A Figyelő sok szakmabelinél tájékozódott a témáról, és fontos azt is hangsúlyozni, hogy mivel az érintettel nem sikerült beszélnünk, így Csányi Sándor motivációiról csak spekulációkat tudunk közölni, de igyekeztünk forrásaink segítségével bemutatni azt a miliőt, amelyben a leggazdagabb magyar üzletember dolgozott az elmúlt három évben. Ebben a világban ugyanis, bár a legfontosabb felek, így Orbán Viktor miniszterelnök és Csányi Sándor élesen soha nem konfrontálódtak, de a kormányzati intézkedések rengeteg kárt okoztak a bankrendszernek, így konkrétan az OTP-nek és természetesen a részvényekkel is rendelkező elnök-vezérigazgatónak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy tucatnyi beszélgetésünk során lapunk egyetlenegyszer sem találkozott olyan bankárral, illetve befektetési szakemberrel, aki szerint ne lett volna súlyos üzenete, hatása Csányi Sándor lépésének. A három leggyakoribb motívum szerint Csányinak vagy egyszerűen elege lett, betelt a pohár, vagy üzenni akart, esetleg valamilyen anyagi, netán egyéb kényszer vezette erre a lépésre.

Az biztos, hogy valamennyi magyar magánszemély közül Csányi Sándor veszített a legtöbb pénzt a hazai kormányzat bankellenes intézkedésein. A sorozat végtelen sok ponton keresztül is vázolható lenne, de idézzük fel csak a legfontosab-bakat: a bankokra kirótt szektoradót, a nyugdíjpénztári üzlet befuccsolását, a végtörlesztést, a speciális, magyaros tranzakciós illetéket, majd az ennek alapján kivetett újabb egyszeri adót. Ezek voltak talán ennek a nagy sorozatnak a legfőbb pillérei. Közben persze mindig jöttek a finomságok, az ideiglenesnek belengetett intézkedések elnyújtása, a bevezetett adók mértékének emelése és a sok-sok populista, ócska üzenet, amely mindig szembeállította a magyar lakosságot és bankjait.

Eközben a szektor képviselői nem találták az ellenszert, és láthatóan el is fásultak. Azt hallottuk, hogy bár például a végtörlesztésnél még viszonylag nagy volt a kiabálás, a nemzetközi tiltakozás, az ezt megközelítő banki veszteséggel járó legutóbbi illetékkivetést már csendes beletörődéssel, szinte teljes apátiával fogadta a szakma, gyakorlatilag nem is lehetett tiltakozást hallani. Amikor pedig júliusban már sokadszorra is újabb és újabb hírek jelentek meg, akár Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter nyilatkozata a devizahitelesek újabb várható megsegítéséről, akár a szektoradók mind hosszabb rögzüléséről, akkor az ezeket talán már korábban megneszelő Csányi egy ponton azt mondhatta: elég, kiszállok. (Orbán Viktor nyilatkozata az adók elhúzódásáról már az első részvényeladás után történt, Navracsics bejelentése idején pedig a hírek szerint már külföldön tartózkodott a bankelnök.)

A másik közkeletű magyarázat szerint Csányi Sándor üzenni akart. Be szerette volna mutatni, hogy milyen következményekkel járhat a bizalom további elvesztése, mire lehet számítani, ha a kormány valóban megvalósítja a devizahitelesekkel kapcsolatos újabb ötletrohamait, a bankok maradék nyereségének elvonásával. Hiszen ha a piacvezető és tőzsdén is jegyzett OTP Bank vezetője, valamint a közelmúltban több kollégája is nagy tételben értékesít saját részvényt, akkor gyakor-latilag kiírja a falra, hogy nem hisz a környezet javulásában, sőt, további, a hitelintézet árfolyamát leértékelő lépésekre számít. Ilyen lehet az említett Navracsics-nyilatkozat, illetve Orbán Viktor bankadókkal elérni kívánt adósságcsökkentési tervén túl a szektor egyes szereplőinek állami helyzetbe hozása az OTP ellenében. Mindez valóban bőven elég okot szolgáltatna egy mégoly erős üzenet elküldésére is. Az elemzők visszatérő gondolata, hogy az OTP-részvény leképezi Ma-gyarországot, vagyis a bank nem lehet sikeres, ha Magyarország nem az. Talán meglepő, de mindez fordítva is igaz. Ha az OTP vezetője pesszimista, akkor a külföldi befektetők eladják a hitelintézet részvényét, de eladják a forintot is, illetve általában a magyar eszközöket. Gyengül a forint, emelkedik a CDS-felár, drágul az államadósság finanszírozása. Hiszen egy külföldi befektető szemében Magyarország a tőkepiacon először talán valamilyen magyar államkötvényt jelent, de rögtön a második gondolat a toronymagasan leglikvidebb részvény, vagyis az OTP eladása, amely ráadásul lakossági bankként valóban az ország állapotának tükörképe.

