Sürgős felújításra szorul Észak-Amerika leghosszabb függőhídja, a Brooklyn-t Staten Islanddel összekötő Verrazano-Narrows híd. Az 1964-ben átadott híd renovációjára kiírt 34 millió dollár összköltségű pályázatot egy kínai vállalkozó nyerte el, mivel a két amerikai vetélytársnál hiányoztak a megfelelő gyártási és kivitelezési eszközök, valamint pénzügyi korlátokba ütköztek. A döntés visszásságát jelzi, hogy a United Steelworkers közlése szerint igen könnyen találhattak volna New York 100 száz mérföldes körzetében két másik, a feltételeket biztosítani tudó amerikai hídépítő céget.

A korábbi tapasztalatok alapján sejthető, hogy mindez pontos megfelelője annak, amit a hétköznapi ember tapasztal, amikor csupán a termék árát figyelembe véve dönt a „Made in China" feliratú cikkek mellett, ami viszont a biztonságra nem garancia. Korábban olyan elrettentő példákat is láthattunk, mint a grafittal töltött játékok, a kénes gipszkartonfalak, vagy a melaminos állateledel. Kínában 2011 júliusa óta 6 híd omlott össze, amihez a Xinhua hírügynökség megerősítése szerint a felületes kivitelezés és a rossz minőségű építőanyagok is hozzájárultak. Kalifornia állam 2002-es megtakarításait jórészt arra alapozta, hogy a san francisco-i Oakland Öböl-híd felújításához és bővítéséhez olcsó kínai acélgyártót kértek fel. A hibás hegesztési munkálatok azonban több hónapos késéshez, és nem várt többletköltségekhez vezettek - természetesen mindennek az állami megtakarítások is kárát látták. A minőségi kifogások mellett további aggályokat vet föl a kínai szerepvállalással szemben annak az amerikai munkaerőpiacra gyakorolt hatása. Az acélgyártás kiemelt állami támogatást élvez Kínában, amelynek mértéke jelentős mértékben függ a valuta-leértékeléstől, illetve az energia, a telekárak, a kölcsönök illetve a vízdíjak leírásától. Ezen támogatások miatt a kínai gyártók tömegesen tudnak acéltermékeket exportálni Amerikába - termelési költségen, vagy akár az alatt, ami akkor vált igazán égető problémává, amikor Kína masszív acélipari túltermelésbe kezdett.  A termelési lánc révén minden amerikai acélmunkás további munkahelyeket valamint növekvő adóbevételeket teremt a gazdaságban. A munkaerő foglalkoztatására remek lehetőséget jelentene a Verrazano híd felújítása is, hiszen jelenleg több mint 20 millió amerikai nem talál magának rendes állást. Ezzel szemben a jelenlegi forgatókönyv szerint minden egyes acélszállítmányból a kínai munkaerő profitál majd az amerikaival szemben. Ráadásul a kínai acél felvásárlói hallgatólagosan ezzel egy autokrata kormányt támogatnak. A kínai szerepvállalás ellen szól, hogy acélgyártó berendezései állítólag jobban szennyezik a környezetet, és több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint az óceán túlpartján működő versenytársai, ezzel is hozzájárulva a globális felmelegedéshez, ami a Csendes-óceánon keresztül még az amerikai termőföldre is káros hatással van.
Peter Navarro a kaliforniai Irvine Egyetem közgazdaság és közpolitika professzora, valamint a „Death by China" (2012) című film rendezője.

Kapcsolódó cikkek