- Egyfajta eposzi felütéssel - a négy évvel ezelőtti felmérés eredmé-nyeit megismerve - új csendes generációnak nevezték a magyar fiatalokat. A Magyar Ifjúság Kutatás 2016 adatait nézve látszik valamilyen markáns ismérv, ami jellemzi őket?
- Amikor az idézett összefoglaló jelzőt megalkottuk, azt már a teljes adatfeldolgozás ismeretében tettük, a 2016-os felmérés esetében viszont eddig a gyorsjelentéssel készültünk el, amely csupán egy pillanatképet tud mutatni, s a határon túli magyar fiatalok válaszainak az elemzése is zajlik még. De ha mégis egyfajta összefoglalóra kíváncsi: úgy tűnik, hogy az ifjúság kevésbé bizonytalan, illetve elégedettebb. Ugyanakkor az a tény, hogy a fia-talok határozottabbnak látszanak, még nem jelenti azt, hogy az új csendes generáció hipotézise ne lenne rájuk igaz.

- Azért az internetadóval kapcsolatos megmozdulás, némileg rácáfolva a „csendes" jelzőre, elég nagyot szólt. Az ifjúságnak tényleg úgy kell a világháló, mint egy falat kenyér?
- Maslow szükségletpiramisának egyik vicces verziójában a „fiziológiai szükségletek" alatt helyet kapott az internet is, mint a létezéshez elengedhetetlen tényező. A web ma már a csapból folyó vízhez hasonlóan alap-infrastruktúraként van jelen az életünkben. A világháló, a mobiltelefon vagy a közösségi oldalak elemi fontosságúak e korosztály számára. Egyébként az ifjúságkutatók egy része a netadó elleni tiltakozásban egy új politikai generáció körvonalait látta, viszont az én véleményem akkor is az volt, hogy ez egyike az időben és térben elszigetelt eseményeknek. Ahhoz, hogy a mai fiatalokkal kapcsolatban politikai generációról beszélhessünk, a nemzedéki jelleg mellett szükség lenne a status quo megdöntésére irányuló aktivitásra vagy legalább tartós és koherens célokra, egyáltalán számottevő politikai érdeklődésre. Ezeket azonban nem látjuk. A jelenkor fiatalja egymástól független ügyek mellett áll ki, de egyébként más, a társadalom által lényegesnek tartott dolgokról alig vesz tudomást.

- Az internet miatt az utcára mennek, míg mondjuk a szegénység témaköre nem vált ki ilyen heves reakciókat. A racionális-pragmatikus gondolkodás - tehát az ügyek és a kérdéskörök szelektálása - nem okoz torzulást a nyilvánosságban?
- Ez benne van a pakliban, de hogy egy társadalomnak mi a fontos és mi nem, a történelem folyamán mindig is változott. Elképzelhető az ön által is említett torzulás, de hogy mely ügyek értékelődnek föl és sikkadnak el, arra nem könnyű válaszolni. Mindenesetre a 2016-os kutatásban a politikai mellett a közéleti-társadalmi érdeklődésre is rákérdeztünk, s nagyon alacsony értékeket kaptunk - 2,5-es átlag egy 1-től 5-ig terjedő skálán -, de a politika iránti érdeklődés ehhez képest is alulmaradt.



- A kivándorlási hajlandósággal kapcsolatban főleg arról olvashattunk, hogy a fiatalok kétharmada Magyarországon képzeli el a jövőjét, miközben egy masszív harmad megvenné a repülőjegyet. Milyen motivációik vannak?
- Ez a fajta potenciál az elmúlt négy év viszonylatában nem mutat valódi eltérést. A fiatalok motivációja nem változott: szeretnének szerencsét próbálni, tanulni s képezni magukat, vagy éppen karriert építeni, ezenkívül az anyagi szempontok is megjelennek. Ami pedig itthon tartja őket, az a személyes kapcsolatokra épül, hiszen a család, a baráti kör, de a hazaszeretet is marasztaló tényező.

- De ott van 35 százalék, amelynek az anyagiakkal, 12 százaléknak pedig a politikai helyzettel van problémája. Ez némiképpen árnyalja az elvándorlás optimista megközelítését, nem?
- Kétségtelen, de ha már számokról beszélünk: 69 százalék a jobb megélhetést említi, ami léptékét tekintve messze meghaladja a többi kategóriát. S tegyük hozzá, hogy a kérdés úgy hangzott: mi az, amiért mégis hajlandó lenne elhagyni az országot, azaz akár felfoghatjuk ezt egyfajta maximumként is.

