- Ránéztem az üzleti tanácsadással foglalkozó cége pénzügyeire. Három év alatt sokat apadt mind a forgalom, mind az eredmény. Milyen lesz 2013? Látszik a válsággal terhelt időszak vége?

- Biztos, hogy a válságnak nincs vége, sem idén, sem jövőre. Azzal kell számolni, hogy a jelenlegi kondíciók tartósan megmaradnak, klasszikus értelemben valószínűleg hosszabb távon sem lehet számolni a válság végével. Inkább azzal kell számot vetni, hogy ez a helyzet stabilizálódik. Nem látszik az a felhajtóerő sem a világgazdaságban, ami lendületet tudna adni a növekedésnek. A világ vezetői semmit nem oldottak meg az elmúlt öt évben, minden problémát csak elodáztak.

- A magyar gazdaságban akkor kis nekilendülés, vagy gazdasági fordulat jeleit tapasztaljuk?

- Lehet, hogy eljutottunk arra a pontra, amikor eljött az ideje a tévé, a hűtő, az autó lecserélésének, ezt azonban nem nevezném fellendülésnek. Az emberek mindazt pótolják, ami tönkrement az elmúlt években. Ettől még a harmadik negyedéves 1,8 százalékos bővülés tény, amivel nem vitatkozom, sőt örülök neki, de a mögöttes folyamatokat nézve nem látok okot a dicsekvésre. Abban az adatban ugyanis benne van a választás is. Felpörgött a fogyasztás, részben a beruházások is, amit a kormány generált. Ezt nem rovom fel bűnként, minden kormány ezt csinálja, ilyen a politika természete.

- Hagy kapaszkodjak az utolsó mondatába, a választások természetéről. Több mint tíz év távlatából hogy tekint vissza a kétszer száznapos programra? Ezt sok elemző tartja a lejtőre kerülés okának. Visszanézve mit gondol, így, ebben a formában kellett akkor végrehajtani a pedagógusok, egészségügyiek béremelését?

- A lejtőre kerülés nem ekkor, hanem 2006 után következett be, és 2008-ban csúcsosodott ki, amikor a kormány nem tudott releváns választ adni a válságra. De térjünk vissza 2002-re. A rendszerváltás óta gyakorlatilag folyamatosan erodálódik a politika és a politikusok tekintélye. Az emberek bizalma megingott, nem hisznek abban, hogy mindaz meg is valósul, amiről szó esik a kampányokban. A társadalom minden politikust egyformának tart. A mi időnkben is elhangzottak ígéretek. Lehettek köztük túlzóak is, az indokoltságukat azonban most sem tudom megkérdőjelezni. Azt gondolom, a politikának előbb-utóbb valóra kell váltania ígéreteit. De a mutatók romlása nem ezekhez az évekhez köthető. Mikor miniszterelnök lettem, az adósság 58-59 százalékos volt, mikor 2004-ben elhagytam a kormányt, utána 62 százalékos. Most, hogy az Orbán-kormány megállította az adósság növekedését - mert csökkentésnek azért ez nem nevezhető -, 80 százalék környékén járunk. A gazdaság gyengülése tehát nem a ciklusom idején következett be, a költségvetési hiány is 2005 után kezdett elszállni.

A teljes interjút keresse a Figyelő ünnepi, dupla számában.

Kapcsolódó cikkek