Az adófizető polgárok terheinek további növelése egyre kevésbé tartható fenn, így az államok eddig kiaknázatlan területekről próbálnak új forrásokat szerezni. Ez koncepcióváltáshoz vezet az EU adópolitikájában is. Míg a tagállamok eddig többnyire csak a jogellenes adókikerülő magatartásokat üldözték, most a formailag jogszerű adóelkerülő magatartások is célkeresztbe kerülnek.

Az adózók többféleképpen is csökkenthetik terheiket. Az adókikerülés olyan illegális cselekményeket jelent, melyekkel az adóalany az adókötelezettségét eltitkolja vagy semmibe veszi. Ezzel szemben vannak olyan formailag jogszerű magatartások, melyek az adórendszer technikai sajátosságait vagy a különféle adórendszerek közötti ellentmondásokat használják ki az adókötelezettség csökkentése érdekében, a jogszabály céljával ellentétes módon. Ez utóbbiakat nevezzük adóelkerülésnek vagy agresszív adótervezésnek.

Míg az adókikerülés mindig is tiltott volt, sőt, általában a büntetőjogi felelősség kérdését is felveti, addig az adóelkerülés megítélése bonyolult. A világ most mégis egyértelműen abba az irányba indult el, hogy az agresszív adótervezést is üldözni kell. Ezt az EU szintjén az is indokolja, hogy a becslések szerint mintegy 1000 milliárd euró tűnik el évente a tagállamok költségvetéséből a különféle adókikerülő és -elkerülő magatartások miatt. A bevételkiesés jelentős része, közel 70-80 százaléka az adókikerülésből származik, ez pedig majdnem felér Spanyolország éves GDP-jével.

Az agresszív adóstruktúráknak nincs pontos definíciója. Jellemzően az adóhatóságok azokat a magatartásformákat támadják, amelyek valóságos gazdasági tartalom nélkül kívánnak adóelőnyökre szert tenni. Annak érdekében, hogy mindez kikényszeríthető és a gyakorlatban is tetten érhető legyen, a tagállamoknak információra van szükségük. Ezt leghatékonyabban az automatikus adatcsere biztosítja, amely jelenleg az unión belül az úgynevezett megtakarítási irányelv alapján a kamatjövedelmekre vonatkozóan érvényesül.

Ezalól csak Ausztria és Luxemburg élvez átmeneti mentességet. A szabályozás azt is előrevetíti, hogy 2015 után automatikus lesz az információcsere a munkavállalásból, az igazgatósági tagságból, életbiztosítási termékekből, a nyugdíjból és az ingatlanhasznosításból származó jövedelmek terén is. Jelenleg is folynak az egyeztetések arról, hogy az automatikus adattovábbítást az osztalékra és az árfolyamnyereségre szintén kiterjesszék, és csak idő kérdése, hogy ez mikor válik lehetővé.

Az adóhatóságok az információéhségüket természetesen kérelem útján is kielégíthetik. Gyakorlatilag minden „előreláthatólag releváns” adatot megkérhetnek egy másik tagállamtól. Sőt, amennyiben az egyik tagállam gyanús információt talál egy másik ország adózójára nézve, azt spontán adatcsere keretében is átadhatja az érintett országnak. Az információátadás felnyitja a banktitok kapuit is, hiszen nem lehet az adatok továbbítását arra tekintettel megtagadni, hogy az banktitkot tartalmaz.

Hogy az adóelkerülés elleni küzdelem ne csak az uniós tagállamok között működjön, az EU a többi országtól is megköveteli a jó kormányzás elvének az alkalmazását. Ennek alapvetése, hogy a tagállamok csak olyan harmadik országokkal működjenek együtt, amelyek feléjük információt szolgáltatnak. Azok, amelyek ezt nem teszik meg, feketelistára kerülnek, és velük szemben – illetve az onnan származó vagy oda utalt jövedelmekre vonatkozóan – a tagállamok szankciókat alkalmaznak.

Igaz, eddig elsősorban az EU-szintű fejleményekről volt szó, de az uniós cselekvés iránya összhangban van a nemzetközi trendekkel. Az EU-s szabályok mellett a kettős adóztatási egyezmények és az információcserére vonatkozó speciális megállapodások is lehetőséget adnak az adatok átadására, így azok az unión kívüli harmadik államokból, sőt gyakran adóparadicsomokból is elérhetők. Mindez azt jelenti, hogy egy teljesen új világ rajzolódik ki, amelyben természetessé válik, hogy az adóhatóság minden információhoz hozzáfér. Ez az adózói magatartás megváltozását is magában hordozza. Az adózóknak olyan struktúrákat kell kialakítaniuk, amelyek akkor is kiállják a törvényesség próbáját, ha az adóhatóság mindent lát.

A szerző a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere

Kapcsolódó cikkek