Tranzakciós illetéket kell fizetnie a Magyar Nemzeti Banknak is. Akár Brüsszelig is elérhetnek az ügy hullámai. Fotó: Bánkuti András

A tranzakciós illeték egyáltalán nem olyan, mint a viccbéli nyuszika. A nyuszit ugyanis, ha van rajta sapka, ha nincs, megverik. A tranzakciós illeték esetében azonban korántsem volt mindegy a sapkakérdés, és a bankrendszer komoly, túlzás nélkül nemzetgazdasági jelentőségű vívmánya, hogy végül lett sapka. Vagyis a banki utalások, készpénzmozgások egyezrelékes díja nem lehet magasabb hatezer forintnál.
<#zaras_figyelo#>
A klasszikus politikai technikát sokan ismerik: jelentsd be a népnek, hogy duplájára drágul a kenyér. Amikor végül csak 30 százalékos lesz az áremelkedés, mindenki pezsgőt bont, és ünnepli a lakosságbarát politikusokat. A parlament által július 9-én elfogadott tranzakciós illeték történetére (Tovább üti a kormány a hitelintézeteket – Figyelő, 2012/25. szám) is igaz lehet a fenti leírás, de a piac nem elégedetlen, hiszen a lényeg: a bankárok és a vállalati treasuryvezetők viszonylagosan örülhetnek, nem a legkártékonyabb verzióban lép hatályba a szabályozás. Pedig egy hónapja még komoly kormányoldali politikusok szájából is az hangzott el, hogy jó eséllyel felső limit nélkül vezetik be a tranzakciós illetéket a bank-rendszerben. Erre mindenki, a bankok és a szövetségük is bombázni kezdték lobbitevékenységükkel a Nemzetgazdasági Minisztériumot (NGM). Nem is eredménytelenül, körülbelül két-három hete már azt rebesgették a szakmában, hogy győ-zött a józan ész, és végül csak kerül fejfedő. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter mindenesetre büszkén jelenthette be, hogy nem ortodox válságkezelési módszereink jobbak, mint másoké, és a tranzakciós illeték is segít abban, hogy mintegy1000 milliárd forinttal képes a kormány mérsékelni a munkát terhelő adókat.

RÉSZLETEK
A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló törvényjavaslat értelmében egészen pontosan 2013. január 1-jétől egyezrelékes, de legfeljebb hatezer forintos adó terheli a fizetési műveleteket, ám ha az illetékfizetésre a Magyar Nemzeti Bank vagy a Magyar Államkincstár kötelezett, akkor nincs felső korlát. Mindez furcsa helyzetet teremt, és bár első ránézésre tökéletesen értelmetlen intézkedésnek tűnik az, hogy az állam önmagát adóztatja, felfedezhető benne a ráció. Miközben a költség-vetés valóban össze van kötve a jegybank, illetve a kincstár pénztárcájával, az évek közötti átcsoportosítást segítheti ez a különös intézkedés. Vagyis, amit adó formájában 2013-ban a költségvetés beszed, és így kormányzati célokra használ-hat az MNB pénzéből, azzal 2014-ben (vagyis akár a választások után) kell csak elszámolni, ekkor csökken a jegybank befizetése, vagy adott esetben ekkor kell a költségvetésnek visszapótolni az MNB tőkéjét.

A jegybank bevonása a történetbe tehát inkább trükközés, de lehetnek kockázatai is a különböző nemzetközi szervezetekkel vívott csörték során, hiszen az EU vagy az IMF értelmezheti úgy a történteket, hogy a kormány beavatkozik a monetá-ris politikába. Ahogyan az is egy létező kockázat, hogy a jegybank és a kincstár tranzakcióinak adóztatása nem téríti-e el a magyar állampapírpiac kamatpályáját. Ha így lesz, és az MNB, illetve a MÁK nem valami homályos nagy pénztartalék-ból fizetget tranzakciós illetéket, hanem ügyletenként kalkulál és áthárít, akkor a rövid távú állampapírok kamatai jelentősen, a hosszabbaké mérsékeltebben emelkedhetnek, ez a kamateltérítés aligha érdeke bárkinek is. A törvény az ilyen ha-tásokat mindössze annyiban kezeli, hogy az egynapos lejáratú jegybanki betét lekötésénél az illeték mértéke nem egy ezrelék, csak egy tízezrelék.

