Az észak-mianmari Mandalaj városból induló, hat feldolgozó állomást érintő szárazföldi vezeték négy ország (Kína és Mianamar mellett Dél-Korea és India) közös beruházása. Kínába 793 kilométer után "lép be" a délnyugati Jünnan tartománynál. 2008-ban tervezték meg, három éven át építették, helyenként nehéz terepen és környezeti viszonyok között.

A projekt része egy hamarosan elkészülő kőolajvezeték is, amely a Made-szigetről indul majd, s az országon belül a szárazföldön 771 kilométeren át vezet. Kínai szakasza 1631 kilométer.Az építkezésekkel több mint hatezer embernek adtak munkát, a projektben több mint 220 mianmari vállalat kapott feladatot, alkalmazottaik képzéséről a beruházók gondoskodtak.

A teljes beruházás elkészülte után a tervek szerint 2 millió tonna kőolaj, valamint a körülbelül évi 12 milliárd köbméter gáz 20 százaléka marad a délkelet-ázsiai országban. Az üzemeltetést két vegyesvállalat bonyolítja, amelyek egyikében indiai és dél-koreai vállalatok is megtalálhatók.

A kínai beszámolók utalnak arra, hogy a vezetékek nyomvonala mentén élők számára 20 millió dollárt (4,5 milliárd forint) adományoztak oktatási, egészségügyi és katasztrófa-elhárítási célokra. Emellett 45 iskolát és 24 kórházat építettek. A vegyesvállalatok további 10 millió dollárt ajánlottak fel egy magasfeszültségű elektromos vezeték felújítására.

A páros vezetéket környezeti okokból, vagy a területek kisajátítása miatti kártérítés hiánya okán ellenző helyieket 2012 második felében Rakhine államban 50 ezer dollár készpénzzel és 10 tonna rizzsel nyugtatták meg. A járulékos költségek része volt, hogy a közép-mianmari földrengés károsultjainak is felajánlottak 50 ezer dollárt.

Kapcsolódó cikkek