A második világháború utáni Párizsi Iskola egyik legjelentősebb festőművészének, a magyar származású Fiedler Ferenc 1945-1965 közötti korszakának műalkotásaiból nyit kiállítást Makláry Kálmán galériája.
A kiállítás 2013. november 15-ig látogatható.
A nemzetközi szinten is jelentős sikereket elérő Makláry Kálmán galériájának egyik fő missziója, hogy a Franciaországban alkotott és alkotó, magyarságukat hirdető művészeket szülőhazájukban is megismertesse a műértő közönséggel. Emiatt is hiánypótló és értékmentő ez a kiállítás.

180 ezer eurós kikáltási ár
A tárlat rendhagyó több szempontból is - egyrészt különleges élmény egyszerre megnézni ugyanazon művész figuratív önarcképét lírai absztrakt festményeivel együtt. Másrészt annak a rendkívüli korszaknak a műalkotásairól van szó, amikor Fiedler csatlakozott a háború utáni Párizsi Iskolához és rendszeresen Braque, Calder, Chagall, Giacometti, Kandinsky, Léger, Miró, Matisse és Picasso társaságában állított ki.



A kiállított képek közül külön figyelmet érdemel a „Triptychon" - amelyet három nagy méretű festményből, egységet képezve Fiedler az ötvenes évek végén készített, és amely először 1964-ben, a Franciaországban lévő, a legnagyobb európai magánmúzeum a Maeght Fondation megnyitóján került bemutatásra. Idén tavasszal Brüsszelben pedig az egyik legfontosabb európai művészeti vásáron is ki volt állítva, ahol 180 ezer eurós induló árral szerepelt.

Folyékony szobrászat
Octave Nadal a korszak egyik jelentős kritikusa, aki egyben a Sorbonne-i egyetem tanszékvezető professzora 1959-ben így fogalmazta meg Fiedlernek a művészettörténetben elfoglalt helyét: „A fokozatosan kimerülő figuratív technikák az abszolút „meztelenséget" készítették elő s a térre való hirtelen áttérés volt a nonfiguratív igazi forradalma a festészetben. Fiedler ezt ragadta meg intuitív módon. Fiedler újítása a huszadik század közepétől pontosan azt célozza meg, amit a „szem és kezek" művészei is szerettek volna, ezalatt a technikát kell érteni, a nem formális, új felfogását. Fiedler az egyedi technikájával jut el a térhez, mint fundamentumhoz - amit a szín és textúra új kapcsolata határoz meg -és így magához az új festészeti technikához - megelőzve a non figuratív irányzatok hivatalos megfogalmazását és kihirdetését".
Miró „a fények festőjének" nevezi el Fiedlert. Fiedler új festészeti anyagban alkot és mozog. Anyag-tudat jelenik meg nála, az anyag bemutatására irányuló gondos törekvés. A vásznak textúrái domborúak, vastagon rétegezettek. Egyes festményeinek szerkezetei textúrái nagyon hasonlítanak Alberto Giacometti ember szobrainak figuráihoz, akivel az 50-es 60-as években együtt dolgozott és számos jelentős kiállításon szerepelt együtt. A múltban elszenvedett személyes traumák miatt mindkettejük munkáját egyfajta „agresszív expresszionizmus" jellemez.





Életpályája során számos egyéni és kollektív kiállítása volt Európa számos városában, valamint az Egyesült Államokban. Művei a világ számos pontján megtalálhatóak, többek között a New York-i Guggenheim Múzeumban, a Pollock Házban és a Pompidou Központban.
A felszínek elsődlegesen szoborszerűek, erősen durvák, kapartak, karcoltak. Fiedler ezt a technikáját folyékony szobrászatnak nevezi, az ennek eredményeként létrejövő plisszézett redőzött textúrát pedig a természet alkotta föld felgyűrődéshez, a "plissotementhez" hasonlítja.  A kiállított festményeken felfedezhetjük ugyanazokat a technikákat, amelyet a XX. század legnagyobb absztrakt expresszionista festője, Jackson Pollock alkalmazott - a csurgatásos technika mellett mindketten alkalmaztak nem hagyományos eszközöket is, mint vésőt, kaparót és kést. Néha a több rétegben felvitt festék felületéből is kivág darabokat, ahogy Jackson Pollock is teszi. Fiedlert idézve: „Nem kedvelem a palettát - késlekedést okoz közöttem és a vászon között - a vászon maga a paletta". Munkáin könnyen felismerhető, hogy sokszor közvetlenül a tubusból viszi fel a festéket a vászonra.

Kapcsolódó cikkek