A Figyelő politikai elemzőket és reklámszakembereket kérdezett meg kérdezett meg e heti címlap sztorijában arról, hogy milyen választási kampány várható, melyek lesznek a főbb témák és milyen eszközökkel élnek a pártok. Az összeállításban a politikai vezetők karaktereire, azok eladhatóságára is rákérdeztek.

Orbán Viktorról lehet sok jót és sok rosszat is mondani, de kétségkívül erős és jól kommunikálható karakter. Bajnai Gordon karaktere szintén jól körülhatárolható, a magánéletben is sikeres vállalkozó, egy szakértői kormányból jön, a technokrata szerepét viszi. Mesterházy Attila az erő és harc karakter jegyeit kezdi el mutatni. Ez például Bajnai Gordonból hiányzik. Ha az MSZP kampánya arra épül majd, hogy egy erős és széles választói bázis el akarja söpörni az Orbán kormányt, akkor egy harcos típusú ellenzéki vezetői karakterre lehet igény. A közvélemény kutatásokból ugyanakkor jól látszik, hogy jelenleg egyre kevésbé fontos az, hogy ki vezeti egy adott párt kampányát vagy ki lesz a miniszterelnök jelölt. E helyett az Orbán Viktor vagy nem Orbán Viktor kérdés lesz a fontos, mert e mentén megosztott a magyar társadalom.

Ugyanakkor elemzők szerint Mesterházy Attila legnagyobb hátránya az, hogy nincs megfogható arculata. Nem látszik harcos baloldalinak, holott retorikája és fellépése alapján annak próbál meg mutatkozni. Hiányzik belőle a politika rejtélyes x-faktora, a személyiség kisugárzása - teszi hozzá. A karizmatikus politizálás nem az erőssége, ugyanakkor képes arra, hogy szorosan összefogja az MSZP-t. Korábban ezt senki nem gondolta volna róla. A baloldalnak így nagy hátránya, hogy nincs követhető, szerethető, egyszerű márkajelzésű vezetője. Gyurcsány Ferenc karizmája ugyan még mindig erős, de hatóköre csak korlátozott számú választóra terjed ki.

Az MSZP elnökének a karakterét nehéz megállapítani. Ezzel kapcsolatban lehet utalni az elhíresült mondásra: a politika nem olyan, mint a mosópor, amit szépen be kell csomagolni és lehet eladni. A dobozban lévő mosópor mindig ugyanolyan. Egy politikusnál azonban hiába találja ki a reklámszakember, hogy nézzen ki kőkemény államférfinek, ha a személyiségvonásai ezt nem mutatják. Néhány beszéd erejéig persze lehet színészkedni, de előbb-utóbb ki fog lógni a lóláb és hiteltelen lesz a szerep.

Ebből a szempontból pont az a nehéz az ellenzéki vezetők karakterformálásában, hogy el kellene kerülni az Orbán Viktor karakterével való versengést és egy teljesen más koordinátarendszerbe rakni az adott politikust. De mindezt úgy kell végrehajtani, hogy az a tömegek számára is értelmezhető és vonzó legyen. Ehhez azonban a tömegek számára érthető, elfogadható és azonosulási pontokat kínáló üzenetek kellenek. Így tudnak majd az adott politikusra vezetőként nézni.

A Figyelő által folytatott beszélgetésekből úgy tűnik, hogy a Fidesz a rezsicsökkentésben megtalálta a magyar választók megnyerésének ideális és végső eszközét. A következő rezsicsökkentés valamikor az idén ősszel lesz. Logikus lenne, hogy a harmadik hullámot a Fidesz a választások utánra időzítené. A Fidesz a tavaszi választási kampányban fenyegetheti azzal a választókat, hogy ha nem rájuk szavaznak, akkor ez elmarad.

Az ellenzék részéről a kormány leginkább a munkahelyteremtéssel lenne támadható. Ez ráadásul eléggé baloldali téma ahhoz, hogy az ellenzék felvállalja, így a kampány központi témája lehetne a baloldal számára. A Fidesz témáiban, a devizahitelek és a rezsicsökkentés kérdésében viszont életveszély bármit mondani, hiszen ezzel a kormány utcájába fut bele az ellenzék. (Figyelő 12-16. oldal)

Igor Ivanov orosz exkülügyminiszter: „Aszad nem a mi emberünk"

