brusszel


A régióban is hátul - Ficza János a diplomások fizetéséről

Figyelő Online - Ficza János, a szerző a Workania.hu PR-menedzsere
2013.08.29  06:56   
mail
nyomtatás
A rendszerváltás óta a diákok nagy része a felsőoktatás felé vette az irányt. Nem is csoda, hiszen a diploma az elmúlt húsz évben egyet jelentett a magas státussal, a biztos munkahellyel, a kiemelkedő fizetéssel és úgy általában: minden olyan lehetőséggel, ami leginkább a kiváltságosoknak adatik meg. A társadalom ilyen hozzáállása azt eredményezte, hogy még az a gyerek is gimnáziumban tanult tovább, aki később mégsem vált hallgatóvá, esetleg idő előtt elhagyta a felsőoktatás berkeit.
Így a rendszerváltást követő első évtized után csak az érettségivel rendelkező, kvázi képzetlen munkavállalók és álláskeresők nagyobb száma tűnt fel a munkaerőpiacon, diplomával még sikert sikerre lehetett halmozni. Az elmúlt években azonban már a felsőfokú végzettség sem jelent garanciát: a friss diplomások nehezen tudnak elhelyezkedni, a divatszakok értéktelenné váltak, és az állástalan diplomások száma is egyre növekszik.

A KSH adatai szerint 2010-ben kétszer annyian szereztek felsőfokú oklevelet, mint 1990-ben, miközben ugyanebben a két évben megegyezett a szakközépiskolai végzettséget szerző pályakezdők száma.

Nem véletlen, hogy miközben mindenki jól fizetett menedzser, mérnök vagy jogász akar lenni, a szakközépiskolák elnéptelenedtek. A szakmunkások munkanélküliségi aránya évek óta túllépi a 30 százalékot, a diplomásoké pedig messze az országos alatt van. De a felsőfokú végzettségű munkavállalók helyzete is egyre képlékenyebb. Tíz évvel ezelőtt a diplomás munkanélküliek aránya az összes álláskereső alig 3 százaléka volt. Az idén már elérheti a 6 százalékot is. A munka-nélküli pályakezdő diplomások száma pedig hónapról hónapra aggasztóan emelkedik. Igaz, hogy az EU több országában még rosszabb a helyzet, még Nyugat-Európában is, mégis sok diplomásnak kecsegtetőbb lehetőség az, hogy külföldön csináljon karriert. Hogy miért? Mert akinek végül mégis sikerül idehaza elhelyezkednie, nos, az sem számíthat kiemelkedő fizetésre és biztos állásra.

A Fizetesek.hu internetes bérkutatás legújabb adatai szerint bár Magyarországon messze a diplomával rendelkező munkavállalók keresik a legtöbbet, a környező országokban mérttől elmarad a fizetésük. Hazánkban ugyanis főiskolai diplomá-val a havi bruttó átlagkereset 280 ezer forint, egyetemi végzettséggel 320 ezer. A fizetési felmérés regionális kimutatása Szlovákiára vonatkozóan mind az alap-, mind a mesterképzésnél hasonló arányokat mutatott, Csehországban viszont az előbbi diploma 300 ezer forintnak megfelelő cseh koronát, az utóbbi végzettség pedig havi 360 ezer forintot ér.

Jelentősebb különbségek adódnak azonban a szakmai tapasztalatok figyelembevételénél. A pályakezdő diplomások hazánkban átlagosan bruttó 240 ezer forintra számíthatnak, Szlovákiában 260 ezerre, míg Csehországban több mint 280 ezer forintnak megfelelő cseh koronára.

