A növekedést a mezőgazdaság és az építőipar húzta. Az ipari termelés alig nőtt, a szolgáltatások pedig vegyesen teljesítettek, közülük a kiskereskedelmi forgalom és a szálláshely-szolgáltatás bővült. A fogyasztás feltehetően kissé emelkedett, amit a kiskereskedelmi és szálláshely-szolgáltatási adatok tükröznek. Az áruk nettó exportja nem mutatott meggyőző bővülést, azonban a szolgáltatások nettó exportja a külföldiek által igénybe vett vendégéjszakák számának növekedése miatt hozzájárulhatott a GDP-hez. A készletek változása szintén szerepet játszhatott a pozitív adatban, részben a kedvezőbb mezőgazdasági termelés miatt. A beruházások zsugorodása folytatódhatott, annak ellenére, hogy az építőipar statisztikái mintegy 10 százalékos emelkedést mutattak a negyedév során.

A második fél évben a külső kereslet javulhat. Ezt a legfrissebb európai és német konjunktúramutatók, valamint a vártnál jobb német és francia GDP-adatok is alátámasztják. Az Audi autógyár termelésének fokozatos felfutása szintén lökést adhat a gazdaságnak. A kiskereskedelmi forgalom visszaállhat a 2 százalék körüli tempóra, ami az év végén egyrészt bázishatások, másrészt a pedagógus- és egészségügyi béremelések hatására tovább gyorsulhat. A javuló külső és belső keresleti kilátások élénkíthetik a beruházási szándékot, erre rásegíthet az MNB Növekedési hitelprogramja. A fejlesztéseket az EU-s pénzek gyorsuló lehívása is élénkítheti.

Mindezek hatására a GDP emelkedésének gyorsulására számítunk, amit a tavalyi utolsó negyedéves igen gyenge bázis fokozhat. Így az idén a GDP bővülése elérheti a 0,7, jövőre pedig az 1,7 százalékot. A rövid távú kilátások alapján reális lehet annak az esélye, hogy a magyar gazdaság újra növekedési pályára áll. A kérdés így inkább az, hogy ez fenntartható lesz-e, menynyire lesz gyors, illetve fokozható-e tovább. Közismert, hogy beruházások nélkül nincs bővülés. A fejlesztések pedig nagymértékben összefüggnek a hitelezéssel. Mivel a hazai gazdaság a válság előtti években az elégtelen megtakarítások miatt külső hitelek bevonására épült, az ország külső adóssága fenntarthatatlan méretűre nőtt. Ennek leépítése szükségszerű, így a hazai gazdasági szereplőknek csökkenteniük kell az adósságukat. A háztartásoknak a megtakarítások növelésére kell törekedniük.

Ez vezethet el ahhoz az ideális helyzethez, hogy a hazai adósság- és hitelállományok hazai megtakarításokból legyenek finanszírozva, ez minimálisra csökkenthetné az ország sérülékenységét. Ezek a folyamatok a válság kitörése óta elkezdődtek. Így a növekedés valószínűleg fenntartható pályára kerülhet. A probléma csak az, hogy ameddig az egyes szereplők adósságtörlesztéssel, illetve a megtakarítások növelésével vannak elfoglalva, addig kevesebb jut fogyasztásra, beruházásra. Hosszabb távon azonban éppen a megtakarítások gyarapodása szükséges a fejlesztések növeléséhez. Az előbbi bekezdésben a fogyasztás és esetleg a beruházások növekedését jeleztem előre, ami a jelenlegi folyamatok alapján reális lehet. Azonban nyilvánvaló, hogy amíg a hatalmas külső adósság fennáll, a belső tényezők aligha lehetnek a gazdaság motorjai.

Éppen ezért a hazai gazdaság szempontjából kulcsfontosságú, hogy mennyire tudja azt húzni a külső kereslet. Hazánk legfontosabb exportpiacai, így az euróövezet és ezen belül is Németország kilábalni látszik a receszszióból. A német gazdaság különösen erős. Így legalább nem ellenszélben, hanem hátszélben kell vitorláznunk. Az európai gazdaság bővülése a felhalmozott adósságok miatt azonban szerény mértékű lehet. A beruházások az európai országok többségében szintén visszaestek, csökkentve a potenciális GDP-t. A régió országaiban szintén nincs sok esély a válság előtt látott látványos gazdasági fellendüléshez. Így a következő években egy fenntarthatóbb, de lassú növekedésre lehet számítani mind Európában, mind a régióban, mind hazánkban.

Kapcsolódó cikkek