Ha a szíriai rezsim vegyi fegyvereinek ellenőrzésére és a válság politikai rendezésére irányuló orosz kezdeményezés eredményt hoz, az más ügyekben is közelebb hozhatja Washingtont és Moszkvát - nyilatkozta a Figyelőnek Igor Ivanov korábbi orosz külügyminiszter. Véleménye szerint, ami Szíriában történik, az a nemzetközi közösség tragédiája is. „Kétmillió fölé emelkedett a menekültek száma, és egyre drámaibbá válik a humanitárius helyzet. A nemzetközi közösség tagjai eközben képtelenek segíteni az embereken, és megálljt parancsolni az erőszaknak." Szerinte meg lehetne állítani a vérengzést, ha a nemzetközi közösség hatékony politikai mechanizmussal rendelkezne, de nem ez a helyzet. Szíriában ugyanis nem polgárháború, hanem regionális háború dúl, amelyben országok és nemzetközi terrorista csoportok vesznek részt. „Mi pedig csak tehetetlenül szemléljük, és nem tudunk véget vetni az erőszaknak. Ez annak a határozott jele, hogy valami nem működik a nemzetközi kormányzásban." Ivanov nem hiszi, hogy Oroszországnak különleges érdekei lennének Szíriában. „Nagy hibának tartom a dolgok olyan módon történő beállítását, hogy Asszád Oroszország szövetségese lenne. Ő nem számított Oroszország emberének sem a térségben, sem Szíriában." A volt orosz külügyminiszter szerint Moszkva és Washington kapcsolataiban a személyes jó viszonynál is fontosabb a párbeszéd fenntartása és folytatása. Meggyőződése, hogy ha a két ország Szíriában megoldást talál, az megnyithatja az utat egy még átfogóbb és érdemibb párbeszéd előtt a két ország között más ügyekről és problémákról is. (Figyelő 24-25. oldal)

Egy csendes generáció

Csak elköteleződni ne kelljen - ez lehetne a mottója a mostani 15-29 év közötti fiatalok túlnyomó részének. Elfogadóak, nem lázadnak, a világmegváltás gondolata meg sem fordul a fejükben. Személyes kapcsolataikban sem túl céltudatosak: mind többen vállalják fel azt, hogy egyedül akarnak élni, gyermeket pedig sokan nem terveznek. Utoljára a második világháború előtt született nemzedék volt ennyire passzív - derül ki a Magyar Ifjúság 2012 kutatás részleteiben elsőként lapunkban megjelenő eredményeiből.

Az értékváltozás a politikai gondolkodás más dimenziójában is tetten érhető. Mind többen megengedőek a szélsőséges nézetekkel kapcsolatban: tízből négyen hiszik csak minden más politikai rendszernél jobbnak a demokráciát. A politika iránti általános érdeklődést ötfokú skálán mérték - csakúgy, mint 2000 óta négy évente mindig. Az összehasonlításból az látszik, hogy noha sosem hozta igazán lázba a téma az ifjúságot, tavaly minden korábbi értéket alul múlt az érdektelenség. 57 százalékot egyáltalán nem érdekel a politika, nagyon lelkesnek tízből csupán ketten tűntek.

A Magyar Ifjúság 2012 felmérés eredményei összességében markánsan jelzik a fiatalok romló társadalmi közérzetét, a politikai szocializáció zavarait és a demokratikus berendezkedés iránti apátiát. Egyértelműen az látszik, hogy immár nemcsak a felnőtt társadalom, de a fiatalok is kivonultak a szervezett, politikai közösségekből. „A mostani 15-29 évesek passzivitása, vagy bizonytalansága ráadásul nem korlátozódik a közéleti területekre, hanem átfogóan van jelen a generációban" - hívja fel a figyelmet Székely Levente kutatásvezető. Akár a tartós párkapcsolatok hiányára, a gyermekvállalási kedv csökkenésére, a döntően otthon töltött szabadidőre, akár a szinte ki sem mutatható vállalkozási kedvre gondolunk, ezek mind az elköteleződés hiányát, a bizonytalanságot mutatják. Persze a bizonytalanság nem a fiatalokból ered, ez csupán reakció a világra, amelyben élnek, a világra, ahol a házasságok fele válással végződik, ahol a munkahelyek egyik napról a másikra megszűnhetnek. Egy ilyen környezetben a gyors alkalmazkodás a túlélés egyik legfontosabb eszköze, az elköteleződés tehát versenyhátrányt jelent. A passzivitás, az alkalmazotti lét utáni vágyakozás, a felelősség elhárítása azonban aggodalomra ad okot, ugyanis ez inkább kényelmes, mint jó válasz a bizonytalan körülményekre. A felmérés eredményeiről részletesen a Figyelő legújabb számában olvashatnak. (Figyelő 30-36. oldal)