- Ön magyar startup vállalkozások útját egyengette nemrég Észak-Amerikában. Nálunk ez egy viszonylag friss műfaj, az Egyesült Államokban viszont nagy hagyományai vannak.

- Két időszakot célszerű megkülönböztetni. A 2000 előtti időszakban a klasszikus, mondhatni darwini elvek érvényesültek. Az erősebb, alkalmazkodni inkább képes kisvállalat életben maradt, a gyengébb elbukott. Ennek az érának a terméke a mára már klasszikussá vált modell, a garázsokból kinövő óriáscégek, mint például az Apple vagy a Hewlett Packard. 2000 után elkezdett kialakulni egy olyan kultúra, amely megpróbálja kitermelni ezeket a vállalkozásokat. Lerövidíti azt az utat, amely az ötlettől a termék megjelenéséig tart. Figyel arra is, hogy a cégek között kisebb legyen a lemorzsolódás.

- Ez piaci alapon működik?

- Igen, megvan ennek a külön intézményrendszere. Tipikus példája az úgynevezett akcelerátor, vagy nevezzük inkább inkubátornak. Egy kollégám találó magyarítása szerint „cégecskegyorsítónak" is lehetne nevezni. Ez az intézmény olyan cégekkel foglalkozik, amelyeknél már megvan az ötlet, vagy akár a technikai megvalósítás is és segít abban, hogy ebből termék váljon. Megadja az ehhez szükséges eszközöket, piac- és marketing ismereteket.

- Említene egy példát?

- Két évvel ezelőtt láttam Rátai Dániel 3 dimenziós Leonardo nevű képalkotó rendszerét. Akkor még csak ötlet volt a mögötte álló technikával, mára már termékké vált. Az ilyen folyamatokra tud rásegíteni egy inkubátorház.

- Magyar vállalkozásokat kivinni a Szilícium völgybe nem olyan, mint homokot vinni a Szaharába?

- Hogy lenne olyan? Számos magyar vállalkozás van kint, a legismertebbek a Prezi, a LogMeIn és a Ustream.

- Az amerikaiak egyébként tudják, hogy ezek magyar hátterű cégek?

- Amerikainak gondolják őket, a LogMeIn ráadásul a Nasdaq-on is jegyzett vállalkozás. De Magyarországon fejleszt, hasonlóan a Prezihez. Az ilyen típusú vállalatok számára nagyon fontos, hogy bekerüljenek a globális vérkeringésbe. Ehhez pedig a mai világban az kell, hogy a Szilícium völgyben jelen legyenek. Több mint két tucat ilyen kisebb-nagyobb magyar hátterű vállalkozás van ott jelen. Ebben a világban szükség van arra, hogy ott, vagy Londonban, vagy akár Dublinban legyen bejegyezve a cég. Sajnos nem tartunk még ott, hogy egy budapesti cégbejegyzés önmagában garantálná az érdeklődést.

- Hol tudja ezt az állam támogatni?

- Az indulásnál az államnak nagy szerepe lehet, de amikor már az ötlet termék-közeli állapotban van, akkor a piacnak nagyobb szerepet kell adni. Pont azért, hogy megmérje az adott terméket. Magyarországon elindultak a JEREMIE alapokból finanszírozott kockázati tőke társaságok, náluk 30 százalék saját tőke szükséges. Az általuk megcélzott körben már megvan a cég, megvan a termék, erre tudnak rásegíteni. Mindez nagy pezsgést indított el a startupok körében, versenyek, rendezvények vannak. Keresletet teremtett. Hirtelen annyi tőke lett ezen a piacon, hogy a felhozatalból is hiány keletkezhet.

- Nálunk van olyan „cégecskegyorsító" mint Amerikában?

- Két hete jelent meg az a pályázat, amelyik éppen az ilyen inkubátorok létrehozását segíti elő. Október végéig lehet pályázni. A tender alapján 60 millió forint támogatást lehet adni, ehhez 40-et kell saját erőből hozzátenni. Ezt követően 2 éven keresztül neveli az inkubátor a vállalkozásokat. Az ehhez adott támogatás startuponként 85 százalék, 15 százalék a saját erő. A legfontosabb azonban az, hogy a cégeket az inkubátor választja ki és a saját pénze is benne van, így érdekelt abban, hogy életképes cégek jöjjenek létre. Ez eddig teljesen hiányzott Magyarországról. Az állam abban is segít, hogy a Szilícium völgyben lévő inkubátor házakkal felveszi a kapcsolatot. Őszre szeretnénk megállapodni néhány ilyen intézménnyel arról, hogy magyar vállalkozások is eljuthassanak oda. Ez az a vállalati kör, amely gyors fejlődésre képes és így nagyban hozzá tud járulni a GDP növekedéséhez is.

A teljes interjút keresse a Figyelő 27-dik számában.

Kapcsolódó cikkek