Csányi Sándornak, az OTP elnök-vezérigazgatójának vélhetően sok tapasztalata van az összetett, politikai és üzleti érdekeket keverő ügyek kezelésében. Elég, ha a magyar bankrendszer és a magyar állam különös hadakozására gondolunk. Csányi az elmúlt félévben egy, talán még az eddigieknél is nehezebb terhet vett magára: delegáció-vezetőként magyar és horvát érdekeket igyekszik összehangolni az INA horvát olajcég tulajdonosai között. A vitatott pontokat (lásd keretes írásunkat!) és a magyar és a horvát álláspontot lehet ismerni. Mi a háttérnek, a kulisszatitkoknak néztünk utána.

NAGY KEVEREDÉS
Hivatalosan az INA horvát olajcég részvényeinek 49,08 százaléka a Molé, 44,84 százaléka pedig a horvát kormányé. A hosszú távú tulajdonosi érdekek azonosak, az INA legyen jó cég, azaz nyereséges, hatékony, profitot termelő, sok adót fizető, nagy foglalkoztató iparági kiválóság. Csakhogy a rövid- és a középtávú érdekek már nehezen hozhatók közös nevezőre. A Mol minél előbb rendbe szeretné tenni a céget, modernizálna, fejlesztene. Ha kell, embereket bocsátana el. Ha kell, bezárná az INA felesleges és nyereségesen nem működtethető finomítóit. A 2011 óta regnáló, Zorán Milanovics vezette szociáldemokrata horvát kormány azonban éppen rémes gazdasági adatokkal küzd. Huszonhárom százalékos a munkanélküliség, ezért esze ágában sincs további elbocsátásokat támogatni, inkább jó ideig szeretné elnyújtani az INA átalakítását, a tárgyalásokat -magyarázza Pletser Tamás, az Erste iparági elemzője. A horvát kormány politikai üzeneteivel saját közvéleménye előtt is beszorult, hiszen a politika annyit gyepálta már a Molt, mint tulajdonost, hogy amennyiben egy, a korábbi szerződéseknek megfelelő megegyezés születne, akkor a horvát politika arcot veszítene, vereséget szenvedne. Horvátországban 2015-ben lesz legközelebb választás. Jelen állás szerint megegyezni csak úgy lehetne, ha a horvát állam kapna valamit az általa melegen tartott kérdésekben. A Mol azonban nem szívesen engedne a legfontosabb pontokban, mindenekelőtt a társaság irányítása tekintetében. Ebben a Mol semmiképpen nem engedhet abból a vezető szerepből, amit kialkudott, hiszen ez a meghátrálás jelentené számára a horvát kaland végét. Maradnak a szintén rettentő fontos, de elemeiben esetleg újranyitható kérdések, így például a gázüzletág rendezése. A Mol ebben is kemény. Immár perrel fenyegette a horvátokat, amiért az állam - korábbi vállalásával ellentétesen - úgy ereszt veszteséget az INA ezen ágára, hogy a gázegyezmény ellenére sem veszi át annak birtoklását, csak a nyereséges gáztározó üzletágat vitte. Hangsúlyos kérdés az INA két finomítójának kezelése, hiszen az európai átlaghoz képest gazdaságtalan Sisak üzleti szemmel biztosan bezárandó, de Rijeka létjogosultsága is megkérdőjelezhető, amikor 2 millió hordós túlkapacitás van Európában, és a csoporton belül is vannak jobb finomítók. Komoly viták vannak még bizonyos bányajogok és szabályozások körül is.

ELŐZMÉNYEK
A konfliktus ellenére a horvát kormány tavasszal informális tárgyalásokat kezdett a Mollal. Csányi Sándor, a Mol alelnöke elment Zágrábba, ami ugyan még az év elején történt, de érdekes módon, nyáron jelent csak meg a horvát sajtóban. A Mol olvasatában a tárgyalások jóhiszeműségét jól mutatja az információ-szivárgás mennyisége. Az INA történetében pedig mindig, minden kimegy a horvát sajtónak, de a februári Csányi-tárgyalásról a kormányhoz közeli Jutarnij List csak nyáron hozta azt, hogy „volt ilyen találkozó". A rejtélyes, időpont nélküli információt a magyar sajtó úgy fordította le, mintha ez akkor történt volna.

Hogy miért Csányi tárgyalt, és mi történt, arról rengeteg részlet olvasható a Figyelő címlapsztorijában!

 

Kapcsolódó cikkek