Míg az 1-2 éves tapasztalattal rendelkező diplomás munkavállalók a két szomszédos országban több mint 300 ezer forintot is kaphatnak, addig nálunk ez az érték ezen a szinten is 260 ezer körül mozog. A csúcsnak a 6-10 ledolgozott év szá-mít, ami nálunk jelenleg bruttó 380 ezer forintos bér jelent, a szlovákoknál 400 ezret, a cseheknél pedig bruttó 430 ezret. Több mint 10, illetve 3-5 év után nagyjából egy szinten mozognak a bérek: Magyarországon bruttó 360 ezer, a szlová-koknál a legidősebb korcsoportban egy kicsit kevesebb, a csehek minden szempontból itt is vezetnek.

Felmerül tehát a kérdés, hogy egy hazai értelmiségi, aki már a régión belül is kevesebbet keres, miért ne költözzön külföldre, ahol bár további nehézségek várhatják, viszont kétszer-háromszor is annyit kereshet, ha sikerül elhelyezkednie.

Árnyaltabb a kép ugyanis, ha nemcsak a száraz országos átlagokat nyálazzuk, hanem szakmák, pozíciók szerint is megnézzük, hogy ki mennyit keres idehaza, illetve a visegrádi országokban.

A legjobban fizetett területek közé a diplomások körében az elmúlt években egyértelműen az informatikus és mérnöki szakmák verekedték fel magukat. Továbbra is jól fizető állásnak számít továbbá a pénzügy, illetve a marketing, viszont ezek hátránya, hogy közgazdászokkal és kommunikációs végzettségű álláskeresőkkel Dunát lehet rekeszteni. Érdemes viszont bármilyen diplomát igénylő pozíciókban próbálkozni a telekommunikációs, gyógyszeripari cégeknél, illetve a bankszek-torban és a befektetések területén tevékenykedő vállalatoknál.

Ezek a jól fizető állások hazánkban átlagosan a bruttó 300 ezret túllépő, esetlegesen a 400 ezer forintot némileg megközelíteni képes fizetést garantáló állásokat jelentik. Összehasonlításként: Szlová¬kiában, Lengyelországban és Csehország-ban az információs technológiák és a mérnöki szakma fizetései bőven 400 ezer felett vannak.

De nézzünk jobban körül konkrét pozíciók szerint! Amennyiben nem vesszük figyelembe a felső vezetőket és a különböző igazgatói pozíciókat, akkor hazánkban a legjobban fizető diplomás szakma az IT-menedzser, bruttó 650 ezer forintos átlagfizetéssel. A listát további, a kívülálló számára nehezen értelmezhető munkakört magában foglaló, de az informatika területén fontos, hasonló pozíciók alkotják. Ilyen például az IT-tervező, -projektmenedzser, -elemző vagy éppen az IT-tanácsadó, mind az 500 ezer forintos határt túllépő bérrel. De még a különböző programozók is meg tudják közelíteni ezt a kereseti szintet.

A hazai szinthez mérve jól fizető állásokkal kecsegtet a pénzügyi világ is. A könyvvizsgálók, a privát bankárok, a főkönyvelők, a kockázatkezelési specialisták vagy éppen a pénzügyi elemzők havi bruttó 400 ezer forint feletti fizetésre számít-hatnak Magyarországon.

A marketingszakma jól csengő terület, a marketing-, a PR-menedzserek, az account managerek, vagy éppen a marketingspecialisták bére 300-400 ezer forint között mozog idehaza.

És mi a helyzet a szintén nagy keresletű mérnökökkel? Egy műszaki tervező hazánkban átlagosan bruttó 400 ezer forintot keres, egy gépészmérnök 350 ezret, egy statikus 300 ezret, egy építészmérnök pedig 280 ezret.

Ehhez képest a fent említett három országban legalább 10 százalékkal magasabb bérre számíthatnak ezek a diplomás szakemberek. Arról nem is beszélve, hogy egy cégcsoporton belül a munkavállalók ugyanazért a munkáért Németország-ban, Nagy-Britanniában vagy éppen az USA-ban ennek háromszorosát is könnyen megkeresik. És ma már egy nemzetközi nagyvállalat a tehetséges és ambiciózus dolgozói számára szinte minden esetben biztosítja a külföldi irodákba, leány-vállalatokba való áthelyezés vagy pályázati lehetőség esélyét. Ne felejtsük el persze, hogy a fent említett pozíciókban a bónuszok és prémiumok is számítanak, amelyek jelen esetben nem kerültek az átlagfizetés statisztikái közé, viszont azok aránya külföldön is nagyobb a hazainál.

