Vámos Miklós író

Ha valakit arra próbálnék rávenni, hogy olvassa el (esetleg: újra) a regények regényét, a Háború és békét, egy ahhoz képest vékony könyvet nyomnék a kezébe. Címe: Szofja Tolsztaja élete, kiadta az Európa, fordította Rácz Judit. Írta Alexandra Popoff, aki szlávos hangzású nevével kanadai irodalomtörténész. Egy házasság száz évét dolgozta föl. A száz költői túlzás, bár amint a háborús évek duplán számítanak, talán a családi tűzfészekben töltöttek is.

Van egy közepesen ismert mondás: Minden író az első feleségének köszönheti, amit elért, míg a második feleségét annak köszönheti, amit elért. Nem tudjuk, mi a helyzet az esetleges harmadik és további asszonyokkal. Hölgyeim és uraim, Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf csak egyszer nősült. Őt is, nejét is hosszú élettel ajándékozta meg az Isten (anyagelvűeknek: a sors), juthatott idő bőven a hála kifejezésére.

Szofja Tolsztaja kirívóan alacsony pontszámot kapott a zord utókortól. Annyit a kevésbé műveltek is tudnak, hogy minden idők legnagyobb prózaírója élete végén elmenekült az asszonytól, és ez az utazás lett a veszte, le kellett szállnia a vonatról Asztapovo vasútállomáson, rövid haldoklása színhelye a bakter háza.

Maxim Gorkij elolvasta annak az embernek a könyvét, aki Tolsztoj utolsó éveiben tanítványául szegődött (a nevét nincs hajlandóságom említeni), és Tolsztojné lejáratásában hangadóként működött. Gorkij véleménye: „Azt gondoltam magamban, hogy biztosan lesz valaki, aki megírja a lapoknak, hogy ennek a fércműnek a közvetlen és egyedüli célja a néhai Szofja Andrejevna Tolsztaja emlékének befeketítése. Eddig azonban nem találkoztam egyetlen recenzióval sem, amely erre a nemes célra felhívta volna a figyelmet. Most megtudtam, hogy egy másik könyv is készül, ugyanezzel a dicséretes szándékkal, hogy meggyőzze a társadalom tanult részét, hogy Lev Tolsztoj felesége az ő rossz szelleme volt.”

A néven nem említett, gazdag családból származó fiatalember a legismertebb tolsztojánusok egyikévé vált. Az idős író tanítványául szegődött. Mindenesetre annyi eredeti Tolsztoj-kéziratot kunyerált vagy tulajdonított el Tolsztojtól, amennyit csak tudott. Nagy példaképét igyekezett szembefordítani egész családjával, s halála után mint az életmű valamiféle gondozója nemcsak a kiadásokra tenyerelt rá, hanem a legendákra is. A feleségről ő terjesztette, hogy sátán(nő), avagy a Mester rossz szelleme. Szofja erre igazán nem szolgált rá. Minden idők legnagyobb regényírója nyolcvankét évet töltött ezen a sárgolyón, ebből negyvennyolcat házasságban. Többen (főleg az említett tanítvány) állították, hogy Tolsztojt kezdeti néhány boldog év után a felesége anyagiassága és kibírhatatlan természete kergette a halálba. Szofja igazán ügyetlen volt vagy Tolsztoj kivételesen erős, ha negyvenöt évig tartott e kergetés.

Popoff végre a tények alapján igyekszik restaurálni Tolsztaja alakját. Itt az ideje. A tévkép már gyökeret vert az olvasókban, a tankönyvekben és az irodalomtörténetben. Nem mértékadó forrás a Wikipédia, de általában jól tükrözi a többségi álláspontot. „[Tolsztoj] 1862-ben feleségül vette a tizennyolc éves, német származású Szofja Andrejevna Berszet, egy neves moszkvai orvos leányát, ki 16 esztendővel volt nála fiatalabb. Első éveiket még békességben töltötték, az asszonynak kedvére volt a főúri életforma… 1881-ben a Tolsztoj család átköltözött Moszkvába, ám a nyarakat még Jasznaja Poljanában töltötték. Az író érdekes erkölcsi, vallási, politikai szemlélete miatt először családjával, feleségével szaporodtak meg konfliktusai, melyek Szofja Andrejevna nemegyszer hisztérikus kitöréseihez, öngyilkossági fenyegetéseihez vezettek. Házassága megromlott, s ezen az sem segített, hogy az asszony 15 gyermekkel ajándékozta meg Tolsztojt.”

A Tolsztoj-család. Az asztalfőn Szofj a

Figyeljünk föl a tényre: Szofja 15 (azaz tizenöt) gyereket szült! Továbbá ellátta a háztartást a Jasznaja Poljana-i birtokon, majd a moszkvai házban, továbbá másolta (értelemszerűen kézzel, mártogatós tollal) a mester kéziratait, beosztotta a pénzt, s minden gyakorlati feladatot elvégzett. Miféle főúri életformáról beszélnek a szócikk szerzői? Én sosem hittem el, hogy Szofja ártott volna a férjének. A Háború és békét – általában négy vastag kötet – Szofja háromszor tisztázta le, gyöngybetűkkel. Barátaim, aki háromszor elolvassa, már az is érdeméremre jogosult. Vegyük hozzá: idővel Tolsztoj műveinek kiadását és sajtó alá rendezését is ez a törékeny, a fényképek alapján drámai szépségű asszony végezte. Özvegy Dosztojevszkijné tanácsát kérte s kapta ehhez. Mint Popoff könyvében olvasható: öt százalékot adtak a könyvesboltoknak. (Ma az ötven százalék már előnyös megállapodásnak számít. Fejlődik a világ.)

Tapasztalatom szerint, ha Isten rendkívüli képességet ád egy halandónak, cserébe el is vesz tőle valamit. Nem véletlen a zsenik és az idióták közti változó mértékű hasonlóság. Tolsztoj következetlen, rabiátus, bizonyos életterületeken korlátolt ember lehetett. Talán valamelyest mániás depressziós. Ha valaki elolvassa a naplóját (az sem vékony), meggyőződhet erről, nem légből kapom. Aki viszont Szofja naplóiba szeretne belekukkantani, annak kapóra jön Popoff könyve.
Wikipédia: „[Tolsztoj] 1882-től rendőri megfigyelés alatt állt. Hitről szóló írásait betiltották, és azt terjesztették róla, hogy megháborodott. Szenilis, bogaras öregúrnak tartotta a közvélemény. 1891-ben családja úgy határozott, hogy felosztják birtokát, mintha az író már nem is élt volna.”

Ehelyett: ő maga akarta fölosztani a birtokát. Egyúttal le kívánt mondani szerzői jogairól az orosz nép javára, meg is tette, bár nem minden művével kapcsolatban. Délelőtt ezen akaratát közölte kiadójával, azaz a feleségével, délután viszont nagyobb összeget követelt tőle az éhínség áldozatainak megsegítésére. Szofja kérdésére, hogy ha nincs jogdíj, miből? – nem adott választ. Tegyük még hozzá: a házasságkötéskor a jóval fiatalabb menyasszony a jövendőbeli férjét öregnek, alacsonynak, csúnyának látta, akinek talán ha négy ép foga van. Mégis hozzáment, szerelemből.
A nagy emberek asszonyai nem kapnak elég kárpótlást. Rengeteg a Tolsztoj utca, tér, sőt kávéház. Lehetne valahol egy Tolsztaja írószerbolt, vonatállomás, romkocsma. Budapest, győzd le oroszellenességed, mutass példát a világnak.

Kapcsolódó cikkek