Napjaink Marx-reneszánsza tökéletesen indokolt és helyénvaló. Elsőként is el kell oszlatni a tévhiteket azzal kapcsolatban, hogy amit a XX. század gazdaságpolitikai gyakorlata Marxhoz kötött, annak jószerivel semmi köze sem volt a tudós elméletéhez. Marx munkásságának 95 százaléka a kapitalista rendszer bírálata, ellenben javaslatot alig fogalmazott meg a jövőre nézve. Ugyanakkor számtalan kardinális hozzájárulása volt a politikai gazdaságtan fejlődéséhez, amelyeket a 2008-as világgazdasági válság újra előtérbe hozott. Smith és Ricardo nyomdokain járva a legelsők között volt, aki a kapitalizmust sokkal inkább globális jelenségként értelmezte, mintsem nemzeti belügyként.

Elődjeit meghaladva két kiemelkedő állítást fogalmazott meg:
1.) A válság a globális kapitalizmus endogén eleme, azaz a rendszer maga termeli ki a szélsőséges visszaeséseket. Természetesen nem vitatta a rendszer lenyűgöző képességét a dinamikus növekedésre, de mechanizmusaiból a periodikusan megjelenő válság forrását vezette le. Ezen a ponton olyan vezető közgazdászok kapcsolódtak állításához, mint Hyman Minsky, Charles Kindleberger, vagy Reinhart és Rogoff.

2.) Azonban leginkább a hatalommal kapcsolatos állásfoglalása teszi ma is népszerűvé a globalizáció politikai gazdaságtanával foglalkozók körében. A Kommunista Kiáltványban és más kiemelkedő írásaiban azt mutatja be, hogy a kapitalista rendszer miként vezet el a gazdasági hatalom redisztribúciójához és koncentrációjához. Hatástanulmányok nélkül a világban körbenézve a laikus számára is valószínűnek tetszhet, hogy Marx ebben is fogást talált a megfigyelt rendszeren.

Ugyanakkor a tisztánlátás végett hangsúlyozni szeretném azt is, hogy súlyos tévedések is találhatóak a marxi hagyományban, vagy finomabban fogalmazva, vannak tételei, amelyeket a történelem mindmáig nem igazolt. Elsőként az osztályharcból a munkásság kiemelkedésének víziója terén megfogalmazott jóslatait kérhetjük rajta számon. Másodikként pedig az alap és felépítmény klasszikussá vált sorrendisége sem épp úgy alakult, mint ahogy azt egykoron megírta. Napjainkban aligha lehet kizárólagosan a gazdasági hatalomból levezetni a kulturális, társadalmi folyamatokat, sok esetben épp fordított hatást figyelhetünk meg.

Vita felett áll, hogy nincs a kezünkben tökéletes politikai gazdaságtani modell, és hasonló mód megkérdőjelezhetetlennek tartom, hogy Marx egyes észrevételeit hozzá kell kapcsolnunk a jelenlegi kutatásokhoz, még ha sok helyütt azt joggal kritizáljuk is. Bár nem biztos, hogy ettől kezdve Goldberg blogger másként fogja látni e témát, de Ön...? Ön mit gondol?

Daniel W. Drezner a Tuft Egyetem nemzetközi politika professzora. Korábban a Chicago-i é a Colorado-i Egyetemen tanított.

Kapcsolódó cikkek