Öngól a választások előtt egy ilyen módosító javaslat! - kommentálta lapunknak egy munkajogi szakértő Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnökének indítványát arról, hogy egyszeri alkalommal, 2014 februárjáig a munkaadók pénzben válthatnák meg a ki nem adott szabadságokat. Az előterjesztés már a parlament előtt van, több szakbizottság megtárgyalta, s hamarosan az országgyűlés elé kerül. Kósa Lajos indítványában a következőképp érvelt. Sem a közszolgálati törvény, sem a Munka Törvénykönyve nem szól arról, hogy mi történjen a korábbi években felhalmozott szabadsággal. Mindkét jogszabály csupán a tárgyévi szabadságok kiadását rendezi, pénzbeli megváltásra pedig jelenleg csak akkor van mód, ha a jogviszony megszűnik. Egy 2003-as EU irányelvre hivatkozva a Fidesz képviselője azt javasolja, hogy a szabadságmegváltásra egyedileg megvizsgált, indokolt esetekben kerüljön sor. Akkor, ha azzal mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló egyetért.

A Figyelő úgy értesült, hogy kormánypárti részről fontolgatják, hogy a ki nem adott szabadságokért járó pénzt 98 százalékos különadó terhelje. Erre vonatkozóan született egy kormánypárti módosító indítvány, ám azt lapzártánkig nem terjesztették az Országgyűlés elé. Bonyolítja a helyzetet, hogy Kósa Lajos indítványa beterjesztésekor az MTI-hez eljuttatott közleményében azzal érvelt, hogy „a pénzbeli megváltás az állami költségvetés részére rendkívüli többletkiadást nem jelent, mert az állami vezetők, polgármesterek, jegyzők, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselői esetében a szabadságmegváltás a 98 százalékos különadó alapját képezi, így azt az államnak be kell fizetni. A szabadság megváltása címén kifizetett bevétel más foglalkoztatott esetében nem minősül a különadó alapjának." A gond ezzel az érveléssel mindössze annyi, hogy a 98 százalékos különadó a munkaviszony megszűnése esetére szól. Nem pedig arra, amikor a munkaviszony továbbra is érvényben marad - magyarázták lapunknak munkajogi szakértők. Márpedig a szabadságmegváltásra vonatkozó most beterjesztett javaslat éppen hogy nem a megszűnő, hanem a nagyon is élő munkaszerződésekre vonatkozna.

Cseke Hajnalka írását keresse a Figyelő 41-dik számában.

Kapcsolódó cikkek