Az egykor kiadásai jelentős részét környezetvédelemre és kutatásokra fordító állam új gazdasági prioritása átrendezi az állam költségvetését és az egyes szervezeteknek nyújtandó támogatást. A kanadai politikusok között egyre erősödik a klímaváltozással kapcsolatos szkeptikus hangnem, a kanadaiak többségének pedig tetszik Harper olajprojektje - irányítja a figyelmet a mélyebben fekvő problémákra Andrew Nikiforuk a Foreign Policy oldalain megjelent cikkében.

A 2006-ban kormányra kerülő konzervatív, szabadpiaci elveket valló Stephen Harper az elmúlt évek alatt sikeresen koncentrálta a végrehajtói hatalmat, és alakította át Kanada nemzetközi politikai stratégiáját. Az első négy évében 1 milliárd kanadai dollárral növelte az éves védelmi kiadásokat, a börtönrendszer bővítésére pedig további 2 milliárdot költött, miközben Kanada szövetségi adóssága rekordmértékűre növekedett. Közben sikerrel kampányolt a karbongazdaság fejlesztése mellett - a legutóbbi felmérések szerint a kanadaiak háromnegyede támogatja az olajalapú gazdaság projektjét.

Harper szűkebb pátriájában, Alberta államban ugyanis a világ harmadik legnagyobb kőolajmezője rejlik. Az elmúlt évtizedben a hazai olajvállalatok mintegy 160 milliárd kanadai dollárt invesztáltak a nemzeti kincs, a bitumen kiaknázására. A jelenlegi 1,7 millió hordós napi kanadai kitermelést a kormányzat 2030-ra 5 millióra növelné, jelentős bevételeket remélve a társasági- és egyéb, cégekre kivetett adókból is. A kitermelés növekedésének környezetkárosító hatásai borítékolhatóak. Mostanáig 6 milliárd hordónyi mérgező iszap került a felszínre az olajvállalatok tevékenysége nyomán. A kanadai kormány mindeközben igyekszik meggyőzni a közvéleményt az olajprojekt minimális káros hatásairól. A Harper-kabinet 2009 óta 100 millió dollárt költött csak ilyen irányú hirdetésekre.

A konzervatív kabinet a kitermelés és export területén Kínával keresi a kapcsolatot. Az albertai mező kitermelési jogaira már 20 milliárd kanadai dollárt költött a három nagy kínai állami olajcég. Mivel Kanada legnagyobb felvevőpiacának, az Egyesült Államoknak nincs szüksége ilyen mennyiségű kanadai nyersanyagexportra, a külpolitikai irányváltás kézenfekvőnek tűnt. A múlt év ősszel kiszivárgott külpolitikai dokumentumok is arról árulkodnak, Kanada elsődlegesen gazdasági érdekeit tartja szem előtt kapcsolatainak kialakításakor. Ennek értelmében tavaly az észak-amerikai ország aláírta, a több elemző szerint is ellentmondásos, új kereskedelmi megállapodását a Kínai Népköztársasággal. A kanadai olajüzlet ellen felszólalókat igyekszik elcsöndesíteni a kormány.

A kiotói protokollban foglaltakat Harper egyenesen szocialista cselszövésnek, a munkahelyek megszüntetésére és a kanadai gazdaság lerombolására alkalmas dokumentumnak állította be, majd kihátrált az egyezségből. Számos további intézkedés mutat rá a konzervatív kormányzat érzéketlenségére a természetvédelem iránt, az erdősségeket és vízi utakat átszelő Northern Gateway olajvezetéktől a nemzeti parkok állami támogatásának mintegy 20 százalékos megvágásáig. A gazdasági elemzők joggal tartanak attól, hogy Kanada éppen akkor kezdi gazdaságát az olajra alapozni, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy az egyetlen szektorra építő gazdaság rövidtávon sem fenntartható. Andrew Nikiforuk kanadai újságíró. Szakterülete az energiagazdálkodás és környezetvédelem, legutóbbi kötete tavaly jelent meg The Energy of Slaves: Oil and the New Servitude címmel.

 

Kapcsolódó cikkek