A Fidesz kerüli a vitát
Nem képviseltette magát a Fidesz a Republikon Intézet „Kampány 2014" című kerekasztal-beszélgetésén. A rendezvény első részében az EGYÜTT-PM, az MSZP és az LMP vezető politikusai (Karácsony Gergely, Molnár Zsolt és Schiffer András) vitatták meg az induló kampány részleteit, második részében korábbi kampányokban tapasztalatot szerzett politikusok és szakemberek (Borókai Gábor, Bruck Gábor, Horn Gábor és Gál J. Zoltán) elemezték a kialakult helyzetet. A Jobbikot a Republikon ideológiai okokból nem hívta meg, a Fidesz pedig nem kívánt élni a lehetőséggel.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a kormánypárt részéről az egész kampány során hasonló magatartásra számíthatunk majd, feltételezhetően „hideg kampányra" készülnek, igyekeznek majd kerülni a vitát, céljuk a választói részvétel minimalizálása lesz. A biztos pártválasztók körében a Fidesz a legújabb közvéleménykutatások szerint is toronymagasan vezet, ezért elemi érdekük, hogy a részvétel minél alacsonyabb legyen, csak a pártok törzsszavazói menjenek el választani, mivel ebben a csoportban előnyük biztos. Az is valószínűnek tűnik, hogy a Fidesz, mint párt csak alacsony intenzitással fog korteskedni, a kampánytevékenység jelentős részét „kiszervezik" pártközeli civilszervezeteknek (elsősorban a CÖF-nek) és a kormányzati kommunikációnak. Ez a magatartás egyébként nem csak a jelenlegi kormányzatra jellemző, a szocialista kormányok és az első Orbán-kabinet is előszeretettel éltek ezzel az eszközzel, amit Schiffer András „közönséges csalásnak" és „aljasságnak" nevezett.

A Fidesz fő üzenete a jelek szerint marad a sikerpropaganda, melyet a „Magyarország jobban teljesít" szlogenben ragadhatunk meg a legjobban. Horn Gábor azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ez a stratégia könnyen visszüthet: szerinte a társadalom jelentős része számára alapélmény, hogy a dolgok rosszul mennek, ez az érzés pedig szöges ellentétben áll a Fidesz üzenetével. Emlékeztetett a 2006-os választásokra, mikor a Fidesz azzal kampányolt, hogy „Rosszabbul élünk", holott jobban éltünk, és a párt veszített. (Azt bólogatással ismerte el, hogy az akkori jólét elsősorban a felvett hiteleknek volt köszönhető.)

Az üzenet
Az Összefogás pártjai arra készülnek, hogy az áprilisi voksolást a Fidesz elleni népszavazássá alakítsák. Karácsony Gergely szavaival: „Azt tudjuk ígérni, hogy ez a borzalom véget ér." Emellett új jövőképet kívánnak felmutatni, a választási összefogás kialakulása után eljött az idő, hogy azt tartalommal töltsék meg. Elsősorban negatív (avagy kritikus) kampányra készülnek tehát, de nem lesz „gyűlöletkampány", csak „szembesítő". Ebben fontos szerepet szánnak a paksi bővítés kérdésének, mivel annak kapcsán a Fidesz gyakorlatilag minden korábbi ígéretével szembemegy (függetlenség, adósságcsökkentés, rezsicsökkentés), ráadásul a bővítést a fideszes szavazók nagy része is ellenzi. Az LMP ugyanakkor pozitív kampányt tervez, bár a hibákra szerintük is rá kell mutatni. Schiffer úgy véli, az az üzenet, miszerint Orbánt le kell váltani „édeskevés" lesz, az embereknek elegük van az ellenfél démonizálásából, a félelemkeltésből, a sikeres választási részvételhez nem elég világvégét vízionálni. Borókai Gábor szerint sem biztos, hogy jó stratégia az ellenzék részéről Orbán Viktor személyének középpontba állítása és támadása, hiszen a felmérések szerint az ország második legnépszerűbb politikusáról van szó.

Természetesen a meghívott szakértők elismerik, hogy a negatív kampány egyáltalán nem egyenlő a mocskolódással, a karaktergyilkossággal. A negatív kampány hagyományosan és általában véve „jól áll" az ellenzéknek, melynek elsődleges szerepe a kritika. A probléma akkor kezdődik, ha eltűnik a tartalom, ha a negatív kampány már csak arról szól, hogy ki a nagyobb ördög, ahogy ez hazánkban az utóbbi időben jellemző. Bruck Gábor szerint súlyos minőségromlás következett be az elmúlt évek kampányai során. A kampányoló politikus és szakértő természetesen „hajlamos hazudni", ferdíteni és csúsztatni, igazából szándékolatlanul, mivel elsődleges célja a választók meggyőzése és a választások megnyerése. (Bruck, aki Demszky Gábor kampányfőnöke volt, elismerte, annak idején ők is belecsúsztak ebbe a hibába.) Mára azonban nem tévedésekről, csúsztatásokról vagy kisebb hazugságokról kell beszélnünk, hanem tömény hazugságról, a politikai narratívák, a kampányok teljesen elszakadtak a valóságtól.

Az egyébként különböző pártokhoz kötődő szakértők nagyjából egyetértettek azt a nagyon fontos különbséget illetően, hogy a Fidesznek van narratívája, története, melyet el kíván mondani a választóknak, míg az ellenzéknek nincsen. Horn Gábor szerint a választásokig hátralévő két hónapban már nem is lesznek képesek vízióval előállni.

