközi szinten javítsunk a versenyképességünkön. Be akartam hozni a vezetésbe a felkészült, nyelveket beszélő, versenyképes tudású fiatalabbakat. Öt-tíz évre előre kell gondolkodni, s ők képesek lesznek egy növekvő cégben nemzetközi színtéren is helytállni.

– Mit jósol a Richternek ilyen távlatban?

– A fő cél a portfólió erősítése a nőgyógyászati termékek tekintetében, valamint a biológiai termékportfólió kialakítása. Ezenkívül az eredeti készítményeinknél elsősorban a központi idegrendszerre ható molekulák további kutatása. Nem céget, hanem további nőgyógyászati produktumokat akarunk vásárolni, de ebben lényegesen agresszívebbnek kell lennünk. Fontos még, hogy megerősítsük Latin-Amerikában és Kínában a cégeinket, illetve Kelet-Közép-Európában, a FÁK-országokban még tovább javítsuk a pozíciónkat.

– Önt mi motiválja még ennyi év után?

– Szeretem a munkámat. A kollégákkal való együttes tevékenység motivál. De hozzáteszem, hogy amikor 1992-ben elfogadtam ezt a posztot, azért nem gondoltam, hogy eljutunk idáig.

– Tényleg nem segíti a munkáját okoseszköz?

– Egy okostelefonom van, de csak a végső esetre. A mindennapokban egy hagyományos készüléket használok.

–  S valóban a menzán eszik a kollégákkal?

– Igen, ott eszem, és sorban állok én is, hiszen egy alkalmazott vagyok itt, mint bárki más.

– Akkor a menzának is köszönhető, hogy ilyen szikár?

– Abszolút nem, igyekszem tartani a súlyomat.

– Nem nagyon hallunk egyéb üzleti érdekeltségeiről.

– Mert nincsenek. Erre vigyáztam is. Soha semmi olyan posztot nem vállaltam, amely anyagiakkal jár, vagy zavarná a Richter köreit. Azért kapom a fizetést, hogy dolgozzam a cégnek. Egy fő célom volt, hogy a gyerekeimet segítsem, s ez megvalósult.

– Mivel tölti a szabadidejét?

– Van egy kis vitorlásom, ezenfelül teniszezem is, de kizárólag edzővel, a játék és nem a verseny kedvéért.

– A Richter nagyon sok mindent támogat, de a foci nincs ezek között. Nem is volt nyomás, hogy érdemes lenne?

– A kultúra és a sport nincs a támogatott területeink között, s ez tudatos döntés. Amikor idekerültem, nagyon sok megkeresés volt mindenfelől. Az a megmagyarázható, ha olyan területet támogatunk, amely a Richter és az ország jövője szempontjából releváns, ez pedig az egészségügy és az oktatás. Ebbe nem fér bele más, erre koncentrálunk. A kultúra és a sport legyen más feladata.

– Közismerten erős a kötődése a cég korábbi vezetőihez. Mit jelent az ön számára a konzervativizmus?

– Valóban nagyon tisztelem az elődeimet. Példamutatónak tartom az alázatukat a vállalat iránt, függetlenül az ideológiától. Számomra a vezetésben a hosszú távú gondolkodás és a lépésről lépésre haladás jelenti a konzervatív gondolkodást. Egyik napról a másikra nem lehet megváltani a világot. A kemény munkát és a küzdőképességet semmi sem helyettesítheti.

– Ön szerint miért van ilyen kevés magyar régiós multi?

– Kicsi a belső piacunk, s ahhoz, hogy terjeszkedni lehessen, meg kell termelni itthon a pénzt. A külföldi bővüléshez kitartás és egy csomó lemondás szükséges. Azt kell erősíteni, ami a legközelebb áll a nemzetközi élvonalhoz. Ha össze kellene foglalnom, mi kell a nemzetközi multiléthez, azt mondanám, hagyomány, csapatmunka, innováció, kitartás.