A világ haláleseteinek több mint 60 százalékáért felelős úgynevezett nem fertőző krónikus betegségek (noncommunicable diseases) közül az Egészségügyi Világszervezet a négy leggyakoribb haláloki tényezők (szív-ér rendszeri, daganatos, krónikus légúti és cukorbetegség) egyikének nyilvánította a kórképet.

A cukorbetegség gyakorisága minden országban gyorsan nő, az 1990-es évek elején 110 millióra, az ezredfordulón 175 millióra, jelenleg pedig már 371 millióra becsülik a felnőtt korú betegek számát világszerte. A hazai előfordulás is követi a nemzetközi trendeket, becslések szerint az 1990-es évek elején mintegy 450 ezer, napjainkban pedig 700-800 ezer beteggel számolhatunk. A gyermek- és serdülőkorban minden 350-400 közül egy cukorbeteg, hazánkban így 4000-4500 cukorbeteg gyermek él. Az új esetek száma gyorsan növekszik, és sajnálatos módon éppen a legfiatalabb korosztályban (csecsemő-, óvodáskor) figyelhető meg a legnagyobb mértékű növekedés. Gazdaságilag fontos szempont, hogy a felnőtt lakosság összegészségügyi kiadásainak több mint 10 százalékát fordítják a cukorbetegek ellátására.

A diabéteszes kórképek döntő részben az ún. 1-es és a 2-es típusú megbetegedés formájában jelentkeznek, kisebb gyakorisággal a terhesség során fejlődnek ki, illetve bizonyos ritka kórhoz társulva észlelhetők. Míg a felnőtt betegek 90 százaléka 2-es típusú (relatív inzulinhiányos) diabéteszes, addig gyermekkorban 95 százalékban az 1-es típussal (abszolút inzulinhiányos) találkozunk. A nemzetközi és hazai adatok azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy az elhízás elterjedésével párhuzamosan a 2-es típusú cukorbetegség egyre fiatalabb életkorban jelentkezik, és ma már a serdülőkorban is előfordul ez a kórforma. 

Mindkét fő diabétesztípus kialakulását genetikai és környezeti tényezők befolyásolják. Amíg az 1-es típusnál még ma sem ismerjük azokat a környezeti tényezőket, melyek szerepet játszanak a kór kifejlődésében, addig a 2-es típusú esetében pontosan tudjuk az életmódbeli tényezők (túltáplálás, mozgásszegénység) és a következményes elhízás jelentőségét. Mindebből következik, hogy az 1-es típusú cukorbetegség a mai tudásunk szerint nem előzhető meg, így a szűrővizsgálatoknak (eltekintve a tudományos célú szűrésektől) nincs létjogosultsága a mindennapos gyakorlatban. Ezzel ellentétes módon a 2-es típusú diabétesz egyértelműen megelőzhető (egészséges táplálkozás, rendszeres fizikai aktivitás, testsúlycsökkentés), s a fokozott kockázattal rendelkező egyének körében viszonylag egyszerű és olcsó módszerrel hatékonyan szűrhető.

Mindegyik diabéteszforma kezelésében a legfőbb célkitűzés a jó vércukorkontroll biztosítása, ugyanis a szövődmények elkerülésére ma még egyéb módszer nem áll rendelkezésre. Napjainkban a betegek életkilátását és -minőségét a szív-ér rendszeri, a vese-, a szem- és az idegrendszeri szövődmények kialakulása határozza meg, melyek az egészségügyi ellátás költségeit jelentős mértékben növelik. A kezelési cél elérésében az étrend és a fizikai aktivitás fontos szerepet játszik, azonban a helyes gyógyszeres terápia megválasztása alapvető fontosságú.

Az 1-es típusú cukorbetegség kizárólagosan inzulinnal kezelhető, a 2-es típusú viszonylag hosszú ideig egyéb gyógyszeres készítményekkel is egyensúlyban tartható, később azonban itt is inzulinterápia válik szükségessé. Napjainkra igen sokat fejlődött mind az inzulinkezelés, mind a nem inzulin típusú készítményekkel történő terápia. Rendelkezésre állnak a legkorszerűbb inzulinkészítmények és a beadáshoz szükséges korszerű adagolóeszközök, egyre elterjedtebb a hordozható inzulinpumpa, továbbá a tablettás, valamint egyéb készítmények széles tárháza is hozzáférhető.

A kezelés eredményességének támogatása és ellenőrzése ma már rendszeres otthoni vércukor-meghatározás, esetenként folyamatos glukózmonitorozás, illetve időszakos laboratóriumi vizsgálatok nélkül elképzelhetetlen. A legújabb terápiás technikák alkalmazásával sem lehetséges azonban megfelelő eredményt elérni, ha a páciens ismeretei betegségéről, annak állapotáról nem megfelelők, és nincs tisztában az önmenedzselés lehetőségeivel, szabályaival.

Mindez csak folyamatos és intenzív betegoktatással valósítható meg, melyben a kezelőszemélyzet áldozatos munkájának és a beteg aktív részvételének, együttműködésének meghatározó szerepe van. Az egészséges életmód, a korszerű gyógyszeres kezelés, a vércukorkontroll ellenőrzése és a betegoktatás az együttműködő beteg számára napjainkban képes biztosítani a hosszú, szövődménymentes és megfelelő minőségű életet. 

Prof. dr. Barkai László a Magyar Diabetes Társaság elnöke

Kapcsolódó cikkek