Egészen addig úgy tűnt, hogy én is valamelyik egyetem felé veszem az irányt az érettségi után, amíg másodikos gimnazista koromban a nyári szünetben el nem szegődtem nagybátyám mellé, aki ács. Ő már több mint egy évtizede a saját vállalkozását vezeti, három munkatársa van. Beleszerettem ebbe a mesterségbe: a fa illatába, a folyamatba, ahogy egy tető elkészül – meséli a harmincas Dávid.



A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/46 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!