A fővárosi presztízsberuházások a 4-es metró nélkül is több mint 70 milliárd forintba kerülnek. Pedig megtérülésük nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is erősen kétséges.

Igen intenzív átadási időszaknak nézünk elébe a következő mintegy három hónapban, a valószínűleg április 6-i parlamenti választásokig. Pedig közel sem biztos, hogy a jobboldal ezzel ténylegesen szavazatokat tud szerezni, sőt.

Jól ismert jelenség, hogy a pártpreferencia befolyásolja a választópolgárok presztízsberuházásokról alkotott véleményét - mondta lapunknak Juhász Attila, a Political Capital vezető elemzője. Épp ezért a jobboldali szavazók nem szimpatizálnak például a 4-es metróval, még akkor sem, ha az ünnepélyes átadásra a Fidesz-kormányzás idején, Tarlós István főpolgármestersége alatt kerül sor. A metró ugyanis az MSZP-SZDSZ emblematikus beruházása, a balliberális koalíció mindig sajátjaként népszerűsítette. Ráadásul a Fidesz végig igyekezett megakadályozni, így érthető, hogy a megítélése a választópolgárok körében is érezteti a hatását - mondta lapunknak az elemző.

A jelenleg kormányzó erők számára a metró szavazatokra váltása már csak azért is nehéz lehet, mert vele kapcsolatban több dolog bosszanthatja a választópolgárok egy részét. Például az új szerelvények keltette dübörgés, de potenciálisan szintén sokakat bosszanthat a vonal átadásához kapcsolódóan a felszíni hálózat átszervezése.

Azt is látni kell - mutat rá az elemző -, hogy az egyes fejlesztéseknek eltérő a politikai jelentőségük. Az egyszerű gazdasági vagy infrastrukturális beruházások is fontosak persze a kormányok számára, de kampányokban azok a fejlesztések a legkiemeltebbek, amelyekhez valamilyen szimbolikus politikai jelentés társítható. Ilyen például jelenleg a Kossuth tér vagy a Várkert Bazár felújítása. Ezeket a sajtó általában presztízsberuházásnak nevezi, de esetükben valójában sokkal többről van szó: ezek történeti vagy ideológiai okok miatt fontosak az adott párt és annak szavazótábora számára, így nem pusztán népszerűsítő, hanem politikai identitásteremtő hatásuk van.

A Kossuth tér és a Várkert Bazár mellett az eheti Figyelő szintén részletesen ír a Ferenciek tere, az Erzsébet tér és a Ludovika campus felújításáról, valamint a Sorsok Háza megépítéséről. (Figyelő 10-15. oldal)

Gyurcsánnyal csak nyerni lehet

Nagyjából 400 ezer plusz voksot remélnek a Fideszben attól, hogy a baloldali ellenzéki pártok - köztük a Gyurcsány Ferenc irányította DK - közös listán indulnak tavasszal. „A Fidesz sikere esetén valamelyest változhat a kormányzati struktúra" - hallottuk megbízható forrásokból. Az elmondottak alapján úgy tűnik, Orbán Viktor miniszterelnök utódjának „felépítése" lesz az egyik mozgatórugója az átalakításoknak. A tervek szerint Lázár János államtitkár a továbbiakban miniszteri státuszban vezetheti a Miniszterelnökséget, valamint ő lesz az egyik miniszterelnök-helyettes. Jelenleg Semjén Zsolt, illetve Navracsics Tibor igazságügyi és közigazgatási miniszter helyettesítheti Orbánt.

Lázár szerepét tovább erősíti, hogy az új ciklusban hozzá kerülhet a közigazgatás, azaz a Navracsics Tibor által vitt két terület közül az egyik. A kormányzati struktúra fentiek szerinti átalakítása egyértelművé teszi, hogy Lázár János léphet Orbán helyébe. Ennek idejére is hallottunk tippeket. Áder János köztársasági elnök öt éves ciklusa 2017-ben jár le, s benne van a pakliban, hogy - bár a rá vonatkozó törvényi előírások lehetővé tennék, de - nem kap még egy ciklusra politikai támogatást. Helyette Orbán Viktor kerülhetne a Sándor-palotába, míg Lázár a miniszterelnöki székbe. Az lenne az érdekessége ennek a váltásnak, hogy ciklus közben, egy évvel a következő parlamenti választás előttre muszáj időzíteni. Vagyis feltételezhető, hogy csak akkor adja át helyét Orbán, ha ennyire közel a választásokhoz beton biztosnak érzi a Fidesz támogatottságát a választók körében. Addig pedig Lázárnak kell majd bizonyítania, hogy alkalmas a Fidesz és az ország vezetésére Orbán után. (Figyelő 16-17. oldal)

Eldugott jelentések

Nem veri nagy dobra az Európai Unió a magyarországi projektek ellenőrzéseinek eredményeit. Többszöri kérésünkre mégis kiadták a lezárult vizsgálatok eredményeit. Ebből leginkább az derül ki, hogy sok félnivaló nincs a brüsszeli vizsgálatoktól, hiszen a 15-ből eddig 7 ellenőrzés zárult le a 2007 óta megvalósult 36 ezer projekttel kapcsolatban. Az összes ellenőrzés hatására 2,6 milliárd forintot kell visszafizetni a több száz milliárdnyi górcső alá vett fejlesztésből. Az eurokratáknál a hazai intézmény, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság is jóval aktívabb volt, ők majd ezer projektet néztek át, és 7 ezer milliárd forintot fizettek vissza.

Az Európai Bizottság bár saját audit szervezetet működtet, és sokan várják ettől, hogy a vélt vagy valós korrupciós eseteket felderítik, az értelmetlennek gondolt beruházásokat megfelelő szankciókkal sújtják, a cikkünkben ismertetett ellenőrzések fényében erre kevés esély mutatkozik. Figyelmeztető lehet, hogy a dél-európai országok uniós támogatásainál sem merültek fel különösebb brüsszeli ellenvetések, még ha számos fejlesztés híressé is vált látványos értelmetlenségéről vagy a vélt korrupció miatt.

A Figyelő 2014. évi 3. számából az is kiderül, hogyan eshetett meg, hogy a Pénzügyminisztérium is fennakadt az ellenőrzések hálóján. (Figyelő 20-21. oldal)