A főtanácsnoki jogi szakvélemény szerint noha az ilyen feltételek a szerződés úgynevezett elsődleges tárgya alá tartozónak tekinthetők - és ekként elvben a tisztességtelenség szempontjából nem lennének vizsgálhatók -, mégis a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy a fogyasztóknak módjukban állt-e megérteni, hogy a két árfolyam közötti különbözetből eredően többletterhet viselhetnek. Ahhoz ugyanis, hogy a szerződés elsődleges tárgya alá tartozó kérdés ne legyen vizsgálható a tisztességtelenség szempontjából, arra is szükség van, hogy a szerződési feltételek kellően érthetőek és világosak legyenek.

A tisztességtelen szerződési feltételekről szóló uniós irányelv előírja, hogy az eladóval vagy szolgáltatóval kötött szerződésekben szereplő tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztókra nézve. A szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, valamint az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére vonatkozó feltételt illetően az irányelv ugyanakkor előírja, hogy e feltételek tisztességtelen jellege nem vizsgálható, amennyiben ezek világosak és érthetőek.

A Kásler-ügy háttere az, hogy 2008. május 29-én a Kásler házaspár devizában nyilvántartott jelzálogtípusú kölcsönszerződést kötött egy magyar bankkal. A bank 14 400 000 forint összegű kölcsönt nyújtott a kölcsönvevőknek, amelynek svájci frankban meghatározott összegét 94 240,84 frankban rögzítették. A szerződés értelmében a Kásler házaspár tudomásul vette, hogy a nyújtott kölcsönön kívül annak ügyleti kamatát és kezelési költségét, valamint a késedelmi kamatot és az egyéb költségeket is svájci frankban határozzák meg.

A szerződés azt is kikötötte, hogy a kölcsön összegének svájci frankban való megállapítása e devizának a kölcsönösszeg folyósítása napján érvényes vételi árfolyamán történik. A szerződés értelmében ugyanakkor az egyes törlesztőrészletek forintösszegét az esedékesség napját megelőző napon érvényes svájci frank eladási árfolyamán kell meghatározni.

A Kásler házaspár a magyar bíróságok előtt megtámadta azt a feltételt, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket az eladási svájci frankárfolyam alapján számítsa ki. Arra hivatkozott, hogy e feltétel tisztességtelen jellegű, mivel az a kölcsön törlesztésére az annak folyósításakor alkalmazott átváltási árfolyamtól eltérő átváltási árfolyam alkalmazását írja elő.

A jogvitát felülvizsgálati eljárásban elbíráló Kúria azt a kérdést tette fel a luxembourgi székhelyű Európai Bíróságnak, hogy az a feltétel, amely a külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésre alkalmazandó átváltási árfolyamot határozza meg, a szerződés elsődleges tárgyának minősül-e, illetve a szolgáltatás minőség-ár aránya alá tartozónak tekinthető-e. Ha ugyanis igen, akkor a tisztességtelenség kérdése nem vizsgálható, ha a feltételek világosak és érthetőek. A konkrét ügyben a Kúria lényegében arra kérdezett rá, hogy mikor tekinthető az ilyen feltétel olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy a tisztességtelen jelleg az uniós irányelv alapján nem vizsgálható.

A magyar bíróság kiegészítő kérdése az volt, hogy abban az esetben, ha a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult-e azt módosítani vagy kiegészíteni.

Az ügyben a tárgyalást tavaly december 5-én tartották Luxembourgban. Most a kijelölt főtanácsnok terjesztette elő szakvéleményét, amely a bíróságot egyébként nem köti később meghozandó ítéletében.

Wahl főtanácsnok szerint a kifejezetten külföldi pénznemben meghatározott szerződés esetén - mint amilyenről most is szó van -, az alkalmazandó árfolyamokat meghatározó feltételek a szerződés elsődleges tárgya alá tartoznak. A külföldi pénznemben meghatározott kölcsön mechanizmusához tartozó egyik alapvető elemnek minősülnek ugyanis, mivel hiányukban lehetetlenné válna a szerződés teljesítése.

A főtanácsnok szerint ugyanakor a szerződési feltételek világosságának és érthetőségének lehetővé kell tennie a fogyasztó számára, hogy rendelkezzen azokkal az információkkal, amelyek segítségével módjában áll az adott szerződés megkötésének előnyeit és hátrányait, a számára fakadó kockázatokat megítélni. Így a fogyasztónak nem csak a kikötés tartalmát kell megértenie, hanem az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeket és jogokat is.

A szóban forgó kölcsönszerződésről Nils Wahl úgy vélekedik, hogy a szerződéses kikötések "világosan kifejezettnek tűnnek". Mindazonáltal úgy ítéli meg: kétségek merülhetnek fel arra vonatkozóan, hogy a fogyasztónak módjában állt-e megérteni, hogy a külföldi pénznem eladási árfolyama és ugyanezen pénznem vételi árfolyama között fennálló különbözetből eredően többletterhet viselhet. E tekintetben Wahl főtanácsnok úgy véli, hogy a Kúriának kell erre a kérdésre válaszolnia a vitatott szerződés megkötésekor fennálló objektív elemek alapján.

Végül a főtanácsnok úgy ítéli meg, hogy abban az esetben, ha a tisztességtelen feltétel elhagyása a jelen esethez hasonlóan teljesíthetetlenné teszi a szerződést, az irányelvvel nem ellentétes az, hogy a nemzeti bíróság a kifogásolt feltételt a nemzeti jog valamely kiegészítő rendelkezésével helyettesítse, amennyiben ez a helyettesítés a nemzeti jog alapján lehetséges.

Kapcsolódó cikkek