Óva int az eset túlreagálásától, ám figyelmeztet rá, hogy ez nem tántoríthat el senkit a megfelelő lépésektől - ahogy maga is határozottan cselekedett a 2005-ös londoni terrortámadást követően. Bármilyen alaposak és kitartóak is legyenek a megelőzésért felelős teamek, lehetetlen küldetés a közösség teljes védelmét otthon szavatolni, ugyanis a veszélyes ideológia a határokon túlról fenyeget.

Itt van például Szíria esete. Az egyre gyorsuló felbomlási folyamat már eddig is több mint 80 000 ember életét követelte és másfél millióan kényszerültek elhagyni otthonukat. Bashar al-Assad elnök célja valószínűen az, hogy megtisztítsa a szunnitáktól az ország jómódú régióit - kisajátítva ezzel a tengeri kapcsolatokat, de facto egy új államot létrehozva Libanon mellett. Az ellenállás egyik fő bázisát az Al Kaida adja, a másik oldalon pedig vegyifegyvereket alkalmaz a hatalom. Érthető, ám rendkívül kockázatos stratégia a Nyugat részéről, hogy kívül akar maradni a konfliktuson, ám be kell látnia, hogy a régió képtelen elviselni ennek a társadalmi-politikai sokknak a következményeit. Ráadásul azzal is szembe kell nézni, hogy az Észak-Afrikában kormányzó muszlim pártok ideológiája összeférhetetlen a modern gazdaságokkal, ami tovább növeli a bizonytalanságot és a szélsőséges csoportok vonzerejét.

Részletesen elemezhetnénk még a nukleáris veszélyt jelentő, terrort és instabilitást exportáló Irán, a nigériai terrorakciók, a Burma és Banglades közti határviták esetét is. Mindennek még drámaibb fényt kölcsönöz a demográfiai átalakulás: ezen országokban az átlagéletkor 30 alatt van, Nigériában ez csupán 19, a Hamasz irányította Gázában pedig a lakosság negyede 5 évesnél fiatalabb.

Sem az iszlámmal, sem a muszlimokkal nincs gond. Mi, akik ismerjük a vallásukat, meggyőződtünk annak igaz és békés természetéről. Az iszlám specifikus jellegzetessége, belső tartalma jelenti a problémát. Nem a szélsőségesek jelentik a valódi veszélyforrást - az ideológia alapvetései összeegyeztethetetlenek a pluralista, liberális társadalmakkal, másképp gondolkodnak a politika és a vallás kapcsolatáról.

A jövőbeli fanatizmus és terror magjait már elvetették - a mi dolgunk, hogy gondozzuk a béke és az együttműködés forrásait. Az afgán és az iraki helyzet megosztotta a nyugati hatalmakat az intervenció lehetőségeiről - ám nem feledkezhetünk meg eközben arról, hogy a konfliktusok nem alakultak volna ki, ha a működésképtelen, bukott államok túlélését nem hagyta volna jóvá a fejlett világ. A vallás szerepének stratégiai jelentősége van a modern társadalomban is. Ennek megfelelően kell azt bekapcsolni a politikai folyamatokba, ahol befolyása lehet ugyan, de kormányzó erejét meg kell törni.

Tony Blair az Egyesül Királyság miniszterelnöke volt 1997 és 2007 között. Később megalapította a Tony Blair Hit Alapítványt és a Hit és Gglobalizáció Kezdeményezést.

Kapcsolódó cikkek