Tavaszi este, a kánikula még nem csapott le teljes erejével a város utcáira, egészen kellemes a hőmérséklet Dubajban. A főutcán hömpölyög a tömeg; helyiek, külföldi munkavállalók - azaz expatok - és turisták végeláthatatlan csoportjai igyekeznek péntek esti programjukra a város Marina nevű exkluzív negyedében. Egyből feltűnik, hogy a helyi lakosság körében rendkívül népszerűek a német luxusautók. A Mercedes és a Porsche terepjárói népautó benyomását keltik, ahogy könyörtelenül róják a köröket a JBR (Jumeirah Beach Residence) Walk elnevezésű főutcán, ami egyébként meglepő hasonlóságot mutat Beverly Hills elit bevásárlóutcájával, a Rodeo Drive-val. Ameddig szem ellát, hatalmas daruk sokasága övezi az építkezés alatt álló felhőkarcolókat. A főutcáról letérve, közvetlenül a tengerparton fekszik a Hilton Dubai Jumeirah Residences, aminek hangulatos terasza tömve a koktélozó, nagyrészt nyugat-európai expatokkal és turistákkal.

Úgy tűnik, Dubajban jól mennek a dolgok: nehezen hihető, hogy 2009-ben az addig évi több mint 10 százalékkal robogó gazdaság teljességgel leállt, a növekedés motorjának számító építkezési szektor projektjeinek felét pedig elnapolták.

Teve és Land Rover
Dubaj modern kori felvirágzása az 1970-es évek végén indult. Rashid bin Saeed Al Maktoum emír vezetősége alatt a városvezetés úgy döntött, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetnie gazdasága szisztematikus kiépítésére. Dubajnak mindössze elenyésző mennyiségű olaj- és gáztartalékja van: az a GDP mindössze hat százalékát teszi ki, szemben például a szomszédos és egyben leggazdagabb emirátussal, Abu-Dzabival, ahol ez az arány csaknem negyven százalék. A dubaji vezetés tehát nem ülhetett tétlenül: egy átfogó, kreatív gazdasági reformprogramra volt szükség az akkor még az olajon kívül túlnyomórészt halászaton és kereskedelmen alapuló városban. „Nagyapám tevén közlekedett, apám tevén közlekedett, én Mercedesen, a fiam Land Roveren, az ő fia is Land Roveren fog, de az ő fia már tevén" - illusztrálta egy alkalommal Rashíd sejk, hogy mit jelent majd Dubaj számára, ha a kiapadó olajforrásaira hagyatkozik.
Az ország kelet és nyugat közötti kedvező földrajzi fekvését kihasználva végül a kereskedelem, a pénzügyek, a logisztika illetve a turizmus felvirágoztatását célozták meg. Mindehhez nélkülözhetetlen volt a nyugodt és kiszámítható befektetői és politikai környezet megteremtése, az egyébként nem erről híres régióban.

Ezer üveg pezsgő
Eredeti tervéhez olyannyira hűen tartottá magát a városvezetés, hogy ennek nyomán Dubaj az elmúlt harminc évben elképesztő átalakuláson ment keresztül. Mára a régión belül messze ez az emírség számít a legnyitottabbnak. Ez nemcsak a külföldi befektetők számára leegyszerűsített és áramvonalasított adminisztrációs kötelezettségekben nyilvánul meg, de a brit turisták számára legalább ennyire fontos területen, az alkoholfogyasztásban is: a dubaji nemzetközi hotelek bárjaiban megengedett a nyilvános iszogatás, pedig a legtöbb szomszédos országban, vagy akár a mindössze egy óra autóútra fekvő Sharjah emirátusban ez elképzelhetetlen lenne. A városkép egy New Yorkra vagy Hongkongra emlékeztető felhőkarcololótömegből áll, amelyben tornyosul többek között a világ legmagasabb épülete, a Burdzs Kalifa. Rekordokból nincs hiány: itt építették fel a világ eddigi egyetlen hét csillagos szállodáját, a Burdzs al-Arabot és 2008 óta a Közel-Keleten először már helyben is kisíelhetik magukat azok a sejkek akiknek eddig a svájci Alpokig kellett elzarándokolni. S ha ennyi még lenne elég, hatalmas építészeti kihívásokat legyűrve beleépítettek egy pálmafa alakú mesterséges szigetcsoportot (Palm Jumeirah) is a Perzsa-öbölbe, ennek legészakibb pontján magaslik a nagyjából 300 millárd forintnak megfelelő költségű, 1539 szobás Atlantis luxus hotel. Hírek szerint a megnyitó ünnepségen 1000 üveg pezsgő mellett 1,7 tonna homárt szolgáltak fel a vendégeknek.

