Széntüzelésű erőmű Észak-Rajna– Vesztfáliában. Csúcsra járatva

Fotó: PUZZLEPIX/ALAMY

Sigmar Gabriel nyerő szériában van. A német balközép szociáldemokraták (SPD) vezetője beterelte pártját a nagykoalícióba, s Angela Merkel mögött a második ember, alkancellár lett belőle. A vidám, joviális politikus jól ráérez a Zeitgeistre, az idők szavára. Demonstrálva az SPD vízióját a munka és a magánélet egyensúlyával kapcsolatban, szerda délutánonként elszabadul a munkából, és elmegy kétéves kislányáért a bölcsődébe.

A 2017-es kancellárválasztáson indulását tervező Gabrielt azonban egy ennél sokkalta merészebb terv alapján fogják a választók megítélni. A Merkellel kötött
koalíciós megegyezés alapján egyfajta szuperminiszterré vált, hozzá tartozik a gazdasági és az energiaipari tárca is. Így az ő feladata, hogy megmentse a legnagyobb és legambiciózusabb német tervet, az átállást a nukleárisról a szénhidrogén-alapú és a megújuló energiára. Németül ezt Energiewendének, energiafordulatnak, -forradalomnak nevezik.

Az Energiewende sokkal inkább szlogenként, mintsem koherens gazdaságpolitikaként főleg a különböző célokhoz rendelt határidőkből áll. A német nukleáris erőműveket 2022-ben legkésőbb be kell zárni. A nap-, szél- és biomassza-energia részarányának 2050-ig el kell érnie a teljes termelés 80 és a teljes felhasználás 60 százalékát. Az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 2040-ig 70, míg 2050-ig 80-95 százalékkal kell csökkenteni.

A német fogyasztók és szavazók kedvelik ezeket a célkitűzéseket. Viszont az oda vezető utat, annak mellékhatásait egyre kevésbé tolerálják. Elsőként említhető a dráguló villamos energia. Ennek hátterében a 2000-ben elfogadott, a megújuló energiákról szóló törvény áll. Ez nem csupán 20 évre előre fix tarifákat határozott meg a nap- és a szélenergiának, de előnyt biztosított azoknak a hálózatokhoz való hozzáférésben is. A törvény nyomán a bajor háztetők napelemektől csillognak, és szélkerekektől tarkított a táj. A megújuló energiák részaránya tavaly rekordszintre, 23,4 százalékra szökött fel.

GÚZSBA KÖTVE
A támogatás azonban költséges. A villamos energia piaci ára és az ennél drágább megújuló közötti árkülönbséget a fogyasztók számlájára terhelik rá. Amely viszont így évek óta emelkedik. Egy átlagos háztartás évi 260 eurót fizet ennek következtében, a teljes támogatási költség tavaly 16 milliárd volt.

Az energia költsége a vállalkozások számára is egyre magasabb. Így azok versenyképessége romlik, főleg az olcsó palagázra egyre inkább ráálló észak-amerikai cégekkel szemben. A munkahelyek megőrzése érdekében a kormány az energiafüggő és a világpiacon versenyző vállalatokat mentesíti a megújulók támogatásától, ami a többi cégre ró többletterheket. Ez persze az EU figyelmét is felkeltette. Joaquín Almunia, az unió piaci versenyért felelős biztosa vizsgálatot indított a támogatási rendszerrel kapcsolatban. Decemberben a komplett német gazdaságdiplomácia összehangolt erőfeszítésére volt szükség ahhoz, hogy az EU ne szabjon ki bírságot a németekre.

Sigmar Gabriel keze meg van kötve. A McKinsey tanácsadó cég elemzése szerint szinte semmit nem tud tenni, a támogatásokat nem lehet csökkenteni. A német alkotmány tiltja a már megítélt juttatások visszamenőleges szabályozását. A beruházások visszafogása sem igazán jó megoldás. Ha az újonnan épített szélerőművek támogatását például 15 százalékkal csökkentenék, az csupán 1 eurócenttel mérsékelné a háztartások éves villamosenergia-számláját. Ha teljesen befagyasztanák a megújulók dotációját, amely egyébként elképzelhetetlen Németországban, a fogyasztók havi számlája alig észrevehetően csökkenne. Ha az eddig mentesített ipari fogyasztókat is megterhelnék, az átlagos számla akkor is csak csekély mértékben lenne kisebb.

Az Energiewendével kapcsolatban azonban nem csupán a költségek okoznak gondokat. Az ambiciózus energiaipari átalakítás az egész szektort teljesen kiszámíthatatlanná tette. Ha az időjárás éppen olyan, akkor az előállított nap- és a szélenergia a teljes német fogyasztást képes fedezni. A nap azonban nem süt mindig, főleg télen nem, és a szél sem fúj állandóan. Az is probléma, hogy nincs megfelelően nagy és hatékony tárolókapacitás.

A nukleáris energia leállítása sem megy simán. A múlt héten a hesseni atomerőmű bezárását egy bíróság törvénytelennek nyilvánította. Ez azonban csak tovább növeli a költségeket, ugyanis az államnak még több kompenzációt kell majd fizetnie a bezárásra ítélt erőmű tulajdonosának. Így kénytelenek üzemben tartani a hagyományos erőműveket, hogy minden időben és helyzetben biztosított legyen a folyamatos ellátás.


NEM ÉRI MEG
Az Energiewende ellentmondásos hatásai közé tartozik az is, hogy a kiszámíthatatlan piacon immár nem éri meg korszerű gáztüzelésű erőműveket építeni. Ezek tisztábbak, mint a szénalapúak, viszont drágábbak is azoknál. Így a hagyományos szenes blokkokat nagyobb kapacitással kell üzemeltetni. Tavaly a legalacsonyabb hatásfokú és a környezetet a leginkább szennyező barnaszénnel (lignittel) működő erőművek termelése 1990 óta nem látott csúcsra szökött fel. A gázalapúak termelése viszont csökkent. Az Energiewende nyomán tehát nemhogy mérséklődött volna, de egyenesen nőtt az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátása.

Mindez az ágazatért felelős SPD-t meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta. Németország a világ legnagyobb barnaszén-kitermelője. A bányavidékeken, így például az észak-rajna–vesztfáliai területen a párt hagyományosan erős. Így a pártvezér sem mondhatja azt, hogy elutasítja a barnaszenet, mert az környezetszennyező. És ez az a pont, ahol az ellenzéki zöldek közgazdasági gondolkodása bejön a képbe. Arra próbálják meg rávenni Sigmar Gabrielt, hogy érje el Brüsszelben az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének az átalakítását. Azt szeretnék elérni, hogy a szénből eredő káros kibocsátással drágább legyen kereskedni, mint a gázból származóval. Így ez utóbbi vonzóbb lenne, mint az előbbi. A szeptemberi választásokon még ideológiai szövetségeseknek számító zöldek és szociáldemokraták így egyre inkább ellenfelekké válnak.

Sigmar Gabriel így tehát tervezheti azt, hogy indul a kancellári posztért. A választók azonban pontosan tudják, hogy kit terhel a felelősség, ha az Energiewende továbbra is kudarcok tömege marad. Ha ez valóban így alakul, akkor Sigmar Gabriel könnyen abban a helyzetben találhatja magát, hogy sokkal gyakrabban tud elmenni kislányáért a bölcsődébe.

Kapcsolódó cikkek