Több tonna helyett mindössze 4 szem barackot szüretelhetett le az idén termőre fordult 5,5 hektáros gyümölcsöséről Szicsek János, a tiszaföldvári Szicsek Pálinkafőzde tulajdonosa. Az üzem 100 kilométeres körzetében gyakorlatilag nem ma-radt kajszi, de a –6-9 fokos tavaszi fagy nemcsak őt, hanem szerte az országban sokan másokat is felmentett a barackszedés alól (Léontás – Figyelő, 2012/20. szám). Pedig a társaság éppen az évről évre hektikusan ingadozó termés és az ideihez hasonló szűk esztendőkben megduplázódó árak miatt telepített saját ültetvényt.
<#zaras_figyelo#>
Szicsek János így csak a Dunántúlról tudott vásárolni kilónként 200-250 forintos nettó áron barackot, de nem volt más választása. A főzde 1650 szálloda és étterem számára szállít, s a régi vevőket akkor is ki kell szolgálni, ha az idén a drága alapanyag miatt esetleg nem hoz nyereséget a barack. „Telepítünk és raktározunk” – árulja el a túlélési taktikát az üzletember. Pedig a megnövelt, 12-14 hónapnyi készlet finanszírozása az egyik legnagyobb költsége. Igaz, versenytársai ugyanerre kényszerülnek.

Vértes Tibor, az Agárdi Pálinkafőzde társtulajdonosa mutatja be az új lepárlóberendezést. Érdemes volt bespájzolni. Fotó: MTI

EXTRA KÖLTSÉGEK
Az Agárdi Pálinkafőzde ügyvezető igazgatója, Szabó László is csak a tavalyi bő termésből bespájzolt készletnek tulajdonítja, hogy a minimális tartalékkal rendelkező versenytársakénál kicsivel jobb a helyzetük. A hazai piacon ugyanis 60-70 százalékos baracktermés-kiesésről beszélnek. A meghatározó Duna–Tisza közi termőtájon és Dél-Somogyban gyakorlatilag alig van kajszi.

Ezt erősíti meg Szabó József, a Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) csonthéjasbizottságának elnöke is. A szokásos, 30 ezer tonnás kereskedelmi forgalomba kerülő baracktermés helyett alig 8-10 ezer tonna várható az idén. Csak néhány olyan szerencsés vidék akad, mint Sóskút vagy Gönc környéke, illetve a Balaton melléke, ahol kisebb károkkal vészelte át a fagyokat a gyümölcs. A feldolgozók pechjére ezeken a helyeken viszont olyan nagy szemű a termés, hogy a frissgyümölcs-piacon 300-400 forintot is megadnak érte kilónként.

Szabó László szerint ez viszont már megfizethetetlen a feldolgozóknak. Az extra alapanyagköltségeket csak jelentős pálinkaár-emeléssel lehetne ellensúlyozni, de a csökkenő kereslet idején ez abszurd ötlet. Az Agárdi Pálinkafőzde árbevétele az idei első fél évben időarányosan így is némileg elmarad a tavalyitól, amikor az év egészében 307 millió forintot tett ki. A megszorítások, a válság és az illegális konkurencia miatt a második fél év kilátásai is bizonytalanok. A nívós pálinkafőz-dék tulajdonosainak egy része úgy véli, hogy az adómentes főzés (lásd a keretes cikket) nyomán a házi párlat tömegesen, illegálisan, olykor a prémium márkák kiürült palackjába töltve került be a vendéglátásba.

A feketekereskedelem visszaszorítása érdekében Szabó László az országos gabonamérleg mintájára pálinkamérleg létrehozását javasolja a hatóságoknak, a beérkező statisztikai adatok összevetésével. A termelés és a fogyasztás összeha-sonlításával ugyanis megállapítható, mennyi pálinka cserél gazdát adókerülő csatornákon keresztül. A szükséges adatok is rendelkezésre állnának a NAV pénzügyőreinél, csak tematikusan össze kellene vetni őket.

NYÚJTOTT PÁLINKA
Az idén a feketegazdaság egy másik ága is ronthatja a legális főzdék piacát. Hazai termés ugyan kevés van, de a nagybani piacokon bőséggel kínálnak egyebek mellett olasz, szerb, horvát és szlovén barackot. Európa-szerte ugyanis 5-10 százalékkal nagyobb az idei kajszitermés az átlagosnál, így nagy a nyomás, a többlet piacot keres. Az alapanyagszűke idején nagy csábítás az importtermés a feldolgozóknak, de a törvény értelmében pálinkát csak magyar gyümölcsből lehet főzni. Piaci információk szerint azonban egyes kereskedők a behozott árut már magyar barackként számlázzák le azoknak a főzdéknek, amelyek vásárolnak belőle.

Emellett arra is nagy a kísértés, hogy olcsóbb gyümölccsel, például almával pótolják, szakkifejezéssel nyújtsák a barackpálinkát, ez természetesen szintén tilos. A szabályosan dolgozó pálinkafőzdék ezért szorgalmazzák, hogy a hatóságok fokozzák az ellenőrzéseket, derítsék fel, ha valahol valóban külföldi gyümölcsből főznek magyar pálinkát, vagy keverik az alapanyagokat.

„Semmi baj nincs azzal, hogy olasz, görög, spanyol barackot árusítanak a kereskedők, csak ne magyarként adják el” – csatlakozik a pálinkafőzők véleményéhez Szabó József. A hatóságnak van is egy hatékony ellenőrzési lehetősége a hazai-ként árusított barack esetében: elkérheti a permetezési naplót. Ez alapján meg tudja állapítani, hogy valóban magyar-e a gyümölcs.

Célzott hatósági vizsgálatra a barackpálinkáknál azonban két éve nem volt példa. Igaz, a pálinkák alapanyagával kapcsolatban három éve nem merült fel kifogás – közölte lapunkkal a Vidékfejlesztési Minisztérium. Illegális pálinkaalapanyag-importot eddig a vámszervek nem tapasztaltak.

A piaci szereplők szerint mindenesetre a hatékony felderítés sikere azon múlik, hogy jut-e forrás a célirányos akciókra. Persze ha a pálinkásoknak fontos a piac megtisztítása, be is szállhatnának a vizsgálatok finanszírozásába.

Érdemes lenne, mert a szamócánál bevált az ellenőrzés, amelynek keretében a magyar epret hirdető utcai árusokat vizsgálták a hatóságok. Ennek során fennakadtak a rostán, akik őstermelői igazolvánnyal, pár száz regisztrált négyszögölről kamionszám árulták a magyarnak mondott, valójában döntő részben külföldi epret.

Kapcsolódó cikkek