Masszív benyomások érik azt a külföldit, aki a Keleti pályaudvaron találkozik először a magyar valósággal. Különösen, ha Nyugat-Európából érkezik, ahol számos nagyvárosban olyan színvonalas „pláza-pályaudvarok" működnek, amelyek elsőre olyan bevásárlóközpontoknak tűnnek, ahol mellesleg vonatok is jönnek-mennek.

Jó példa erre a 2006-ban átadott berlini főpályaudvar, ahol a mintegy 80 üzletnek köszönhetően egy feledékeny utazó jóformán mindent beszerezhet, amit kifelejtett a bőröndjéből.

Gyenge MÁV

Ilyesmi lehetett volna már a 90-es évek végén a Nyugati pályaudvar és a Westend együttese, sajnos azonban nem így alakult. A kettőnek a közelségen kívül nagyjából annyi köze van egymáshoz, hogy a vágányok egy részét befedték a Westend tetőkertjével. Egy távlatosabban gondolkodó fővárosi és MÁV-vezetés kialkudta volna, hogy a pályaudvar többet és folyamatosan profitáljon egy ilyen volumenű ingatlanberuházásból.

A mindenkori MÁV-vezetés azonban ahhoz is gyenge volt, hogy a saját portáján rendet tartson. Az országosan 60 ezer négyzetméter pályaudvari kereskedelmi terület bérleti jogával rendelkező Resti Zrt. például valóságos külön hatalmi ágként működött tavaly tavaszig, amikor a MÁV mintegy 2 milliárd forintért megvásárolta a céget.

Ez az akadály tehát lassan másfél éve elhárult, ennek ellenére változást egyelőre hiába keresnénk, be kell érnünk a vasúttársaság ígéreteivel. A pályaudvari kormányablakok kialakítása már a Resti visszavásárlása előtt szóba került. Ehhez képest az első ilyen csak jövő tavasszal nyílhat meg Pécsett, a vasútállomás hamarosan elkezdődő felújításával párhuzamosan.

Uniós pénzből

A MÁV válaszai szerint országosan felülvizsgálják a kereskedelmi funkciókat is, a támogathatósági kritériumok miatt azonban a kereskedelmi területek nagysága nem lehet nagyobb a teljes terület, illetve a forrásigény 5 százalékánál.

Ez azt jelenti, hogy a pályaudvari területek bérbeadása csak limitált összeggel járul majd hozzá a MÁV bevételeihez, és nem lesz olyan erős kereskedelmi lobbi, amely kikényszerítené a remélhetőleg tényleg javuló állapotok megőrzését.

Így ez kizárólag az aktuális MÁV-menedzsment odafigyelésétől, illetve attól függ majd, hogy a regnáló kormányok mennyi forrást szánnak a vasútra. Ezekkel kapcsolatban pedig az elmúlt 20 év tapasztalatai nem kecsegtetnek túl sok jóval.

A témáról részletesebben olvashat a Figyelő hetilap október 24-i, idei 43. lapszámában.

Kapcsolódó cikkek