A 300 ezer fős Izland a pénzügyi liberalizációban is élen járt, most pedig a politikai paletta átalakításában mutathat utat a világnak, az előbbinél remélhetőleg jóval nagyobb sikerrel. Korábban a balközép Szocialista Demokrata Szövetség és a jobbközép-liberális Függetlenségi Párt, valamint a centrista-liberális Progresszív Párt uralta évtizedekig a politikai térképet, mellettük még a zöldek tudtak labdába rúgni. Most azonban nagyot változott a helyzet. A 120 ezer fős főváros, Reykjavik polgármestere 2010 júniusa óta a 46 éves Jón Gnarr, aki nem mondható tipikus politikusnak. Jónsi Punk néven lett tinédzserként országszerte híres Nefrennsli nevű punk zenekarával. A tanulást nem vette komolyan, a gimnáziumi érettségit nem szerezte meg, így egyetemre sem tudott menni. Ehelyett maradt a zenélés alternatív rock zenekarokban. Mellette taxisofőrként kereste kenyerét, de volt színész, színész, műsorvezető és humorista is. Ezek után mégis hogy kerülhetett a polgármesteri székbe?

DISNEYLAND
A Legjobb Pártot Jón Gnarr alapította zenész és művész barátaival, akik közül korábban egyiküknek sem volt tapasztalata a politikai pályán. Kezdetben viccpártnak indultak, egyszerűen elegük volt a helyi politikusok bénázásából. 2009. novemberi indulásuk után fél évvel, 2010 májusában azonban óriási meglepetésre megnyerték a városi közgyűlési választásokat 34,7 százalékkal, és Jón Gnarrból polgármester lett. A botcsinálta politikus kampánya során mindössze annyit ígért meg, hogy megszegi minden ígéretét, továbbá beszerez egy jegesmedvét az állatkertnek, és építtet a gyerekeknek egy Disneylandet.

Az első hivatalos intézkedések akár aggodalommal is eltölthették volna az izlandiakat. Az újdonsült polgármester ugyanis a választások után úgy próbálta megnyugtatni a nem rájuk szavazókat, hogy semmi ok az aggodalomra, mivel ők a Legjobb Párt. Ha nem ők lennének azok, akkor biztos Rossz Párnak hívnák őket. Ezután szeptember 1-jét megtette Helló Napnak, amikor a városlakóknak a lehető legkedvesebben kell egymást köszönteniük.

Az izlandi belpolitikáról a Figyelő 22-dik számában olvashat.

 

Kapcsolódó cikkek