- Egyébként nemzetközi szinten milyen a magyar fiatalok mobilizációs hajlandósága?
- A régiós átlagnál kisebb, főleg, ha a lengyeleket vagy a románokat vizsgáljuk. Ezt részben tapasztaltuk is, a külhoni adatfelvétel idején ugyanis sokat panaszkodtak a kérdezőbiztosok, hogy főleg a kisebb településeken alig találtak helyben fiatalokat, mivel vagy az adott országon belül, vagy a határokon túl mozogtak.

- Mi volt a célja a külhoni magyar fiatalok felmérésének?
- Mondhatjuk azt, hogy régi adósságot törlesztettünk azzal, hogy a nagymintás ifjúságkutatás kinti része is megvalósult tavaly; erre legutóbb az ezredfordulón került sor. Kutatóként nagyon fontosnak tartom, hogy ezáltal összefoglaló képet tudunk nyújtani a Kárpát-medence legjelentősebb magyar ifjúsági közösségeiről.

- Elvileg az lenne az üdvös, hogy minél többen tanuljanak és képezzék magukat, hiszen kiművelt emberfőkre van szükség, de az adatok szerint kevesebben ülnek az iskolapadban, miközben többen dolgoznak. Van válasz erre a mozgásra?
- Valóban alapigazság, hogy a kiművelt emberfőkkel nagyobb a hozzáadott érték, s megéri minél magasabb iskolai végzettséget szerezni, hiszen nagyon gyorsan behozható a lemaradás azokhoz képest, akik például a nyolc általános elvégzése után állnak munkába. Az ada-taink egybeesnek a KSH által jelzett folyamatokkal, amelyek szerint bővül a foglalkoztatás. A másik, hogy az oktatási rendszerben összességében is csökken a fiatalok aránya. E folyamat mögött ott lehet a tankötelezettség 18-ról 16 évre csökkentése, vagy éppen egy olyan attitűdváltozás is, amikor a pénzkereseti motiváció erősebb a tanulási vágynál.

- Meg előállhat olyan kényszerhelyzet is, amikor a rossz anyagi helyzet okán nem kérdés, hogy munkába kell állni.
- Akár ez is előfordulhat, de összességében az elégedettség - beleértve az anyagi természetűt is - növekedett. A saját anyagi helyzetüket ma pozitívabban látják a fiatalok, mint 2012-ben, de természetesen létezhet olyan rétege az ifjúságnak, amelynek a munkavállalás kényszer, nem lehetőség, mert csak úgy tud megélni vagy segíteni a családjának, ha dolgozik.

- Talán én voltam figyelmetlen, de nem találtam olyan adatsort, amelyik a fiatalok szolidaritására, társadalmi érzékenységére mutatna. Átlépnek a földön fekvő emberen, vagy dolgozik bennük a szív?
- Ezt kérdőíven nagyon nehéz vizsgálni, hiszen kevesen mondanák azt - a példával élve -, hogy átlépnék a földön fekvőt. De a kérdést megközelíthetjük a civil aktivitás felől is, hiszen ha valamilyen szociális tevékenységet végző szervezetnél vállalnak feladatot a fiatalok, abból már lehet következtetni az említett szempontokra. De nem látunk növekedést a civil aktivitásban, az továbbra is alacsony szintű. Ahogy említettem, a fiatalok közéleti-társadalmi érdeklődése ugyan nagyobb, mint a politikai, de az értékek így is alacsonyak. Az aktivitáson és az érdeklődési területeken kívül azt tudjuk majd megvizsgálni az adatok teljes feldolgozása után, hogy az ifjúság milyen társadalmi feszültségeket, a különböző csoportok között milyen problémákat lát. Ebből tudunk aztán következtetni a társadalmi érzékenységükre is.

Névjegy
■ 38 éves, szociológus, ifjúságkutató
■ A Kutatópont kutatási igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet tudományos munkatársa
■ 2012-től a nagymintás ifjúságkutatás (Magyar Ifjúság 2012; Magyar Ifjúság Kutatás 2016) vezetője
■ Kutatási területei: médiafogyasztás, új média, ifjúságügy, oktatásügy, információs társadalom, pénzügyi kultúra

Az interjú megjelent a Figyelő 2017/13. számában!

Kapcsolódó cikkek