Matt Yglesias és Rick Webb után Joshua Gans is arra a következtetésre jutott, hogy a Star Trek című sorozat a modern piacgazdaság elveit felhasználva építette föl fiktív valóságát. A Föderációban a magántulajdon intézménye mellett megtalálhatóak az állami kiadások is (például a Csillagflotta, vagy a szárazföldi éghajlat ellenőrző rendszere kapcsán), ugyanakkor nem használnak pénzt a tranzakciók során. A közgazdászok számára az egyik legérdekesebb innováció a híres replikátor, amely az energiát kézzel fogható javakká alakítja, s így alapvetően meghatározza a közösségen belüli együttműködés kereteit.

Ezt a munkamegosztási rendszert úgy lehet a legjobban megérteni, ha abból a kérdésből indulunk ki, hogy mi történne, ha a javak ingyenessé válnának. Az igazi problémát az összehasonlítás jelentené, hiszen ekkor nem tudjuk a pénzt értékmérő egységként használni. Ez a nehézség egyrészt a nem-ingyenes javak relatív árának meghatározásánál, másrészt pedig a készletek elosztásánál jelentkezik.

A Star Trek gazdaságában azért nem látni pénzt, mert az értéket alapvetően ingyenes javakból állítják elő. Egy közgazdász számára viszont megoldhatatlannak tűnhet ingyenes termelési tényezők esetén a hatékony allokáció megvalósítása. Tegyük fel, hogy egy földi halandó 100 millió dollárral rendelkezik, amely számára a maximális hasznosságot nyújtja, e fölött pedig nulla a vagyon határhaszna (azaz a további vagyonszerzés nem jelent jóléti növekedést). A sorozatban a 001-es szektor elérése jelenti ezt a 100 millió dollárt, a maximális jólétet, pénzből azonban, mint tudjuk, sosem elég, a Star Trekben mégis létezik az előbb említett telítettségi pont.

A hiány fogalma ennek következtében a hétköznapi anyagi javakról másra terelődött át. Nem mindenkinek lehet saját csillaghajója, ahhoz forrást kell gyűjteni. Itt jöhetne szóba a Föderációs Hitel lehetősége, amely végső soron a Föderáció polgárainak kezébe kerülne.

Természetesen ez az elemzés az első Borg invázió előtti időt írja le. Ezt követően ugyanis a Föderáció komoly erőfeszítéseket tett a védekezés érdekében. Ehhez roppant méretű ráfordításra volt szükség, melynek eredményeképpen csillaghajók ezrei készültek el, csupán néhány év alatt. Tehát a sztori bár a '90-es években íródott, jóval inkább hasonlít egy szeptember 11. utáni helyzetre.

Vannak további puzzle darabok is, amelyek kirakásra várnak. Egy javakban és szolgáltatásokban bővelkedő rendszerben nagy valószínűséggel fordulhat elő pazarlás. Ugyancsak értetlenül állunk az elektronika fortélyai előtt is. A sorozatban nincsenek robotok, ezt pedig az egyik legnagyobb hiányosságnak tartják (melyet egyébként a Star Wars-ban pótoltak). Szintén láthatunk komoly számítógépeket, illetve androidot, de ezeket leszámítva az emberek még mindig a szűk folyosóikon közlekednek, ahol javításaikat végzik. Ezek kibontása az olvasók házi feladata.

Joshua Gans a Rotman Üzleti Iskola Innováció és Vállalkozás tanszékének vezetője, a Torontói Egyetemen professzora. Vezérigazgatója továbbá a CoRE kutatásnak. Számos közgazdasági témájú könyvhöz fűződik a neve: Principles of Economics; Core Economics for Managers; Finishing the Job; Parentonomics.

Kapcsolódó cikkek