Folytassuk tovább a gondolatkísérletet! Ha nem egy végső nagy kiszállás és nem is egy erős üzenet állt az eladás hátterében, akkor még felmerülhet valamilyen kényszer is. Csányi Sándor lapunknak adott utolsó interjújában (Politikai frontvo-nalak - Csányi Sándor ügyei, Figyelő, 2009/6. szám) a 2008-09-es nagy OTP-árfolyamesés kapcsán elmondta, hogy egyéb üzleti érdekeltségei, illetve cégeinek hitelei mögött nem az OTP részvényei jelentik a fedezetet, de a bank papírjainak vásárlásaihoz kapcsolódó hitelei mögött valóban van OTP-részvény-fedezet. Vagyis, ha az említett körülmények miatt Csányi érdemi OTP-áresést várt, akkor érdeke lehetett preventíven ennek elébe menni, hiszen a hitelből vett részvényeknél már egy kisebb áresésnél is érkezhetnek az úgynevezett margin callok, vagyis azok a hívások, amelyek a hitelekhez pótlólagos fedezetet kérnek. De valamiképpen ez az elmélet is sántít, vagy legalábbis eddig nem volt szüksége ilyen lépé-sekre. Az eladásra már csak ezért is felkapta a fejét a szakmai közvélemény. Csányi Sándor magánszemélyként nem szokott részvényeket eladni, utoljára erre éppen az említett válság során kényszerült, de akkor sem a bank papírjaiból szórt ki, hanem a Mol-pakettjét csökkentette, és ennek a tranzakciónak a nagyságrendje ötvenedakkora volt, mint a mostanié. Forrásaink szerint akár annak a gigantikus áfacsalást gyanító büntetőeljárásnak is lehet szerepe az ügyben, amely ugyan 2006-ig nyúlik vissza az egyik már felszámolt OTP-leányvállalatnál, de egy hónapja hirtelen gyanúsításokkal és meghallgatásokkal izzott fel. A Figyelő címlapsztorijában ezen túl Csányi Sándor és Orbán Viktor, illetve Lázár Jánoshoz fűződő viszonyáról is olvashatnak, illetve a választások előtti bankrendszer-módosító mestertervől,

A nagy projektben a változások motorjai részben állami intézmények, a Miniszterelnökség és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, a Magyar Fejlesztési Bank, valamint a Magyar Posta, de részben magántulajdonú szereplők is, mindenekelőtt az FHB Jelzálogbank. Ebben a csapatban az állam oldaláról nevesítve Orbán Viktor miniszterelnök, Németh Lászlóné fejlesztési miniszter, Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a számtalan állami tisztséget betöltő Lontai Dániel NFM-es tanácsadó, valamint Vojnits Tamás, a szövetkezeti szektort átalakító törvényt kidolgozó kormánybiztos a legfontosabb név. A magánszféra képviseletében pedig elsősorban Spéder Zoltán, az FHB elnöke, Csányi korábbi helyettese, illetve mellette Lantos Csaba, az FHB és a Magyar Posta fb-tagja, korábbi OTP-vezérhelyettes. A felsorolt szakemberek különböző cégeket és tevékenységeket fognak össze, célkeresztjükben fenn van a térképen a Magyar Posta mellett a TakarékBank, a takarékszövetkezetek, a Díjbeszedő csoport különböző cégei. A változások elszenvedői tudatos stratégiát, sokszor igen sötét összeesküvés-elméleteket vázolnak, míg a változások irányítói inkább azt sugallták lapunknak: minden nyitott, minden alakul, maga a kormányzat is ismerkedik a helyzettel, és ennek mentén szinte percről percre formálja stratégiáját. Amit azonban a sok-sok háttérbeszélgetésből biztosan tudunk: az OTP figyeli ezeket a folyamatokat, és több ponton is úgy élik meg a vezetők, hogy hamarosan valamilyen új nagy pénzügyi hálózattal (legyen az akár postai, akár szövetkezeti, akár ezek keveréke) az OTP versenyhelyzetét is gyengíteni akarja ez a csapat. Úgy tudjuk, a bank felső vezetése azt különösen nehezen éli meg, hogy a szereplők jelentékeny része, így Spéder, Lantos vagy Vojnits sokáig éppen az OTP-ben dolgozott. Igaz, azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy lassabb folyamat. Ahogy egyik forrásunk fogalmazott, egy normális piacgazdaságban lényegtelen lenne a takarékszövetkezetek új integrációja a piacvezető bank szempontjából, hiszen hihetetlen hosszú idő központilag megszervezni ennyi intézményt, és összerakni egy valóban jól működő hálózatot. Ám hátszéllel, hozománnyal mindez nem lehetetlen. Különösen azért zavarhatja mindez Csányi Sándort, mert az ő állami közeledései pedig nem vezetnek eredményre. Legutóbb - legalábbis egyelőre - az állam és az OTP Bank zöldbank koncepciója rekedt meg.

 

Kapcsolódó cikkek