- Mit gondol arról, hogy Magyarországon a fiatalok 80 százaléka szerint csak korrupcióval lehet érvényesülni?

- Én is meglepődtem ezen a magas számon. De optimista természetű ember vagyok, és egy másik számot is idéznék: ugyanezen felmérés szerint a fiatalok 80 százaléka tenni akar a korrupció ellen.

- Folyamatosan csúszunk lefelé a versenyképességi ranglistákon. Mennyire romlott a helyzet az utóbbi években?

- Tíz-tizenkét évvel ezelőtt egyértelműen régiónk vezető gazdasága voltunk. Mára ezt a pozíciót elvesztettük, drasztikusan leszakadtunk a többi környező országtól. Ráadásul, a több tucat mutatóból összeálló rangsornak vannak olyan elemei, ahol az átlagunk számaitól is rendre rosszabb eredményeket érünk el. Például ezek közé olyan mutatók tartoznak, mint hogy „kormányzati tisztségviselők előnyben részesítenek-e velük kapcsolatban lévő cégeket vagy magánszemélyeket?", „a nepotizmus jegyei kitapinthatók-e a jogszabályalkotás folyamatában?", „a megvesztegetés és a korrupció szintje". Ez azt jelzi, hogy az állam, az önkormányzatok és a vállalatok működési rendje abszolút mértékben is negatív hatást gyakorol hazánk versenyképességére.




- Ön szerint jelenleg melyik a legkárosabb ága a korrupciónak?

- Ha olyan adó-, különadó, vagy más, a cégek jövedelmi pozícióját közvetlenül érintő jogszabályok születnek, amelyek kivételt tesznek a társaságok között. Vagy azt, ha olyan társasági adózási lehetőségeket teremt a jogalkotó, amellyel korrupciós lehetőségre hívja föl a cégek vezetőit. És még egy példa: ha olyan legitim társadalmi célt, mint a dohányzás visszaszorítása, olyan eszközzel akar elérni a kormánypárt, amely járadékvadászatra ad lehetőséget, amelyről tudjuk, hogy súlyos társadalmi költségei vannak. Miközben ugyanezt a célt fogyasztó- és versenybarát módon is elérhette volna a jogalkotó. De ebbe a körbe sorolnám azt is, ha a közbeszerzési szabályozást, majd a közbeszerzési kiírásokat, esetleg a koncessziós pályázatokat úgy fogalmazza meg a kormányzat, hogy azzal egy-egy üzleti vagy tulajdonosi csoportnak kedvez.

A teljes cikket keresse a Figyelő 24-dik számában.

Kapcsolódó cikkek