ROBIN HEIGHWAY-BURY, GETTY IMAGES

Fotó: ROBIN HEIGHWAY-BURY, GETTY IMAGES

Az idén 33,1 milliárd forintot osztott szét a szaktárca a kórházak megsegítésére. És itt álljunk meg. Mindenki a kórházakról beszél, miközben „kívülről nézve” működnek, a dolgozók minden hónapban kapnak bért, van világítás, fűtés, sőt még élelem is a betegeknek. A műtétek is megtörténnek (most ne nézzük a várólistákat) a legtöbb esetben, sőt az ezekhez szükséges eszközök is többnyire rendelkezésre állnak.

AKKOR KIKET KELL KONSZOLIDÁLNI?
A beszállítókat! Ugyanis a kórházakat már régen nem az állam finanszírozza, hanem a beszállítók, akik nem lehetnek biztosak abban, hogy a kórházak mikor és mennyit fizetnek a többségében tenderen megnyert, szerződés alapján leszállított és az európai uniós normák szerint 30-60 napra fizetendő termékekért. A beszállítók kockázatot vállalva is szállítanak a kórházaknak, felmérve felelősségüket a betegek ellátásában, a hazai egészségügyi rendszer fenntartásában.

A kockázat óriási és folyamatosan nő. Nő, mert Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében az egészségügy nem kiemelt ágazat, nincs elismerve hozzáadott értéket teremtő mivolta a nemzetgazdasági folyamatban. Pedig az egészségügyi szükséglet mással nem helyettesíthető termékeket és szolgáltatásokat nyújt, az egészségiparnak pedig statisztikailag mérhető teljesítménye van, amely a GDP 6,3–6,9 százaléka között volt 2000 és 2010 között. A kockázatot tehát az jelenti, hogy az iparágba deklaráltan nem kerül jelentős többletforrás, így a bankok, a hitelezők nem látják biztosítottnak a pénzük kamatokkal növelt visszafizetését.

Ergo a magyarországi piacon működő és nem exportáló cégeknek, kkv-knak reményük sincs arra, hogy egy hitelintézet megfinanszírozza a kórházak nemfizetése miatt bukdácsoló cash flow-jukat. Így a kisebb forgalmazók vagy csak készpénz ellenében szállítanak a kórházaknak, tudva, hogy egy jobb helyzetben lévő multi beelőzi őket, így végleg kiszorulnak a piacról, vagy megpróbálnak a gyártótól további árengedményeket kialkudni. Az pedig vagy megadja az árengedményt, vagy végleg lemond erről az exportjáról. Nem vagyunk „mennyiségi” vevők a 10 milliós lélekszámunkkal.  Egyik változat sem jó.

A problémát tetőzi, hogy a kormány az ország gazdasági céljainak teljesítése miatt újabb terheket ró a cégekre, főleg a kkv-szektorra (arányuk a magyar gazdaságban 94 százalék feletti), például a tranzakciós és infokommunikációs adókkal és a 2014-ben életbe lépő, az áfatörvény szabályainak módosításával, ami szerint a jelenlegihez képest időben előbb kell a forgalmi adót befizetniük.

A kórházi tenderek megnyerése egyedüli életben maradási lehetőség a kkv-k számára, ám a verseny miatt lenyomott árak következtében már nincs tartalékuk a fönnmaradásra, ha a kórházak nem egyenlítik ki a korábbi számláikat. Sokszor hallom ágazati tárgyalásokon, hogy miért panaszkodunk, amikor Olaszországban, Portugáliában egy évnél is hosszabbak a fizetési határidők. Igen, valóban így van, csak ott az árakban benne van az egy évre vonatkozó kamat. Ezért kezdett azokban az országokban az egészségügyi kormányzat tárgyalásokat a fizetési határidő rövidítéséről és egyben az árak csökkentéséről.

A hazai kórházaknak jelenleg juttatott konszolidációs pénz nem fedezi az adósságukat, és így megtörténik, hogy a késedelmi kamat, sőt némely esetben a tőkerész elengedését is kérik, ez utóbbi az áfatörvénnyel sincs összhangban. A konszolidációt bejelentő ágazati kommunikáció pedig félrevezető, miszerint a kormány átvállalja a kórházak adósságát, hiszen maga az állam a tulajdonos és működtető is egyben a GYEMSZI által.


KISZOLGÁLTATOTT KKV-K
A kórházi ellátás mellett jellemzően a kkv-k szolgáltatják a járóbeteg-ellátásban vényre felírt gyógyászati segédeszközök túlnyomó többségét. A nyáron bevezetett új jogszabály módosította a házhoz szállítást, amely szerint nem lehet közreműködőt igénybe venni, azt csakis a patika vagy gyógyászatisegédeszköz-bolt saját alkalmazottja teheti meg. Kiket is érintett ez a módosítás? Közel félmillió krónikus, például sztómás, inkontinens, lábszárfekélyes és diabéteszes beteget. Akik választhattak, hogy vagy maguk mennek el a legközelebbi gyse-boltba, vagy megpróbálják kifizetni a sokkal drágább kiszállítást. Hiszen a Magyar Postánál senki sem tud olcsóbban szállítani. De ha maguk mennek el a gyse-boltba, akkor sem biztos, hogy a vényre felírt és kiváltott terméket annak terjedelme és súlya miatt el tudják vinni. (Erre sajnos a jogalkotó nem gondolt.) 

Közel 400 gyse-forgalmazót és forgalomba hozót is érint ez a jogszabály-módosítás. Ők addig a legolcsóbb módon juttatták el rendszeresen (1-3 havonta) a termékeket a krónikus betegeknek, akiknek többsége élete végéig a segédeszköz használatára szorul, így sokkal jobban tudja, hogy számára mi a legjobb, mint a legfelkészültebb patikus vagy forgalmazó. A változás után a forgalmazók elgondolkodhattak, hogy az eladójuk a boltban legyen és kiszolgálja a betérő betegeket, vagy inkább házhoz szállítson. Nem könnyű feladat. Gyakorlatilag megoldhatatlan. Saját hatáskörben a kiszállítás természetesen sokkal drágább, mint az óriási mennyiségeket kiszállító posta vagy futárszolgálatok esetében. Ezt a terhet pedig vagy megpróbálják azon betegekre hárítani, akiket egyébként a döntéshozók védenek a betegterhek növekedésétől – a kiszállítás költséges saját hatáskörben, mintegy háromszorosa a postáénak –, vagy saját maguk „nyelik le”.

A problémát az Emberi Erőforrások Minisztériumának a módosítás megjelenésének hetében jeleztük, de még most is várat magára a végső megoldás. Decemberre ígérik azt a rendeletet, amely bizonyos betegcsoportok esetében újra megengedi a közvetítő igénybevételét a kiszállításoknál.

Fél év eltelt. A kkv-k folyamatosan újabb és újabb próbatétellel néznek szembe a fennmaradásuk érdekében. Pénzük már kifogyott, jövőre sem lesz, többen gondolkodhatnak más iparágba való áttérésen. Ha ez így lesz, akkor ki látja el helyettük a betegeket, a kórházakat?

Jóbai Zsolt,  a Replant Cardo Kft. ügyvezető igazgatója

Kapcsolódó cikkek