A forgalom és a bevételek eséséről számolt be harmadik negyedéves jelentésében az Egyesült Államok legnagyobb foglalkoztatója. „A vásárlók bevételei csökkennek, míg az élelmiszerek árai nem, ráadásul a gáz és energia árak ugyan mérséklődtek, ám még mindig jókora hányadát teszik ki a vásárlók kiadásainak" - magyarázkodott William S. Simon ügyvezető igazgató.

Érvelése tökéletesen helytálló. A Walmart azokra az emberekre támaszkodik, akikre még mindig nehezedik a recesszió terhe, azaz bevételeik stagnálnak, vagy rosszabb esetben csökkennek. Ebből logikusan következik, hogy a Walmart eladásai legjobb esetben is csak stagnálhatnának, így nem csoda a negatív szaldó. Az adatok hátterében azonban épp az olyan vállalatok bérpolitikája áll, mint a Walmart. Az áruházlánc vásárlói jórészt alacsony jövedelmű emberek, épp olyanok, mint a dolgozói is. Ám a Walmart nem hajlandó a dolgozók medián jövedelmét megemelni a jelenleg óránkénti 8,8 dollárról.
Ez nem egy kedves kis családi vállalat.

Ez az USA legnagyobb foglalkoztatója a versenyszférában, tehát ha béremelést hajtana végre, annak hatása lenne a többi vállalat dolgozóinak béreire is. Ha továbbra is alacsonyan tartják a fizetések szintjét, az azt eredményezi, hogy a többi vállalat is hasonlóan tesz. Ám ha, mint a piac legmeghatározóbb szereplője emelést hajt végre, azt követnék más hasonló foglalkoztatók is, hiszen csak így tudnák magukhoz csábítani, vagy akár megtartani a megfelelő munkaerőt.

A Walmart olyan óriási vállalat, hogy egy ilyen lépésnek az egész gazdaságra hatása lenne. Leegyszerűsítve, ha több pénzt adnak a dolgozóiknak, azt követni fogják mások is, így nem csak az egész gazdaság kapna lendületet, de a saját eladásaik is. Reich szerint nem kell tehát mást tenniük, mint hogy megemelik az óránkénti medián bért 8,85 dollárra.

Hasonlóan tett közel egy évszázaddal ezelőtt Henry Ford is, aki az átlagos gyári dolgozók bérének háromszorosát fizette saját munkavállalóinak. Az üzleti életben először persze berzenkedve fogadták a költségemelő lépést, a Wall Street Journal osztálya árulójának is nevezte érte. Később azonban bebizonyosodott, hogy az újság tévedett és Ford remek üzletember volt. Bátor húzása az egész országban béremelkedéshez vezetett, ami lehetővé tette, hogy lényegesen több munkás engedhessen meg magának egy T-modellt. Ford bevételeinek növekedése így messze meghaladta többletkiadásait.
Miért nem tanul a Walmart Fordtól? Mert üzleti modellje statikus és sokkal inkább az olcsó munkaerőtől függ, mint a bevételek növekedésétől, ráadásul nem számol a vállalat trendteremtő mivoltával sem. Reich ezért arra buzdít mindenkit, hogy álljanak ki az alulfizetett munkavállalók mellett és bojkottálják a Walmartot november 29-én, megtanítva ezzel a vállalatóriásnak, hogy mekkora hatalommal bírnak a vásárlók.

Robert B. Reich közpolitikát tanít a kaliforniai Berkeley Egyetemen, a Clinton-adminisztráció alatt munkaügyekért felelős államtitkárként dolgozott. Eddig 13 könyve jelent meg, a Time Magazine pedig a XX. század tíz leghatékonyabb amerikai államtitkára közé sorolta.

Kapcsolódó cikkek