I. Helyzetértékelésre vonatkozó megállapításaink:

1. 1992-ben az EU15-ök egy főre jutó egészségügyi közkiadásainak 49,9%-át költhettük el reálértéken a magyar egészségügyben, ezzel szemben ma az EU15-ök átlagának csupán 36,7%-át tudjuk erre a célra fordítani. Ugyanezen idő alatt az egy főre jutó GDP (vásárlóerő paritáson mérve) az EU15-ök 46,1%-áról 52,5%-ra növekedett. (Forrás: Orosz Éva, Egészségügyi Gazdasági szemle, 2013. április) A két adatsor azzal szembesít bennünket, hogy az egészségügyi ágazat pozíciója az elmúlt 20 esztendő alatt érdemlegesen romlott, s e romlás annak ellenére következett be, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége javult.

2. A Figyelő Medicina Konferencia osztja a Magyar Kórházszövetség legutóbbi állásfoglalását (2013. április 17.), amely a következőképpen fogalmaz:

a. "Az egészségügyben az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott problémák jelentős része az ágazat szereplőinek jelentős erőfeszítései ellenére is változatlanul fenáll.

b. Az alulfinanszírozottság, az intézmények állandósult likviditási gondjai olyan mértéket öltöttek, hogy akadályozzák az egészségügyi szakmai szempontok érvényesülését.

c. Az új mimimumfeltételek teljesítése a szükséges fejlesztési források hiányában illúzió,..."

3. Az Állami Számvevőszék 2013-as, 20 kórházról készült elemzése (13012. számú jelentés, 2013. február) megállapítja, hogy

a. Az E-alapból származó bevételek növekedése a gazdálkodást nem tudta pozitívan befolyásolni a finanszírozás reálértéken való csökkenése miatt.

b. Az összes OEP folyósította támogatás 2011-ben a 20 megfigyelt kórházból 17 esetében nem nyújtott fedezetet a gyógyító tevékenység közvetlen költségeire és a gazdasági, műszaki ellátás költségeire.

II. A megállapítások, valamint az elmúlt időszak egészségpolitikai történései alapján formálódó kérdéseink a döntéshozók felé, amelyekre válaszokat várunk a következő konferenciánkon:

1. Hogyan kívánja a kormány az egészségügy állandósuló forráshiányát orvosolni?

2. Érzékelhetően egy NHS típusú állami egészségügyi rendszert épít ki szisztematikusan a kormány. Ez a fajta elmozdulás jelenti-e azt, hogy a társadalombiztosításon alapuló egészségügyi finanszírozás maradék elemeit is felszámolja, azaz például megszünteti az OEP-et?

3. A korszerű szakmai eljárásrendek, protokollok ilyen finanszírozási körülmények közepette betarthatatlanok. Mit kíván a kormány ezzel kapcsolatosan tenni? Az Egészségügyi Szakmai Kollégium tagozatainak állásfoglalását is szívesen látnánk a következő konferenciánkon.

4. A 62. évet betöltött munkavállalók illetve munkáltatóik körében nagy riadalmat okozott a nyugdíjazási kényszer. A kettős juttatás tilalma annak ellenére gördít újabb akadályt az egészségügyi munkáltatók elé, hogy a kormány kompenzálja az érintettek számára az ebből fakadó jövedelem kiesést. Az 1906 tovább foglalkoztatását kérő munkavállalóból 1848-nak megadta a kormány a felmentést, látszólag tehát nem sokan károsodtak az intézkedések miatt. Az év második felében azonban érdemes visszatérni erre a kérdésre és a végső konklúziót levonni. Mekkora károk keletkeztek a kényszernyugdíjaztatásból fakadóan, hány munkavállaló távozott végleg az ágazatból?

5. Az érdekképviseleti szervek egyöntetűen hiányolják a kidolgozott életpálya modellt, a kiszámítható jövőképet. A Semmelweis Terv is beígérte azt. Hol tartanak most a munkálatok?

6. Nem látjuk a kormány járóbeteg-ellátás átalakításával kapcsolatos terveit. Örömünkre szolgál, ha ősszel megismerhetjük azokat.

7. Új szereplő az ellátó rendszerben az OBDK. Ősszel egyéves működésüket ünnepelhetik. Várjuk az intézet vezetőjét, hogy közösen vessünk számot az elvégzett feladatokkal.

8. A magánforrások szervezett körülmények között történő bevonása a közfinanszírozott ellátás keretei közé régóta megfogalmazott elvárás a paraszolvencia elleni küzdelem jegyében. Milyen elképzelések formálódnak a kormányzatban?

III. Az egészségügyért felelős államtitkárságot támogatjuk az alábbi szakmai területeken:

1. Indokolt új „kórháztörvény" illetve intézményi törvény megalkotása. Bíztatjuk az államtitkárságot ennek elkészítésében, szükség esetén szakmai workshopokat is szervezünk a gyorsabb előrehaladás érdekében. Az új kórháztörvény alkalmat adna új foglalkoztatási jogviszony megteremtésére is, amely átláthatóbb, az egészségügyi munkavállalást könnyebbé tevő foglalkoztatást intézményesíthetne.

2. 2014-2020 között új fejlesztési források érkeznek az EU-ból. Támogatjuk az államtitkárságot, hogy az egészségügy a kormányzaton belüli tárgyalások során kiemelt státuszt szerezzen az ágazat számára. Amennyiben erre nem nyílik mód, legalább 250 milliárd Ft fejlesztési forrás egészségügyi célú elköltését tartjuk indokoltnak a következő 7 éves ciklusban.

3. Az innováció ellátórendszerbe történő bekapcsolása létfontosságú az orvosi és egyéb technológia folyamatos fejlődése miatt. A diagnosztika helyes használata a terápiát eredményesen befolyásolja, legalább 60%-ban képes a releváns irányba terelni az ellátást, ezért e téren is a protokollok felülvizsgálatát javasoljuk.

4. Bíztatóan alakulnak a legfrissebb gazdasági pályánkat leíró adatok. Reményünket fejezzük ki, hogy gazdasági növekedés esetén az ágazat is kaphat újabb forrásokat, így az év második felében sem kell zárolásokkal szembe néznie az ellátó rendszerben gyógyulni akaróknak és az őket gyógyítani szándékozóknak sem.

Dr. Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ helyettes vezetője,

Nógrádi Tóth Erzsébet a konferencia moderátora, a Figyelő egészségügyi szerkesztője, a konferencia szakmai bizottságának elnöke

Budapest, 2013. május 20.