Győzelmi esélyek
Az MSZP és az EGYÜTT-PM egyértelműen választási győzelemre készül. Molnár Zsolt szerint „párszor már legyőzték" a Fideszt, ez most is sikerülni fog. Bár a közvélemény-kutatások szerint az ellenzék egyáltalán nem áll jól, Karácsony felhívta a figyelmet arra, hogy választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást. A résztvevők egybehangzóan úgy gondolják, hogy a mostani kutatások a korábbiaknál is megbízhatatlanabbak, mivel a felmérések során hihetetlenül magas arány, bizonyos esetekben a megkérdezettek 85 százaléka tagadta meg a válaszadást (ők tehát a végeredményben nem a bizonytalanok táborát erősítik, hanem egyszerűen szóba sem álltak a kérdezőbiztossal). Karácsony pozitívumként értékelte, hogy a legfrissebb mérés szerint az Összefogás támogatottsága megegyezik az azt alkotó pártok korábban mért támogatottságának összegével, az ellenzéki szavazók ezek szerint „elfogadták az új helyzetet".
Schiffer felvetésére Karácsony és Molnár is elismerték, az ellenzéki erőknek 1 millió új szavazóra van szükségük a kormányváltáshoz. A jelenleg mért 50 százalék körüli részvétel mellett a Fidesz győzelme gyakorlatilag borítékolható, magas, kétharmad körüli részvétel mellett már van esély Orbánék leváltására. Az LMP számára az igazi tét a törvényhozásba való bejutás lesz, jelenleg a pártot valamivel az 5 százalékos küszöb alá mérik. Az LMP célja nem pusztán a Fidesz leváltása, továbbra is a fennálló politikai rendszer és a 2010 előtti elit kritikáját kívánják képviselni.
Schiffer szerint ezért kizárt, hogy csatlakozzanak az Összefogáshoz, bár az MSZP-s Molnár felajánlotta nekik a hatodik helyet a pártszövetségben, övék, amikor csak akarják (erre Schiffer csak mosolyogva rázta a fejét). Az ex-LMP-s Karácsony ugyanakkor elkerülhetetlennek látja a szövetségi indulást, mivel az eddigiektől eltérően a választás csak egyfordulós lesz. A kérdést nem érzelmi, hanem politikai-stratégiai alapon kell kezelni, már amennyiben győzni akarnak áprilisban. Schiffer ezt élesen elutasította (a feszültség szinte tapintható volt a két politikus közt), mivel a „régi arcokkal", a „régi panoptikummal" lehetetlen bevonzani a szükséges 1 millió új szavazót. Az LMP társelnöke a választásokon való tiszta megmérettetés mellett tett hitet, nem kívánnak lemondani elveikről, bevallása szerint számukra a parlamenti szék nem létkérdés, és ha a választók nem szavazzák be őket az új törvényhozásba: „hát így jártunk".

A választók elérése
Szintén nagyfokú egyetértés mutatkozott a politikusok és a szakértők közt abban, hogy az idei választások markánsan különbözni fognak a korábbiaktól a kampányfelületek tekintetében. Ennek oka elsősorban az internet és a közösségi hálózatok elterjedtsége, másodsorban, hogy az új szabályozás erősen korlátozza a hagyományos felületekhez (televízió, rádió, plakátok) való hozzáférést. Karácsony „virális kampányt" ígért az internetes médiumokban, mely a választók érzelmeire és értelmére is hatni próbál majd.

A választás a szakértők véleménye szerint elsősorban nem a fideszes médiatúlsúlyon fog múlni, Borókai például hangsúlyozta, a jelenlegi helyzet össze sem hasonlítható a baloldal 1998 előtti médiafölényével, elég csak az ATV-t említeni, mely 8.5 millió embert ér el potenciálisan, a választók internetes felületeken történő elérése pedig teljesen szabad. Ahol a Fidesznek komoly előnye van, az az óriásplakátok világa. A kampányüzenetek ilyen felületeken való továbbítása azonban könnyen visszaüthet, egyrészt a puszta mennyiség miatt, hiszen amit túlságosan „sulykolnak" az a választónak gyanús lehet, másrészt egy elhibázott, esetleg érthetetlen plakát sokat ronthat (Horn Gábor a CÖF bohócos plakátját hozta fel példának). Karácsony ugyanakkor jelezte, hogy mivel az ellenzék média-elérés tekintetében forráshiánnyal küzd, a Fidesz tízszeres felülettel gazdálkodhat, ezért reaktív helyzetben vannak, leginkább csupán reagálni tudnak majd a kormánypárt kampányfogásaira.

Fontos szerepet játszhat az idei kampányban (is) a direkt marketing, a választók személyes megszólítása, megkeresése. A választásokat gyakorta az a megközelítően 800.000 bizonytalan, a politika iránt csak kevéssé érdeklődő szavazó dönti el, akik leginkább kampányidőszakban foglalkoznak politikai kérdésekkel, és gyakran közvetlenül a voksolás előtt választanak maguknak pártot. Ez a réteg azonban jellemzően a társadalom alsó, illetve alsó-középosztályából kerül ki, internet-hozzáféréssel közülük sokan nem rendelkeznek, így fontos személyesen megszólítani őket. Előfordulhat, hogy a Fidesz, mely a részvétel minimalizálására játszik, kísérletet sem fog tenni erre; kérdés, hogy az ellenzék képes lesz-e rá.

Kapcsolódó cikkek