Claire számára az egyik legszembetűnőbb különbség az volt, hogy az amerikai gyakorlattal szemben nem itt nincs kötött nyitvatartási ideje az egyes üzleteknek, vendéglátóhelyeknek. három éves párizsi tartózkodása alatt még mindig nem sikerült megtanulnia a különböző boltok nyitvatartási rendjét. Szombaton és vasárnap majdnem minden zárva van, azok az üzletek pedig, amik mégis kinyitnak vasárnap reggel, szinte biztos, hogy hétfőn tartanak szabad napot. A bor- és élelmiszerüzletek a legtöbbször 13.00 és 16.00 között bezárnak, sok étterem pedig kizárólag csak dél és 15.00 között várja az étkezni vágyókat.

További nehézséget jelent egy amerikai számára Franciaországban, hogy a nagybevásárláshoz szükséges árucikkeket szinte lehetetlen egy helyről beszerezni. Clair így emlékszik vissza a hétvégi nagybevásárlásokra: „a családdal hetente egyszer ellátogattunk a Fairway-be (amerikai élelmiszerüzlet lánc), ahol mindent megvettünk: húst, sajtot, sört, csomagolópapírt, kávét és aszpirint". Vagy ha éppen nagyon elfoglaltak voltak egyéb ügyeik intézése miatt, akkor interneten keresztül rendelték meg a legtöbb terméket. Párizsban ilyen kényelmes megoldásokra nincsen lehetőség: ha az embernek húsra vagy halra van szüksége, külön kell beszerezni. Aszpirint csak a gyógyszertárban lehet vásárolni, a barna rizs és mogyoróvaj pedig megint egy másik üzletben kapható.

Franciaországban külön törvény rendelkezik arról, hogy a nagyobb cégeknek étkezési lehetőséget kell biztosítani munkavállalóik számára. Ezt vagy a cég kantinjába szóló kedvezményes élelmiszer utalványokkal oldják meg,. Mindez a dolgozók fogyasztásának felpörgetését célozza abban a szellemben, hogy „miért is kéne gazdagnak lenni ahhoz, hogy valaki étterembe járjon". Claire szerint ezzel az a baj, hogy a kormány így „manipulálja" az embereket, hogy a pénzüket meghatározott helyen költsék el és nem adatik meg a szabad választás lehetősége.

Franciaországban nem a fogyasztó, hanem a munkavállaló elégedettsége élvez prioritást. Bizonyos üzletek számára például törvény tiltja a vasárnapi nyitva tartást. Az állam ezzel akarja elejét venni, hogy a Walmart-típusú nagyobb vállalkozások tisztességtelen előnyre tegyenek szert a kisebb családi üzletekkel szemben.

Amerikai szemmel azonban ez a fajta protekcionizmus amellett, hogy a szocializmusra emlékeztet, erősen korlátozza a szabadpiaci versenyt. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint Franciaország a 71. helyet foglalja el a „munkaerő-piaci hatékonysági" ranglétrán, ami elsősorban annak köszönhető, hogy komoly törvények védik a munkavállalókat. Így a munkaadók nehezen szabadulhatnak meg alkalmazottaiktól. A kisvállalkozásokat azonban nagymértékben megadóztatják ezáltal viszont lehetővé válik, hogy a dolgozók hozzá jussanak a gyermekgondozási segélyhez, az ingyenes óvodához és egészségügyi ellátáshoz.

Az Egyesült Államokban nincsenek ilyen szigorú megkötések a fogyasztók számára. Mégis, Franciaország a kormány beavatkozásainak köszönhetően azon kevés fejlett országok közé tartozik, ahol a szegények és gazdagok közötti szakadék nem növekedett az elmúlt húsz évben. Tehát viszonylag kevés esély van arra, hogy az ember milliomossá váljon, de ugyanennyire valószínűtlen, hogy mélyszegénységbe süllyedjen.

Claire Lundberg amerikai író és kritikus, jelenleg Párizsban él.

Kapcsolódó cikkek