A Kúria uniós jog alkalmazásának, az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének hazai tapasztalatait vizsgáló munkacsoportjának vezetője elmondta: a Magyarország uniós csatlakozása óta eltelt csaknem egy évtized alatt magyar bírák 58 alkalommal fordultak az Európai Unió Bíróságához.

A közösségi jog értelmezésére kizárólag a luxembourgi székhelyű bíróság jogosult, és ha ezzel összefüggő kérdés merül fel egy tagállami bíróságon folyó jogvitában, a felek kérésére vagy saját döntése alapján az eljáró bíró kezdeményezi az uniós bíróság úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárását.

A szakember szerint az ugyancsak 2004-ben csatlakozott országokhoz képest Magyarországon még viszonylag gyakran fordulnak a luxembourgi bírósághoz, de a régebbi tagállamokkal való összehasonlítás más sokkal kedvezőtlenebb képet mutat. Hollandia például évente több mint 200 alkalommal kezdeményezett eljárást a luxembourgi bíróságon.

Osztovits András arra hívta fel a figyelmet, hogy a hatósági határozatokat felülvizsgáló közigazgatási perek túlnyomó többsége az uniós jogon alapul, így például az adóperek, közbeszerzési vagy versenyjogi ügyek. A magyar megkeresések többsége áfaperrel kapcsolatos, ez az unió más tagállamaiban is többnyire így van, az viszont magyar sajátosság, hogy a luxembourgi bíróság elé kerülő magyar indítványok jelentős része fogyasztóvédelmi ügy, ami összefügghet azzal, hogy a devizahiteles pereknek is lehet fogyasztóvédelmi aspektusuk, például egyes szerződési feltételek tisztességtelenségének kérdésében. A közösségi agrárpolitikával összefüggő támogatások odaítélése, folyósítása és ellenőrzése kapcsán is több magyar indítvány született.

A csatlakozás óta Budapesten 22 alkalommal fordultak bírák az uniós bírósághoz, de nyolc megyében ez kilenc év alatt egyszer sem történt meg. "Úgy látszik, vannak az országnak olyan részei, ahol senkinek nem hiányzik az uniós jog" - jegyezte meg a kúriai bíró.

Osztovits András szerint nem teszi népszerűvé az eljárást, hogy a luxembourgi bíróság érdemi döntésére másfél-két évet kell várni, és addig a magyarországi alapeljárás sem haladhat előre. Ez alapvetően kérdőjelezi meg az előzetes döntéshozatali eljárás gyakorlati jelentőségét. Nem beszélve arról, hogy van, amikor a perelhúzásban érdekelt fél próbálkozik ilyen eljárás kezdeményezésével. A kúriai bíró megjegyezte azt is: a magyar ügyvédek talán még a bíráknál is kevésbé felkészültek az uniós jogi kérdésekben. Feltehetően még nem látják át, mekkora jelentősége lehet ennek egy-egy konkrét ügyben, pedig az uniós jog alapos ismerete esetenként a pernyertesség záloga.

A kúriai bíró elmondta azt is, hogy a luxembourgi bíróság egy-egy döntése csak abban az adott ügyben kötelező, amelyben azt a tagállami bíró kérte, ám az uniós bíróság joggyakorlatát összességében egyetlen tagállam igazságszolgáltatása sem hagyhatja figyelmen kívül, mert annak kötelezettségszegési eljárás lehet a következménye, ahogy ez megtörtént például Olaszország esetében.

A Kúria polgári és közigazgatási kollégiumai közös véleményben igyekeztek szempontokat adni a bíráknak az előzetes döntéshozatali eljárásra irányuló indítványok megítéléséhez egyrészt azért, hogy a pusztán az eljárás késleltetését célzó indítványokat ki tudják szűrni, másrészt azért, hogy a megalapozottak eljussanak az uniós bírósághoz.
A munkacsoport javasolta a bírák uniós jogi képzését, továbbá a folyamatban lévő magyar ügyekről egy adatbázis létrehozását, hogy elkerüljék az azonos tárgyú, párhuzamos indítványozást.

A Kúria teljes ülése a napokban elfogadta a joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményét. A munkacsoport javaslatot tett arra, hogy az uniós jog hazai alkalmazásának eljárásjogi kérdéseit is tekintsék át, hiszen eltérő jogértelmezések vannak olyan alapvető kérdésekben is, hogy csupán az elsőfokú eljárásban lehet az uniós bírsághoz fordulást kezdeményezni vagy a fellebbviteli eljárásban, illetve akár a Kúria előtt is.

Kapcsolódó cikkek