Kolumbiai elnökválasztás, május 25.
A kolumbiai elnökválasztás Juan Manuel Santos, valamint elődje és korábbi szövetségese, Álvaro Uribe Velez viszályáról fog szólni, amit előbbi nagy valószínűséggel meg is nyer majd. Kapcsolatuk akkor romlott meg, amikor Santos szakított Uribe taktikájával, aki a lázadókat nem tekinti partnernek, és tárgyalásokba kezdett a Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői (FARC) nevű csoporttal. Ez a lépés arra sarkallta Uribét, hogy megalapítsa saját politikai pártját, a Demokratikus Központot, mely Oscar Ivan Zuluagát jelölte elnöknek. Bár Zuluaga valószínűleg nem fog nyerni, egy második fordulót kicsikarhat. A valódi tét, hogy Uribe bekerül-e a kolumbiai szenátusba, ahol azután keresztbe tehet Santosnak.

Indonéz elnökválasztás, július 9.
Indonéziában mindenki úgy tartja, hogy Joko Widoko, Jakarta kormányzója - akit sok helybéli csak Jakarta Obamájának nevez - könnyedén megnyerné a választást. Ám a közvélekedés szerint Widodo nem fog indulni, ha pártjának vezetőnője - a korábbi elnök és kétszeres vesztes - Megawati Sukarnoputri kíván ringbe szállni. Bárki is nyeri meg a két ciklus után leköszönő Susilo Bambang Yudhoyono székét, sok munka fog a nyakába szakadni. A növekedés lelassult, a politikailag sikeres üzemanyag-támogatások kimerítik a kincstárat és a korrupció továbbra is mindennapos probléma.

Törökországi elnökválasztás, augusztus
Törökország első közvetlen elnökválasztásával kapcsolatban a legtöbben azt találgatják, hogy Recep Tayğyip Erdoğan miniszterelnök vállalja-e a megmérettetést. A vezető pozíciót a jelképes elnöki szerepkörért csak azért adhatná föl, mert pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) szabályai szerint maximálisan három ciklus során töltheti be ugyanaz a személy a miniszterelnöki pozíciót, és Erdoğan harmadik ciklusa 2015 júniusában ér véget. Erdoğan támogatói próbálják átíratni Törökország alkotmányát annak érdekében, hogy a köztársasági elnök nagyobb hatalommal rendelkezhessen, ám eddig még semmi nem történt ez ügyben. Ennek okai visszavezethetőek arra, hogy a 2013-as városi tüntetéseket Erdoğan oly módon kezelte, hogy az nem csak riválisait, de még támogatóit is megrémítette. Ha az AKP jól szerepel márciusban a helyi és a tartományi választásokon is, akkor nagy eséllyel láthatjuk augusztusban Erdoğant elnökjelöltként.

Brazil elnökválasztás, október 5.
Dilma Rousseff jelenlegi elnök pozícióját aligha ingatja majd meg az októberi szavazás. Sőt, az elmúlt időszak fejleményei alapján akár a második forduló is fölöslegessé válhat, pedig pár hónappal ezelőtt a helyzet még nem tűnt ilyen rózsásnak. Dilma népszerűségi mutatói jelentősen megzuhantak, amikor tavaly nyáron az emelkedő busz- és vonatjegy árak miatti tüntetések kiszélesedtek és az utcákon már az inflációt, az egyenlőtlenséget és a rossz kormányzati szolgáltatásokat is kritizálták. Az elnök azonban lassan, de biztosan visszanyerte a népszerűségét, melyben közrejátszott az is, hogy ellenfelei jelentős hibákat követtek el. Egyik fő kihívójának, a környezetvédő Marina Silvának (jelenleg a Szocialista Párt alelnöke) például nem sikerült időben regisztrálnia politikai pártját ahhoz, hogy a szavazócédulákra kerülhessen.

Az Amerikai Egyesült Államok kongresszusi választásai, november 4.
Az amerikai médiában már most azon vitatkoznak, hogy ki a legesélyesebb a 2016-os elnökválasztáson. Mielőtt azonban az amerikaiak megválasztják következő elnöküket, még hátravannak a 2014-es kongresszusi választások. A demokraták és a republikánusok is nagy reményekkel tekintenek novemberre. A szenátusban 35 ülőhely betöltéséért kell szavazni, melyből hét széken jelenleg senki nem ül. A republikánusoknak csak hat helyet kell megszerezniük a többséghez, melyre minden esély megvan. A demokratáknak 18 helyre van szükségük a többséghez, ami ugyan nem tűnik olyan soknak, de meg kell említeni, hogy az elmúlt 100 évben egyetlen elnök pártja se tudta visszaszerezni többségét a második időközi választáson. Ha Obama támogatottsága tovább süllyed, nagy valószínűséggel nem ő fogja megtörni ezt a tendenciát. Az sem segít, hogy 2014-ben a részvételi arány alacsonyabb lesz, mint 2012-ben, ráadásul a szavazók „öregebbek, és fehérebbek" lesznek. Ezek a demográfiai adatok a republikánus párt malmára hajtják a vizet.

Bónusz: Skócia függetlenségi népszavazása, szeptember 18.
Skócia 1707-ben elvesztett függetlenségét szerezheti vissza 2014 őszén, ha az Egyesült Királyságtól való elszakadást választja. A felmérések azt mutatják, hogy a függetlenség pártiak nehéz csatát vívnak. Alex Salmond miniszter egy függetlenségi tervezettel igyekszik kampányolni az önálló Skócia mellett. További löketet fog kapni az ügy júniusban, a Bannockburni csata 700. évfordulóján. Az I. Róbert skót király által vezetett csapatok ekkor szétverték a jóval nagyobb, II. Edward által vezetett angol hadosztályokat. Valószínűleg azonban az évforduló alkalmából felkorbácsolt nemzeti érzelmek a 3 hónappal később esedékes szavazásra már csillapodni fognak. Továbbá a skótok biztosan mérlegelni fogják azt, hogy milyen negatív következményekkel járna számukra az Egyesült Királyság elhagyása.

Az összeállítás első részét itt olvashatja.

James M. Lindsay a Council of Foreign Relations alelnöke. Vezető szaktekintély és szakértő az amerikai külpolitika terén.

Kapcsolódó cikkek