A Figyelő hosszú összeállításban elemezte a Mol körül kialakult helyzetet. Rövid ízelítőnkben az INA lehetséges tulajdonosairól szóló részből idézünk. „A horvátok ott tévednek egy óriásit" - véli egy általunk megkérdezett elemző, „hogy új partnerrel jobban is járhatnak, mint a Mollal. Éppen ellenkezőleg rengeteget kockáztatnának a szakítással, és ilyen békés, nyugodt, a pénztárcáját is kinyitni hajlandó házastársat, mint a Mol biztosan nem találnának." Abban Pletser Tamás, az Erste elemzője is egyetért, hogy valóban kevés potenciális vevő látszik. Az OMV (a Mol anno az osztrák céget előzte meg az INA első privatizációs tenderén) már nem igazán érdeklődik a régiós cégek iránt, teljesen megváltozott a stratégiája, legfeljebb nyomott áron vásárolna. A horvátok a legjobban valami nagy olajipari játékosnak örülnének, de egy BP, vagy Shell szintű cég számára az INA nem érdekes.



Ezek a cégek pontosan tudják, hogy mekkora kockázatot vállalnának egy mélyen nacionalista, a változtatásokat blokkoló politikai környezetben, ráadásul az INA számukra kevés hozzáadott értékkel bír. Egy 2,5 millió hordós BP-termeléshez képest a napi 40 ezer hordós INA-termelés nem számottevő. Az elemzők értékelése és a horvát sajtó találgatásai alapján valójában négy cég jöhet erősebben szóba, mint vevő. Három orosz cég, a Rosznyefty, a Gazpromnyefty, valamint a Zarubezsnyefty, illetve az azeri állami olajcég, a Socar. Közülük kettőnek van már ma is erősebb balkáni jelenléte, a Gazpromnak és a „Zaru"-nak. A Gazprom a szerb Naftna Industrija Srbije's (NIS) céget vette meg, így két finomítót is, amelyek közül a Pancevo-i finomítóra rengeteget költött.




A Gazprom a NIS-ben egy regionális játékos csíráját látja. A Gazprom az INA-val kapcsolatban ezért is deklarálta is, hogy csak a benzinkutak iránt érdeklődik, ám ez az, amit a Mol csak legvégső esetben adna el. Ezért, ha egy csomagban adnák el az INA-t, akkor csak nyomott áron lenne rá orosz jelentkező. Igaz, az oroszok sokszor lépnek nem teljesen üzleti megfontolásból, adott esetben akár a finomítókat is megvehetik, de vélhetően Pancevo mellett semmi szükségük nem lenne az INA rossz hatékonyságú rijekai és sisaki finomítóira. Főleg úgy nem, hogy Oroszország hihetetlen sebességgel építi ki saját finomítói kapacitásait, egyre kevesebb nyersanyagot hoz Dél-Kelet-Európába, sokkal inkább feldolgozott termékeket kíván értékesíteni - magyarázza Pletser Tamás. A szintén orosz, állam kezében levő és elsősorban gázzal foglalkozó Zarubezsnyefty Boszniában vette meg a piacvezető céget, a helyi üzemanyagtöltő-hálózattal és a bosnyák finomítói kapacitásokkal (az ékkő a Bosanski Brod elnevezésű finomító). A Zaru mindezért közel egymilliárd eurót fizetett, de jelezte, hogy érdekli a környék gáz-infrastruktúrája is, akár Zágrábig is szívesen építene vezetéket. Ezt pedig komoly tervnek érdemes tekinteni és minden ilyen orosz reménynél ott világíthat a közös horvát-magyar félelem, ha az orosz medve beteszi a lábát egy energiapiacra, akkor abból sok jó nem születik, tovább nő az energia-függés, az oroszok a maguk képére formálják a nyersanyag-beszerzést, övék lesz Dél-Kelet-Európa tengeri energiakapuja az Adrián. Ez nem jó a horvátoknak, de nagyon nem jó a Molnak sem.

A Figyelő eheti címlapösszeállítása sok egyéb politikai és gazdasági aspektusból is elemzi a Mol, Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató és a magyar kormány helyzetét.

 

Kapcsolódó cikkek