Folytassuk tovább a részletek ismertetését! Az illetéket az átutalás vagy készpénzkifizetés után a fizető fél bankja, készpénzátutalás esetén az azt teljesítő hitelintézet, postai csekkbefizetésnél a Magyar Posta Zrt. fizeti be. Nem kell illetéket fizetni a befektetési szolgáltatással kapcsolatos műveletek, az anya- és leányvállalatok közötti csoportfinanszírozási műveletek, a pénzforgalmi szolgáltató bankok és befektetési alapok terhére teljesített tranzakciók és a hitelezés után. Ez azért nagyon fontos és üdvözítő, mert ezek lettek volna azok a tranzakciótípusok, amelyeknél a legkönnyebben elszaladt volna Magyarországról az üzlet.

KINEK KÖSZÖNHETJÜK?
Az, hogy az ezzel kapcsolatos temérdek hitelintézeti, bankszövetségi jelzést a döntéshozók figyelembe vették, mindenképpen pozitívum, hiszen így az eredeti, sapka nélküli tranzakciós adó tervéhez képest a hatások kevésbé lesznek durvák. Salgó István, az ING Bank magyarországi fióktelepének vezérigazgatója szerint az adó kiszámíthatóbb következményekkel jár, és a cégek napi gazdasági tevékenységére kevésbé gyakorol hatást, a vállalati treasuryk nem kényszerülnek tö-megesen külföldre menekülni. Sütő Ágnes, a Magyar Bankszövetség kommunikációs vezetője elmondta, hogy a szövetség és a hitelintézetek jogászai most ismerik meg részleteiben a frissen elfogadott törvényt, de az első gyorsvélemény sze-rint a banki közösség több fontos javaslata bekerült a jogszabályba. A bankszövetség szerint kiemelten is fontos, hogy fel tudták hívni a figyelmet arra: a hitelezés folyamata ne legyen illetékkel terhelt. Minden hitelintézetnél informatikai fejlesz-tésre lesz szükség, hiszen adminisztrációs szempontból fontos, hogy minden bankszámlakivonaton megjelenik a tranzakciós illeték. Az viszont egyedi piaci döntés lesz, hogy az illetéket ki hogyan hárítja át, ebben a szövetség már csak ver-senyjogi megfontolásból sem lehet illetékes.

HÚZD MEG, ERESZD MEG!
Beszélgetőpartnereink eltérően ítélték meg azt, hogy a kormányzat előre eltervezett színjátékként variált a sok verzió között, vagy ezúttal valóban nyitott volt a piaci jelzésekre, és valóban menet közben módosultak az elképzelések. Előbbi me-netrend úgy néz ki, hogy a kormány valamelyik képviselője belenget, vagy akár konkrétan bejelent valami nagyon durvát, ezen a piac hüledezik, hetekig elcsámcsog, majd a lazább végső verzió bejelentésénél jöhet a fellélegzés: csak ennyi. A második verzió is ismert a politikában, hiszen Magyarországon még a legdurvább központosított tervgazdaságban sem az volt a valós működés, hogy a központ egy íróasztaltól megmondta, pontosan mi lesz, és punktum, hanem mindig is vol-tak visszacsatolások az állami vállalatoktól. Ezzel az igazán nagy balhékat, baklövéseket elkerülte a politika, hiszen inkább mindig figyelembe vette az ésszerű javaslatokat. A tranzakciós illetékkel rengeteg központi adóbevétel keletkezik, és ezúttal még a bankárok is úgy érezhetik, nem hiába hallatták a hangjukat, meghallgatták az észérveiket.

Kapcsolódó cikkek