A monetáris élénkítésből való kiszállás első fordulója véleményem szerint kifejezetten jól sikerült. Hosszú és fordulatokban gazdag lebegtetés után a Fed végül az év végi ünnepi készülődés csendjét kihasználva megindította a taperinget. A piaci reakciók a korábbi vészjósló előjelekhez képest nagyon visszafogottak voltak. A hosszú kötvényhozamok kissé emelkedtek, a részvénypiacok ugyanakkor új történelmi csúcsokkal ünnepelték a likviditásbővítés visszafogását.

A kezdeti reakciók azt jelzik, hogy a Fed profi módon készítette elő a mennyiségi élénkítési (QE) programból való kiszállást. A befektetőknek tavaly májustól bőven volt idejük megbarátkozni a gondolattal, hogy az agresszív monetáris élénkítés egyre kevésbé indokolt, így előbb-utóbb el kell búcsúzni a QE-től. Az USA gazdasága, a világ nagyobb részével egyetemben, kezd talpra állni, így meg kell próbálni elbúcsúzni a korábbi mankóktól. A piacok számára az utóbbi hónapokban már csak az időzítés jelenthetett bizonytalanságot, egészen mostanáig.

Az elmúlt évek aktív, sokak szerint agresszív monetáris politikája a jegybankok mindenhatóságának imázsát építette fel. Elméleti közgazdá¬szok ugyan gyakran vonják kétségbe a Fed politikájának a reálgazdaságra gyakorolt hatásait, a piacbefolyásolás terén elért eredményeket ugyanakkor nehéz lenne vitatni. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a befektetők elkényelmesedtek. A Fed által biztosított védőhálónak köszönhetően a kockázatérzékelés historikusan nagyon alacsony szintre esett vissza. Ennek a tényezőnek köszönhető a fejlett részvénypiacok közel 5 éve tartó szárnyalása, amelyet csak néhány kisebb korrekció tarkított. A kötvénypiacokon ugyan a tapering komolyabb felfordulást okozott, de véleményem szerint a Fed itt is megmutatja, hogy ura a helyzetnek. A QE leállításával párhuzamosan szorosabban fogja majd a kötvénypiacok kezét. A jegybanknak ugyanis nagyon fontos, hogy a 10 éves amerikai kötvényhozamban ne legyen hirtelen és drasztikus emelkedés, ezért a hosszú hozamok menedzselése terén szűkebbre foghatja a gyeplőt.

Miközben a Fed kétségtelenül a legbefolyásosabb szereplő a világon, nem feledkezhetünk meg a többi jegybank viselkedéséről sem. Bár az Európai Központi Bank (EKB) vagy a Bank of Japan (BoJ) szerepe globálisan jóval kisebb, az ő stratégiájuk közvetve komoly hatással van a Fed viselkedésére. 2014-ben az EKB és a BoJ részéről inkább lazításra számíthatunk, ez lassíthatja a Fed kivonulását az élénkítésből. Ha ugyanis a többiek előtt járó amerikai központi bank túlzottan gyorsan szigorít, akkor az a jelenlegi alacsony inflációs környezetben kifejezetten nemkívánatos dollárerősödést hozhatna az amerikai gazdaság nyakába.

Attól tehát nem kell félni, hogy a Fed túlzottan gyorsan leáll az élénkítéssel, attól meg pláne nem, hogy elengedné a piacok kezét. Bár az amerikai gazdaság a jelek szerint kikecmergett a válságból, a monetáris politika „normalizálódása" még nagyon távolinak tűnik. A munka nagyobb része Janet Yellenre és kollégáira marad, akik ezen a nehéz és kockázatos úton várhatóan továbbra is megpróbálják szoros pórázon tartani a piacokat.

Milyen következményekkel jár ez a kisebb gazdaságok, mint például Magyarország pénzügyi piacai számára? A Fed és a többi nagy jegybank által kifeszített védőháló elsősorban ott tud majd pozitívan hatni, ahol rendben vannak az egyensúlyi mutatók és a gazdaságpolitika megbízható kezekben van. Az egyensúly terén Magyarországot a válság jó útra térítette, a kiszámíthatóság terén azonban van még mit javítani.
A szerző a Pioneer Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója