A 22 éves adatok szerint az akkori jugoszláv tagköztársaságnak 4.3 millió lakosa volt, ennek 43 százaléka bosnyák (muzulmán), 31 százaléka szerb, 17 százaléka horvát, míg a fennmaradó 9 százalék az „egyéb" kategóriába került. Zsidók, romák, más délszláv nemzetiségek képviselői mellett nagy számban voltak azok, akik magukat „jugoszlávként" azonosították. Ők többnyire vegyes házasságban születtek, ami Tito „barátság és egység" országában meglehetősen természetes jelenség volt.

A háború előtti Boszniára jellemző volt, hogy ugyan a nemzetiségek viszonylag zárt csoportokban éltek, ezek a közösségek viszont szétszórva, egymással keveredve helyezkedtek el a tagköztársaság területén. A szociológusok „leopárd mintának" nevezték el Bosznia akkori etnikai térképét.

Ez az etnikai térkép azonban drasztikusan megváltozott a háborút követően. A háború éveiben mind a három fél katonai erővel igyekezett etnikailag egységes területeket létrehozni és az irányítása alatt tartani. Ennek a szándéknak lett az eredménye Srebrenica, és többi, hasonlóan véres, a polgári lakosság ellen irányuló harci cselekmény.

Ezen a ponton le kell szögezni: a népirtás, az etnikai tisztogatás nem szerb specialitás volt, Bosznia más részein a bosnyák és a horvát katonai és félkatonai csapatok hasonló módon kegyetlenkedtek a civil lakossággal - a híres mosztari Öreg hidat például konkrétan a horvátok ágyúzták bele a Neretvába.

Pontos népszámlálási adatok hiányában jelenleg csak becslések léteznek arra nézve, hogyan alakult a háború utáni Bosznia etnikai helyzete. Az ENSZ adatai szerint az ország lakossága 3.8 millióra csökkent, a lakosok fele pedig nem ott él, ahol a háború előtt. Bosznia két entitása közül a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) etnikailag nagyrészt tisztán szerb lakosságú (a szerbek aránya 90% lehet), míg a másik entitásban, a Bosnyák-Horvát Federációban alig élnek szerbek - leszámítva Szarajevót, Európa egyik legkülönlegesebb, valóban multikulturális városát, ahol a belvárosban egy pár száz méteres körön belül pravoszláv- és katolikus templomot, zsinagógát és mecsetet is találni. A Federáció területéről elüldözött szerbek a Boszniai Szerb Köztársaságban vagy Szerbiában telepedtek le, míg a Szerb Köztársaságból elüldözött bosnyákok a Federációban.

A népszámlálást eddig hivatalosan azért halogatták, mert a boszniai alkotmány garantálja minden elüldözött állampolgár számára, hogy visszatérhessen eredeti lakóhelyére. Bár mindkét entitásban léteznek visszatelepülő, az adott entitásban „idegen nemzetiségű" családok, számuk nem jelentős. A szociológusok konszenzusra jutottak abban, hogy a visszatelepülések időszakát most már le lehet zárni: aki az elmúlt 18-20 évet az eredeti lakóhelyétől távol élte le, az már szinte biztosan nem fog visszaköltözni.

Ugyanakkor a népszámlálástól mindenki tart is egy kicsit. Ha a népszámlálás beigazolja azt, amit a terepet jól ismerő szakemberek állítanak, hogy a 91-es „leopárdmintás" boszniai etnikai térkép amolyan „tehénfoltossá" vált, azaz nagy, etnikailag egységes régiókból áll össze, az világosan megmutatja a boszniai háború etnikai tisztogatás jellegét - amiért mindhárom háborúzó fél felelős.

A szerbek és a horvátok ráadásul attól is tartanak, hogy a bosnyákok aránya esetleg túllépheti az 50 százalékot - kulturális okok miatt a bosnyák anyák termékenységi rátája magasabb, mint a szerbeké vagy a horvátoké. Ha a bosnyákok abszolút többségbe kerülnek az államban, annak - hosszú távon - kihatása lehet a politikai berendezkedésre. Ugyanez igaz a horvátokra is, csak fordított előjellel: ha arányuk tovább csökkent a lakosságon belül, az politikai érdekérvényesítő képességük kárára mehet.

A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy Boszniában a népszámlálás előtt szinte politikai kampány zajlik: az egyes nemzetiségek prominens képviselői, vallási elöljárói sürgetik honfitársaikat, hogy „jó" válaszokat adjanak a számlálóbiztosok kérdéseire. Alapos megfontolás után ugyanis úgy döntöttek a népszámlálás szervezői, hogy nyitott kérdéseket tesznek fel, azaz nem előre meghatározott opciók közül lehet választani, hanem a kérdésekre adott válasz tetszőleges lehet, azt a biztosnak az elhangzás formájában kell felvezetnie a kérdőívre.

Ez azonban nem feltétlenül egyszerű és egyértelmű. Egyetlen példa: Bosznia lakói tökéletesen megértik egymást. Még a boszniai szerbek által beszélt nyelv is közelebb áll egy szarajevói bosnyák nyelvéhez, mint egy belgrádi szerbéhez. A tévék természetesen nem feliratozzák, ha egy másik nemzetiségű beszélő szólal meg a képernyőn, hiszen tökéletesen értik egymást. Ugyanakkor ez a végső soron közös nyelv többféle néven fut: a szerbek alapvetően szerbül, a horvátok horvátul, a bosnyákok bosnyákul („bošnjački") beszélnek (ez immár önálló nyelvnek számít), de ismeretes még a régi idők „szerbhorvát" megnevezése, illetve a „boszniai" („bosanski") nyelv. Mindeközben a szarajevói éttermek étlapjain a „našski" („a mi nyelvünk") felirat jelzi a helyieknek szóló szekciót.

Vannak ugyanakkor bíztató jelenségek is. Egy Facebookon szerveződő kör például arra hív fel minden helyi lakost, hogy vallja magát egységesen „bosznia-hercegovinai" nemzetiségűnek. Szerintük a nacionalista-populista politikai pártok és az általuk fenntartott nemzetiségi ellentétek, a három nemzetiség kínos pontossággal kimért, de a gyakorlatban az ésszerűtlenség határáig nehézkesen működő hatalomfelosztása megmérgezik Bosznia-Hercegovina jövőjét. Ők abban hisznek, hogy Bosznia-Hercegovina csak közös államként, egységesen léphet túl a háborús múlton, és együtt indulhat el az európai integráció felé. „Az mindegy bosnyák, horvát vagy szerb vagy-e, az a lényeg hogy normális legyél" - hirdeti a szlogenjük.

Ha a számuk eléri a mozgalom vezetőjének, Darko Brkan-nak az előrejelzését, miszerint a lakosok akár 20 százaléka is az „egyéb" kategóriát választja, merőben új helyzetet teremthet a nemzetiségi kvótákkal operáló jelenlegi rendszerben.

Korábban egy magát zsidónak és egy magát romának valló boszniai állampolgár indítottak keresetet a boszniai állam ellen  az Emberi Jogok Európai Bíróságán, Strasbourgban, mondván, az alkotmány az összes közpolitikai pozíciót a bosnyák-horvát-szerb nemzetiségűek között porciózza ki, így tulajdonképpen megakadályozza azt, hogy egy „egyéb" nemzetiségű boszniai polgár pozícióba kerülhessen.

Balkán Expressz a Facebookon Ha tetszett az írásunk, és szeretne az elsők között hírt kapni a rovat új cikkeiről, kövesse rovatunk Facebook oldalát egy lájkkal.

Kapcsolódó cikkek