Végül, de nem utolsósorban említsünk meg két fájó és érzékeny diplomás szakmát: az orvosokét és a tanárokét. Hazánkban az előbbiek átlagosan, szakterülettől függetlenül, a magán- vagy állami praxisban tevékenykedők béradatait beszá-molva egyaránt havi bruttó 250 ezer forintot keresnek, Szlovákiában, csak hogy ne menjünk messzire, 375 ezer, Csehországban pedig nálunk elképesztőnek tűnő 440 ezer forintnak megfelelő összeget kapnak kézhez.

Az oktatók esetében sem kielégítőbb a helyzet. Egy középiskolai tanár nálunk átlagosan bruttó 180 ezer forintra számíthat, északi szomszédunknál 210 ezret, míg a cseheknél 250 ezret kapnak. További adalék, hogy a tanárok esetében a kül-földre vándorlás mellett a legnagyobb probléma a pályaelhagyás. A friss diplomás tanárok kénytelenek más területen elhelyezkedni, ha egyáltalán tudnak, a több éve pályán lévők bére pedig az évek számával sem változik jelentősen.

Elszomorító adalék továbbá az is, hogy négy évvel ezelőtt Magyarország régiós szinten magasan vezetett a bérszínvonalat tekintve. A Fizetesek.hu hazai és a környező országokban elkészített felmérése szerint 2008-ban 20-25 százalékkal többet kerestek a hazai munkavállalók, mint a többi országban, egyedül Csehország tudta felvenni a versenyt, az ő esetükben akkor még 5 százalék volt a lemaradás.

A tudástőke itthon tartásáról lapunk október 10-én konferenciát szervez Haza, ész nélkül? címmel. A témában indított vitasorozat eddigi hozzászólói: Budafoki Róbert (Hogy megérje itthon maradni, 30. szám), Árvai Péter (Miért mennek el a fiatalok?,
31. szám), Schwab Richárd (Menni vagy nem menni?, 32. szám), Horváth Zoltán (Az egyetemek és az ipar összefogása, 34. szám). Várjuk olvasóink hozzászólását, véleményét a szerkesztőség@figyelo.hu e-mail címre.

Kapcsolódó cikkek
mail
nyomtatás

Hozzászólások

Le Pen az EU-s népszavazásról

Marine Le Pen államfővé választása esetén megvárja a német és az olasz parlamenti választások eredményét, mielőtt népszavazást ír ki.

Megszavazták a "CEU-törvényt"

A jövőben akkor működhet oklevelet adó külföldi felsőoktatási intézmény Magyarországon, ha működésének elvi támogatásáról államközi szerződés rendelkezik.

Újabb vizsgálat tárgya a Hungast

Mégsem jön létre a menza cégek tervezett fúziója. Egyelőre nem vásárolja meg a Hungast Zrt. a Sodexot, mert nem teheti. A Gazdasági Versenyhivatal közbelépett.

Szíriai fegyveresekkel állt kapcsolatban a szentpétervári merénylő

A felrobbantott pokolgép hasonló volt ahhoz a másikhoz, amelyet később a Ploscsagy Voszsztanyija metróállomáson hatástalanítottak.



Félelmek és tények

Lánczi Tamás személyes álláspontja

Családi pótlék itt és ott

Kiszelly Zoltán nézőpontja

Pontozással nyert az EU

Kína igen ügyesen Oroszországot használja fel saját érdekei előmozdítására

A holland választás tanulságai: „jó” populizmus és mélyreható vita

A hollandok elmúlt 15-20 éve azt mutatja meg nekünk, hogy az olykor késhegyre menő vitáknak komoly hozadéka van

top200