Az adópolitikák egységesítési kísérletében Magyarország hátrányosabb helyzetből indul- fejtette ki Herich Péter a MOAE elnöke. A közös adópolitikai keretek kialakításakor ugyanis Magyarország még nem volt az Unió tagja, így később igazodott a magállamok által kialakított szabályokhoz. Az olyan exportorientált országok számára, mint Magyarország, ez például óriási hátrányt jelent a forgalmiadó-bevételek terén, mivel a központi büdzséjelentős kieséssel kell számolni. Henrich szerint államokra lebontott adatokra és felmérésekre lenne szükség, hogy láthatóvá váljék az európai szintű tőkeáramlás.

A helyzet 2009 óta csak romlott, mivel az addig lassú gazdaságpolitikai konvergenciát a válság visszavetette- utalt a problémák forrására Bod Péter Ákos, a Corvinus egyetem professzora. Az eltérő adórendszerek és adónemek dilemmájára két út kínálkozik az európai államok számára. A föderális Európa hívei az Európai Bizottság szélesebb jogosítványaiban vélik a megoldást a közös adópolitika területén is. Ez viszont felveti az EU intézményeivel kapcsolatos, jól ismert demokratikus deficit problémáját. A valószínűbb megoldás a nemzeti sajátosságokat tudomásul vevő adóharmonizáció, amelynek már látszanak jelei az adóalap terültén, illetve az egységes bankfelügyelet kialakításának szándékában. A közgazdász szerint a nettó befizető államok számára a felügyelet kiterjesztése egyre fontosabb kérdéssé válik.

Az eltérő adójogi kultúrák összehangolása egy hosszabb folyamat eredménye lehet- világította meg a kérdés jogharmonizációs oldalát Darák Péter, a Kúria elnöke. Előadásából a közigazgatási eljárási modellek eltéréseit emelte ki. Az ügyfelek autonómiája, illetve a hatósági fellépés túlsúlya jelenti az európai adózási kultúra két pólusát. Kérdéses, hogy az Unió melyik modell felé mozdul el, létrehoz-e egységes eljárási modellt.

Pelczné Gáll Ildikó úgy látja, amellett, hogy egyre fontosabb témává válik a közös adópolitika, elsietettnek lépés lenne egy európai adóharmonizációs kísérlet. A tagállami szuverenitás fennhatósága alá tartozó adópolitikák terén először átláthatóságra, tervezhetőségre és közös koordinációra van szükség. Az európai adópolitikát a gazdasági növekedés szolgálatába kell állítani, szakítva a német irányú megszorító politikával, amely eddig csak növekvő adóterheket jelentett, de nem tette átláthatóvá az európai adórendszert. A politikus szerint az adóterhek növelése egyedül a fogyasztási oldalon elképzelhető, míg a munka adóterheit csökkenteni kell, erősítve az exportorientált tevékenységeket.

Az EU adózásról szóló éves jelentést ismertetve az európai parlamenti politikus közös adóinformációs rendszer felállítását szorgalmazza. Az adóinformációs rendszer egy olyan közös platform, amely adatokat szolgáltat elemzők számára és egyúttal elősegíti a döntések előkészítést. A jelentés előzményeire az EU és a Deutsche Bank közös 2012-es felmérését idézte fel, amely megállapította, hogy míg a később csatlakozó államok adózási rendszere egyre transzparensebbé vált, a 15 magállam átláthatósága ezen a téren nem fejlődött. Az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank a bankfelügyelet kialakítása felé tett lépésekig nem töltötte be azt az ellenőrző funkciót, amelyet elvártak tőlük.

Az Eurostat legutóbbi jelentése szerint az európai GDP arányos adóráta 38,8 százalékot tett ki 2011-ben. Ez az arány valamivel magasabb 39,5 százalék volt az eurózóna országaiban. A GDP-hez viszonyított adóráta Portugáliában, Romániában és Franciaországban növekedett leginkább 2010 és 2011 között, míg jelentős csökkenés Észtország, Litvánia és Svédország könyvelhetett el. A munkajövedelmeket sújtó adóterhelés Belgiumban (42,8%) és Olaszországban (42,3%) a legmagasabb, míg a fogyasztást leginkább Dániában adóztatják (31,4 %). Legmagasabb személyi jövedelmadó-szintet Svédországban (56,6%), társasági adót pedig Franciaországban (36,1%) találhatunk. Magyarország 27 százalékos kulccsal a forgalmi adónemben vezet az európai államok között.

 

Kapcsolódó cikkek