- Burkolt államosítási szándék húzódik meg a rezsicsökkentés mögött - írta ön a dolgozatában, s arra figyelmeztet, hogy jogállamban felhatalmazás nélkül a kormány nem vehetne tömegesen közszolgáltató cégeket állami tulajdonba. Nem elég a kétharmados parlamenti többség?

- Parlamenti többséggel, politikai eszközökkel, erővel nem lehet hatásosan kezelni társadalmi és gazdasági problémákat. Ehhez a különféle érdekcsoportokkal való széleskörű és folytonos egyeztetés szükséges. Valóban átható befolyást csak olyan hatalom tud elérni, amelynek birtokosai figyelembe veszik azokat a rejtett, ám valóságos korlátokat, amelyek a társadalom tagoltságából adódnak. A politika számára csábító, hogy a központi akarat érvényesítése elől eltakarítsa az akadályokat. Ezt hívják voluntarizmusnak.

- Azt mondja, a rezsicsökkentéssel a jövőt lopja el a kormány.

- Már eddig is elvitte, amit megtalált: elvonta a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, konfiskáló hatású adóval sújtotta az előző ciklusban végkielégítést kapott közszolgákat, beavatkozott hatályos szerződésekbe, lesöpört a pályáról olyan gazdasági szereplőket, mint a takarékszövetkezetek, egész ágazatokat tüntetett el egyik napról a másikra a föld színéről, például a szerencsejáték piacon, elkezdte kreatívan hasznosítani a mások által elért jegybanki megtakarításokat, és az energiaszolgáltatók által felépített infrastruktúrát. Ha sor kerül az államosításra, a rendszer középtávon még működtethető pótlólagos beruházás nélkül. Az, hogy utána mi történik, a politika számára nem érzékelhető probléma. Ám ha a politika a versenygazdaság működését alapjaiban teszi kétségessé, a jelen- és a jövőbeli idősíkok közötti egyensúly felborul. mindenki a jelen lázában ég. Ennek vagyunk ma tanúi Magyarországon, s ezért mondom, hogy lopják a jövőnket. A rezsiharc tétje nagyobb, mint gondolnánk: ha ellopják a jövőnket, nincs felelős polgár és demokratikus közélet.

- De miért gondolja, hogy a piacgazdasággal összeegyeztethetetlen a rezsicsökkentés?

- Nem lehet arra kötelezni magánszolgáltatókat, hogy nyereségükről ne szabadon döntsenek. Ha a kormány nem ért egyet a megszabott árral, hatósági árszabályozással tudja megoldani a problémát, de ezúttal ezen mesze túl akar menni. A végcél az államosítás.

- A vízágazatban több országban visszaállamosítottak közműveket, például Franciaországban, miért lenne gond nálunk?

- A nacionalizálás önmagában nem probléma, az a siralmas, hogy nincs miből. Ráadásul, ha állami tulajdonba vonják a közműcégeket, akkor azokat adóforintokból kell fenntartani. Az erről való döntés, különösen az erőteljesebb állami ellenőrzés bevezetése azonban demokratikus legitimációt igényel.

- A lakosság túlnyomó többségének tetszik a rezsicsökkentés és az államosítás is.

- