Miután 2011. december 9-én az EU és Horvátország vezetői aláírták Brüsszelben az uniós csatlakozási szerződést, hosszas tárgyalássorozat eredményeként Dél-keleti szomszédunk is a közösség tagjává válik a jövő hét hétfőjétől. Zágráb csatlakozása azonban további hatással lesz a Kelet-Közép-európai, és a Nyugat-balkáni régió országaira. Andrzej Sadecki szerint ez a fordulat előbbre viheti a környező országok, így a horvát csatlakozást elnöksége idején prioritásként kezelő Magyarország érdekérvényesítési esélyeit a közösségen belül.

Ennek fő okát abban láthatjuk, hogy Horvátország közelsége, és történelmi, kulturális öröksége révén sokkal érzékenyebb a helyi problémák és igények iránt, mint nyugati partnereink. Emellé társul továbbá az a tény, hogy az új belépő hasonló szavazóerővel fog bírni a parlamentben, mint Franciaország, vagy Németország. Ennélfogva a régió államai és Horvátország közötti jó kapcsolat a továbbiakban nagyot lendíthet közösségi képviseletükön.

A térség országainak kapcsolatrendszerével kapcsolatban kiemelkedő fontosságú a Visegrádi Együttműködés intézménye, amely szintén egyre szorosabb szálakkal kötődik Horvátországhoz az utóbbi években. A korábbi, meglehetősen korlátozott partnerség 2009 óta rendkívül felgyorsult, egyre szélesebb körű, és dinamikusabb kapcsolatrendszerről beszélhetünk. Ez magába foglalja az energiapolitika, a gazdasági növekedés és foglalkoztatás, a környezetvédelem, és az integráció témaköreit is.

Ezek közül a kérdéskörök közül kiemelkedik az energiaszektor problémája, mivel Zágráb megállapodásban van Oroszországgal a Déli Áramlattal kapcsolatban, Magyarországgal együtt jelen van az Adriai- és Jón-tengeri csővezeték projektjében, valamint résztvevője az Észak-Déli vezetéknek is. Horvátország EU csatlakozása így felveti a kérdést, hogy mennyiben fogja szolgálni, előrelendíteni ez a gázpiac további nemzetközi integrációját?

További fontos tényezőt jelent az a folyamat is, melynek keretében Horvátország és a V4 egyre nagyobb hangsúlyt fektet közös gazdaságbővítő stratégiájuk kialakítására, illetve célkitűzéseik harmonizálására. Ennek a folyamatnak része a „kétsebességű Európa" problémájának, és veszélyeinek fókuszba állítása. Ennek jegyében az említett államok nagy hangsúlyt fektetnek felzárkózáshoz szükséges infrastrukturális fejlesztésekre, és ennek érdekében az elérhető uniós pénzügyi források közös bevonására.

Horvátország csatlakozása azonban magában rejt olyan politikai kockázatokat is, mint a környező országokkal való ellentétek esetleges kiéleződése. Így például Zágráb és Ljubljana kapcsolata a történelmi folyamatok nyomán a mai napig sem mondható felhőtlennek, Horvátország jövőbeli szavazati ereje és vétójoga révén akár ellehetetlenítheti szomszédja helyzetét. Ennek a veszélynek az elhárítására született két évvel ezelőtt az a dokumentum, melyben Zágráb ígéretet tesz, hogy ezen eszközével nem fog élni, azonban a hasonló kockázatok további egyeztetéseket tehetnek szükségessé a jövőben.

Kapcsolódó cikkek