Maga Csúrog álmos Tisza-parti település, néhány ezer lakossal, akik nagyrészt földművelésből élnek. Túlzás nélkül állítható, hogy a falu fele részt vett a szerb- és a magyar államfő fellépésén - amúgy melegítőben, biciklire támaszkodva, kezükben cekkerrel, ahogy tetszőleges alföldi mezőváros lakossága is reagálna, ha a főutcán hirtelen több tucat fekete autóból álló konvoj parkolna le.

Csúrog és a szomszédos települések ma tisztán szerb lakosságúak, a második világháborút követően Titó partizánjai ugyanis - ahogy ma mondanánk - etnikai tisztogatást hajtottak végre. Több ezer magyar civilt mészároltak le, a túlélőket pedig kitelepítették, sőt, örökre kitiltották a településről.

Korábban, 1942-ben viszont a magyar fegyveres erők razziáztak a Vajdaságban, és partizánok, ellenállók után kutatva írtottak ki szerb és zsidó civileket.

Csúrogon a magyar és a szerb nemzetnek is megvolt a maga horror története a másik vérengzéséről, egymástól nem messze voltak a tömegsírok is, ahol a magyarok által leöldösött szerbek, illetve a szerbek által leöldösött magyarok nyugodtak.

A történészek talán más települést is meg tudnak nevezni, ahol hasonló iszonyatok történtek, Csúrog mégis szimbolikus: egy bátor magyar asszony, Teleki Júlia, a szerb tisztogatás egyik túlélője már 1990-ben egy fakeresztet állított a magyar áldozatok emlékére a mostani emlékpark helyén, amikor a hivatalos szerb történelem még nem ismerte el a szerb fegyveresek kegyetlenkedéseit.

Áder kétnapos szerbiai útja egy történelmi fejezet lezárása. Ahogy fogalmazott: „A mai napon a világ 20. században kibillent erkölcsi rendjéből helyreállítunk valamit. Valamit, ami mindannyiunknak fontos érték."

Magyarország kétségkívül előrébb járt saját bűneinek elismerésében: a 42-es „hideg napok" számos katonai vezetőjét már a háború alatt elítélték, a háború után pedig Cseres Tibor regényt írt a történtekről, amit 1966-ban Kovács András megfilmesített, Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szirtes Ádám és a kor más színész óriásainak szereplésével.

Szerbia tavaly nyáron felállt új kormánya a fél világot meglepve konstruktívan áll hozzá a történelmi kérdésekhez. Pedig a kormánykoalíció két legnagyobb pártjától nem sok jóra lehetett számítani: Milošević alatt a jelenlegi államfő, Tomislav Nikolić a Šešelj vajda nevével fémjelzett Szerb Radikális Párt egyik vezető politikusa volt (a koszovói háború alatt egyenesen miniszterelnök-helyettesi pozícióban), a jelenlegi kormányfő, Ivica Dačić pedig nyolc éven át Milošević szóvivőjeként szolgált.

Múltbeli szerepükhöz képest különösen figyelemreméltó, hogy milyen lendülettel vezetik ki Szerbiát a nemzetközi izolációból. Áprilisban Nikolić egy szarajevói televízióban kért bocsánatot a szerbek által a bosnyákok ellen elkövetett bűnökért, majd Brüsszelben Dačić aláírta a Belgrád és Pristina közötti tárgyalásokat lezáró megállapodást, a múlt héten pedig a belgrádi parlament elfogadta a VMSZ és Nikolić pártja, az SNS által közösen beterjesztett nyilatkozatot, amiben elítélik az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásokat, napokon belül pedig eltörlik a mai napig is érvényes kollektív bűnösség elvét is. Július elsején, amikor Horvátország EU-csatlakozását ünneplik Zágrábban, a koszovói államfővel és kormányfővel együtt Nikolić és Dačić is jelen lesznek - többszörös tabut döntve meg ezzel.

De nemcsak szavakban és gesztusokban erősek: a Boszniai Szerb Köztársaságban és Montenegróban például csendesen kihátráltak a helyi nacionalista szerb pártok mögül, Észak-Koszovóban pedig határozottan felléptek az eddigi belgrádi kormányok tevőleges vagy legalábbis hallgatólagos támogatását élvező önjelölt (értsd: hivatalos választáson soha meg nem erősített) vezetői ellen.

Nikolić feltett szándéka ugyanis, hogy Szerbiát elvezesse az EU-ba, és jól tudja - hiszen világosan megmondták neki - hogy a Brüsszelbe vezető út Szarajevón, Pristinán, Zágrábon és Budapesten keresztül vezet. Horvátország küszöbön álló csatlakozása reményt ad Szerbiának is, hogy gyenge gazdasággal, néhány korábbi háborús bűnnel terhelve mégis van lehetőség egy újabb fehér foltot kiradírozni Európa térképéről.

(Az Európai Tanács pénteken, június 28-án dönt arról, mikor kezdheti meg Szerbia a társuslási tárgyalásokat. Elemzők 2014 januárját látják a legvalószínűbb időpontnak.)