Érújdonképződés gátlása

A magas halálozási ráta összefüggésbe hozható a szűrés és a korai felismerés hiányával. A dohányzás visszaszorításával pedig a tüdőrák a leginkább megelőzhető daganatféleség lenne. A tüdőtumorok 85-87 százaléka az aktív, 3-5 százaléka pedig a passzív dohányzással hozható összefüggésbe.

A férfiak tüdőrákos halálozása tekintetében Magyarország világelső. Sajnálatos módon – ellentétben a férfiakkal – a nők körében jelentősen emelkedik a tüdőrák előfordulásának gyakorisága. Ennek hátterében döntően az áll, hogy a nők egyre többen és nagyobb mértékben dohányoznak.

Sajnos a betegség felfedezésekor jórészt előrehaladott, áttétet adó stádiumban van. A gyógyulás esélyei igen rosszak; a várható ötéves túlélés 10-15 százalék. Ez az előrehaladott, áttétes esetekben 2-7 százalék. A legjobb gyógyulási esélyt a korai stádiumban elvégzett műtét jelenti.

A tüdőrákoknak – a daganatsejtek mikroszkópos megjelenése alapján – két fő csoportját különítjük el: a kissejtes és nem kissejtes daganatokat, az utóbbiak teszik ki a tüdőtumorok körülbelül 85 százalékát. Ezek mintegy fele úgynevezett mirigyhámdaganat (latinul adenocarcinoma). Ennél a daganattípusnál jelentős előrelépés tapasztalható a terápiában.

A tüdőrák kezelésében áttörést jelentett a célzott biológiai terápiák bevezetése. A modern célzott, elsősorban a daganatsejtek működését gátló gyógyszerek célpontjai mindenekelőtt a daganatsejtek felszínén megtalálható jelfogó molekulák, receptorok vagy azokhoz kötődő olyan molekulák, melyek a daganatsejtek „halhatatlanságáért”, fokozott osztódásáért, áttétképző hajlamáért felelős sejtműködéseket indítanak el.

Mivel ezek a készítmények elsősorban a daganatsejteken fejtik ki hatásukat, az egészséges sejteket alig károsítják, mellékhatásaik a kemoterápiákéitól eltérőek, azoknál könnyebben viselhetők, a beteg életminőségét általában jelentősen javítják. Ahhoz, hogy a modern célzott gyógykezelés hatékony legyen, az orvosoknak meg kell találniuk azokat a betegeket, akiknél a tervezett terápia várhatóan hatékony lesz. Ehhez általában molekuláris diagnosztikai vizsgálatokat kell végezni.

A nem kissejtes tüdőrák elsőként választandó (első vonalbeli) célzott biológiai kezelését ma önállóan az epidermális növekedési faktor receptort (EGFR) gátló gyógyszerek, kemoterápiával kombinálva pedig az angiogenezis-gátló eljárások képviselik. Az első vonalbeli kemoterápiás kezelést követően progrediáló daganatok bizonyos alcsoportjainak további kezelésére EGFR- vagy ALK-gátló eljárások alkalmazhatók.

EGFR-gátló kezelés
A daganatsejteket, szemben a normál egészséges sejtekkel, szabályozatlan növekedés, szaporodás jellemzi. Az epidermális növekedési faktorok (EGF) ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb jelátvivő molekulái. Az EGF a sejtfelszínen jelen lévő EGF receptorhoz kötődik. Ez utóbbi neve: humán epidermális növekedési faktor receptor.

Jelenleg rendelkezésre állnak olyan célzott biológiai gyógyszerek, melyek blokkolják az EGFR-t. A receptor gátlásával elérhető, hogy a daganatsejtek szaporodása, a daganat növekedésének üteme lassuljon, leálljon. Ugyanakkor mivel az EGFR jelentősen nagyobb mennyiségben található a rákos sejteken, mint az egészséges sejtek felszínén, a terápia révén az utóbbiak alig károsodnak.

Mindenképpen óriási előnye a kezelésnek, hogy napi egyszeri tablettabeszedéssel megoldható, kórházi ellátást nem igényel, így jelentősen javítja a betegek életminőségét, folytathatják a megszokott napi tevékenységüket vagy akár munkájukat is.

A kemoterápiához képest a betegek a kezelést jól viselik, a gyógyszer mellékhatásai enyhék, átmenetiek. Ez a célzott biológiai kezelés új reményt és esélyt ad az előrehaladott tüdőrák eddig rendkívül aggasztó kimenetelének javításában.

Terápia előtti vizsgálatok
Első vonalbeli EGFR-gátló kezelés csak abban az esetben alkalmazható, ha a daganatban igazolt az EGFR aktiváló mutációja. Ez azonban a hazai populációban a mirigysejtes daganatok körülbelül 10 százalékánál fordul elő.

A sejtaktivációs jelet az EGFR egy sejten belüli fehérjének, a KRAS-nak adja tovább. Első vonalbeli kemoterápiás kezelést követően igen fontos meghatározni azt, hogy fennáll-e a daganaton belül a KRAS génmutációja. Másodvonalbeli EGFR-gátló kezelést ugyanis a finanszírozó csak KRAS negatív esetben támogat.

ALK-gátló kezelés
Az EML4/ALK mutációja a mirigyhámból kiinduló tüdőrákok 4-7 százalékára jellemző. Ilyenkor a 2-es kromoszómán elhelyezkedő EML4 gén összeolvad a szintén ezen a kromoszómán található ALK (anaplastic lymphoma kinase) génnel, ami egy rendellenes fehérje termelődését eredményezi. Azok a betegek, akiknél ez a géneltérés jelentkezik, jellemzően fiatal nemdohányosok, akiknél nem igazolható EGFR- és KRAS-mutáció.

Ezekben az esetekben hatékony az ugyancsak szájon át szedhető ALK-gátló, amely célzottan e kóros fehérje működését gátolja. Mellékhatásai jelentősen eltérnek a hagyományos kemoterápiákéitól, azoknál jobban tolerálható. A készítmény 2012 óta törzskönyvezett az Európai Unióban, de finanszírozása még nem megoldott.

Érújdonképződés-gátló terápia
Az érképzésgátlás azt az újítást jelenti, hogy ma már gyógyszeresen képesek vagyunk az új daganatos erek képződését megakadályozni azáltal, hogy elvágjuk a daganat tápanyag-utánpótlását biztosító érhálózatot. Ha a tumor érellátását megszüntetjük, azaz megszakítjuk az utánpótlási útvonalakat, tápanyag hiányában „éhezik”, majd sorvadni kezd.

Magyarországon 2007 óta érhető el a betegek számára az érképződést gátló kezelés, amely specifikusan megköti a daganat által termelt érnövekedést előidéző anyagokat, ezáltal megakadályozza a tumor érképzését. Az új erek képződése megáll, a daganat nem tud tovább növekedni, elkezd visszafejlődni.

Az eddigi vizsgálatok eredményei bizonyították, hogy az érképződésgátlóval kiegészített gyógyszeres terápiával az EGFR/ALK mutáció negatív tüdőrák esetében nagyon jó túlélési eredmények érhetők el.

A mellékhatások kontrollálhatók
A személyre szabott daganatellenes kezelések új lehetőséget kínálnak a tüdőrák terápiájában. A klasszikus kemoterápiás eljárásokhoz képest sokszor jelentős túlélési előny érhető el egy igen kedvező mellékhatás-profilú gyógyszercsoporttal.

Dr. Csada Edit a Csongrád Megyei Mellkasi Betegségek Szakkórháza tüdőgyógyásza, klinikai onkológusa

Kapcsolódó cikkek