Ez egy új helyzet, de sok jó szakember dolgozik a bankban és a szövetkezeti hitelintézeteknél. A Takarékbanknak valóban fontos szerepe lesz a szövetkezeti hitelintézeti együttműködés megújításában, ehhez ténylegesen be kell töltenie az integráció központi bankjának szerepét. A stáb részben megvan, hiszen a Takarékbankban eddig is kiváló szakmai munka folyt, de az új funkciók ellátásához új, professzionális munkatársakra is szükség lesz. A közös kockázat-kezelésnél indul mindez, lesz közös arculat, közös termék, a vége az informatika, a háttérrendszerek.

Kérdezem konkrétabban. Érkezik egy papír a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezettől, hogy Kiss Mihály lesz az elnökünk. Hogyan hagyják ezt jóvá? Ez egy formalitás, vagy elkezdenek telefonálni, lekáderezni?

Arra törekszünk, hogy gyorsan és rugalmasan, objektív sztenderdek alapján megvalósuljon egy egészséges üzembiztonság, kellenek garanciák.

Mik az objektív paraméterek? Ha büntetett előéletű, akkor nem jöhet?

Banküzemről beszélünk, vannak kritériumok, amelyek alapján behozhatjuk a legjobb gyakorlatokat. Objektív, sztenderdizált folyamatok kialakítására van szükség.

Az állam azt mondja, ha visszafordíthatatlanok lesznek a szektor jó trendjei, megint el lehet adni a bankot. Mitől lesz visszafordíthatatlan az irány?

Gőzerővel haladni kell az integráció építésében, üzembiztonság kell és olyan helyzet, hogy az államnak is megérje az eladás, ezzel tartozik az adófizetőknek.

A Magyar Állam vett részvényeket, tőkét emelt és azt emlegetik, hogy legalább 100 milliárd forintot tol még a szektorba. Akkor, ha jól számolok, a Takarékbank többségét legalább 110 milliárdért kell eladni?

Ez egy összetett kérdés, ugyanis nyugat európai mintára egy hazánkban eddig nem ismert, speciális integráció jön létre, amelyet a Takarékbank, az Integrációs Szervezet és a szövetkezeti hitelintézetek együttesen alkotnak. A legalább 100 milliárd tehát nem a szövetkezeti hitelintézeti tagintézményekbe és nem is a Takarékbankba kerül, hanem a szektor egészét erősíti, hitelezésben is, szolgáltatásban is. Ez egy biztonsági alap.

Ezt a 100 milliárdot mindig emlegetik, de sosem értettem. Nem a tagok kapják, ez tiszta, de az intézményvédelem azért megkapja? Konkrétan, ha ma van az intézményvédelmi alapban 15 milliárd forint, akkor hamarosan ott lesz konkrétan 115 milliárd forint?

A pénz nem fiktív, igen ott lesz.

És az eladásnál? Ki lehet a felerősített szektor vevője?

A majdani privatizációval kapcsolatban is sok politikai felhangú nyilatkozat elhangzott már. Egyesek már azt is tudni vélik, kik lesznek az állami tulajdonrész megvásárlói. Irigylem azokat, akik ilyen biztos tudás birtokában vannak, egyelőre azonban sem a kiszállás időpontjának megállapítása, sem a privatizáció módja, sem a leendő tulajdonosok kiléte nem időszerű kérdés, most az integráció újjászervezése és a szektor megerősítése a feladat.

Azért én még lamentálnék rajta egy pillanatra. Gondolom, külföldi nem jön szóba, hiszen mindig elhangzik, hogy a hazai tulajdon érték. Csányi Sándor nemrég azt nyilatkozta, hogy az OTP biztosan érdeklődne. A szektor folyamataiban erősen közreműködött eddig Spéder Zoltán FHB-elnök, ezért gondolom, az FHB is felmerülne?

Ha az ország legnagyobb bankja üzleti fantáziát lát a Takarékbankba történő befektetésben, az nem lep meg, és kifejezetten bíztató, hogy alig láttunk neki a munkának, máris van érdeklődés.

Annyit azért közbeszúrnék, hogy az OTP érdeklődése vélhetően nem az eddigi átalakítás sikere, gondolom, ők potenciális érdeklődők lennének amúgy is...

Lehet, de úgy tudom, eddig nem volt ilyen érdeklődés. Az eredeti kérdésre visszaugorva, nincsen a fejemben az, hogy ki lenne konkrétan a jó gazda, a helyismereten alapuló értékeket mindenképpen meg kell tudni őrizni, a jelenlegi tulajdonosoknak pedig elővásárlási joguk van.