Bár sok szó esett a médiában a bankokról az elmúlt hónapokban, mégis ritkábbá vált az öngondoskodás témája a tömegkommunikációban, csak az emberek valamivel több mint harmada találkozott vele a tévében, újságokban. Mindeközben láthatóan érdeklődésre tart számot, hiszen az állampolgárok közel felénél (45%) beszédtéma volt, és továbbra is a legtöbben (48%) pozitívan ítélik meg a saját és családtagjaik rövid- és hosszú távú jövőjével kapcsolatos fogalmat.

Ruhatár helyett most oktatásra tesznek félre
Egyértelműen felfelé húzták az Index értékét - amelyet mintegy 80 különböző tételből kalkulálnak - az öngondoskodási szemlélet terjedésére utaló adatok. A korábbinál többen, az emberek ötöde rendelkezik időskorra félretett tartalékkal, és még inkább bíztató, hogy 22% jelenleg is rendszeresen megtakarít ezzel a céllal. Szintén beszédes, hogy míg tavasszal a ruhatár-frissítés volt az egyik legfontosabb megtakarítási cél, most rövidebb és hosszabb távon egyaránt nagyon előkelő helyre tették az emberek a tanulást és az azzal összefüggő megtakarítási célokat. A megkérdezettek 87%-a szerint érdemes máshonnan is átcsoportosítani erre, ötből négyen nyilatkoztak úgy, hogy érdemes előre takarékoskodni az oktatásra, 30% még bankhitelt is felvenne a továbbtanulás finanszírozására. Általános trend, hogy minél magasabb végzettségű valaki, annál inkább így gondolkodik. Továbbra is élmezőnyben végeztek az ingatlanvásárlással, nyaralással kapcsolatos, hagyományosan népszerű megtakarítási tervek. Ugyancsak bíztató, hogy a korábbi megtorpanás után újra egyre többen, már a válaszadók 54%-a készít havi költségvetési tervet.

A lefelé mozdító tényezők között első helyen áll, hogy a korábbinál kevesebben rendelkeznek különböző pénzügyi öngondoskodási termékkel - praktikusan tehát például életbiztosítással, takarékszámlával vagy éppen lekötött betéttel - , és szintén valamivel kevesebben vannak azok (most 37% a korábbi 41% után), akiknek ilyen irányú tervei vannak. A vezérigazgató-helyettes véleménye szerint ennek oka az lehet, hogy az alacsony kamatkörnyezetben a készpénzzel szemben kevésbé vonzóak a pénzügyi öngondoskodási formák. Ráadásul a felmérésből kiderült, hogy a magyaroknak rendkívül alacsony a kockázatvállalási kedvük is, ha befektetéseikről van szó: 82%-uk csak minimális, vagy alacsony rizikót hajlandó vállalni, és csupán 8% az, aki kockáztatná tőkéjét a magasabb hozam reményében.

Inkább a párnaciha
38% azok aránya, akik kizárólag otthonukban tartják megtakarított pénzüket, ami így egyrészt folyamatosan veszít értékéből, másrészt biztonsági kockázatokat rejt. Hagyományosan a községekben magasabb a pénzüket otthon tartók aránya (42%), Budapesten pedig a legalacsonyabb (28%). Ezzel szemben az emberek 47%-a viszi részben vagy egészben bankba a megtakarítani szánt pénzét. Nagyon eltérőek az Öngondoskodási Index adatai, ha országos bontásban nézzük: míg a Nyugat-Dunántúlon élők körében 37, addig az Észak-Magyarországiaknál 31 pont az érték. Szintén beszédes, hogy a legfeljebb 8 osztályt végzettek esetében alig 24, míg a felsőfokúak esetében 45 pont az átlag. Korcsoport szerint a 18-23 éves fiatalok (23) és a 62 év felettiek (25) kivételével minden korosztálynál nagyjából 36 pont körül alakul az érték.
Kovács Antal szerint az öngondoskodáshoz való hozzáállást tükröző adatok bizakodásra adnak okot, küszöbén állhatunk a régóta várt öngondoskodási szemléletbeli fordulatnak. A rendszeres kisösszegű megtakarítások szélesebb körű elterjedése tovább növelhetné az öngondoskodók táborát akár a jelenleg kevésbé aktív megtakarítók körében is. Ha ehhez az öngondoskodási termékek nagyobb elterjedése párosulna, például azáltal, hogy a családok több pénzből gazdálkodhatnak az év végi jutalmak, a rezsicsökkentés vagy a jövő évi adóváltozások révén, akkor a vezérigazgató-helyettes szerint a tavaszi adatfelvételnél akár egy nagyobb mértékű pozitív elmozdulás is bekövetkezhet az index értékében. Az OTP Bank által finanszírozott felmérést az Ipsos Zrt. közvélemény-kutató cég készítette 1500 fős országos, reprezentatív mintán. Az alapsokaság a 18-70 éves, bankszámlával rendelkezők csoportja, a mintafelvétel ideje 2013. szeptember 16. és 25. között volt.

Homályos foltok a tranzakciós illeték körül

A felmérésben rákérdeztek a kutatók a tranzakciós illetékkel kapcsolatos ismeretekre is. Kiderült, hogy az illeték áthárításával kapcsolatos vélekedést nem támasztják alá a személyes tapasztalok. Míg az emberek 86%-a hallott a tranzakciós illetékről, csak 69% tudja, hogy ezt a bank fizeti az államnak, 39% nézi meg a bankszámlakivonatát és csak 16% talált arra utaló nyomot rajta, hogy emiatt emelkedtek a költségei. Nagyon kevesen ismerik az illeték forintosított mértékét, készpénzfelvétel esetén alig 9%-a, átutalás esetén pedig csak 8% tudja pontosan. A megkérdezettek több mint fele (58%) szerint a tranzakciós illetékkel járó többletköltség nem túl nagy, de érzékelhető mértékű. A bankhasználók mindössze egyharmada (34%) tervez változtatni az illeték bevezetése miatt a banki szokásokon. Egy részük (39%) inkább készpénzzel fizet majd, 13%-uk inkább a bankkártyáját használja ezentúl.