Felturbózták
Az amerikai Vanity Fair magazin egy 2006-os cikkében mesterségesen felturbózott városhoz hasonlította Dubaj metamorfózisát. A látványosságok ugyanakkor vonzzák a turistákat: a helyi statisztikai hivatal adatai alapján 2001 és 2011 között a látogatók száma évente 3 millióról több mint 7 millióra nőtt. Üzleti parkjaikba olyan nemzetközi vállalatokat sikerült becsalogatniuk, mint a Microsoft, az Oracle, az IBM, a Dell, a Siemens, a Canon és a SonyEriccson. Ma már minden jelentős banknak (Citi, UBS, Credit Suisse), befektetőháznak (Goldman Sachs, Morgan Stanley) és alapkezelőnek (Blackstone, Carlyle) van dubaji irodája.
Mindemellett azért nem minden jött össze nekik sem. Legutóbb egy a Föld országait ábrázoló mesterséges szigetcsoportot (The World) építettek be a tengerbe 14 milliárd dollárért, de pénzügyi és építészeti szempontból egyaránt katasztrófába torkollott a vállalkozás. Anyagi források hiányában ugyanis mindössze egy szigetet sikerült eddig modellként épületekkel ellátni, ráadásul arról is hallani, hogy a szigetek süllyedésnek indultak.

Az összeomlás
Az igazi katasztrófa azonban 2008-ban csapott le Dubajra. A hiteleken alapuló építőipari bonanza egy hatalmas ingatlanlufivá nőtt, amelynek kipukkadása nem kímélte a várost és lakóit. Az ingatlanárak 65 százalékot estek és eddig 757 milliárd dollárnyi ingatlan projektet kellett leállítani az emírségben, többet, mint a közel-keleti régióban összesen. Állástalanná vált munkvállalók ezrei csapot-papot hátrahagyva menekültek. Az angol The Guardian napilap beszámolója szerint a magas fizetések és az exkluzív életforma csábítására a korábbi évek során százezer főre duzzadt dubaji brit munkavállalói kolónia tagjai 2009 elején olyan sietségben menekültek haza, hogy autóikat és fizetetlen hitelkártyáikat is a repülőtéren hagyták - olykor egy-egy bocsánatkérő levél kíséretében -, így próbálván meg elkerülni a város drákói törvényeit. Tudniillik a csekkek vagy a hitelitörlesztések nem fizetése azonnali börtönbüntetéssel jár még a relatív nyitott Dubajban is. A válság 2009 novemberében tetőzőtt, amikor a dubaji kormány befektetéseit menedzselő állami vállalat, a Dubai World ingatlanokkal foglalkozó leányvállalata, a Nakheel bejelentette, hogy képtelen kifizetni 3,5 millárd dollárnyi hitelkötelezettségét, ezért annak átütemezését kérelmezi. Végül részben a szomszédos Abu-Dzabi 20 milliárd dolláros mentőcsomagjával részben pedig a hitelek átstruktúrálásával sikerült rövid távú megoldást találni, de szakértők joggal jegyezték meg, hogy Abu-Dzabi konzervatívabb gazdaságpolitikája mintául szolgálhatna a feltűnő, de nem mindig racionális befektetéseiről elhíresült Dubaj számára.

Felívelő pályán
A talpraállás azonban Dubajtól független események szerencsés összjátékának köszönhetően előbb jött el, mint sokan várták. Az Arab Tavasz felkelései a régió fontos idegenforgalmi központjait is érintették, így a turistáknak új célpont után kellett nézni, erre Dubaj éppen megfelelt. Akik eddig a gízai nagy piramis vagy a damaszkuszi Al-Hamidiyah bazár látványában és történelmi jelentőségében akartak gyönyörködni, azok most beérték a felhőkarcolók és a fedettpályás síelés modernebb, de ugyanakkor biztonságosabb élményével. A szállodák kihasználtsága már most is csaknem 90 százalékos, ráadásul a turistaáradat miatt az ottani hotelek kapacitását 30 ezer szobával még bővítik is a következő öt évben. A turizmusból származó bevételek húsz százalékkal nőttek 2012-ben, és immár 4,4 millárd dollárt tesznek ki.
Kína és India gazdasági fejlődése is jelentősen segíti a dubaji turizmust - a kínai turisták száma például csaknem megtízszereződött az utóbbi évtizedben. És mivel nemcsak a baj, hanem a szerencse sem jár egyedül, a ciprusi banki betétek megadóztatása újabb ajándékként pottyant Dubaj ölébe. Egy helyi alapkezelő szerint a mintegy 60 milliárd dollárnyira becsült Ciprusból kivont bankbetétek jelentős része ugyancsak Dubajban fog landolni.

Kapcsolódó cikkek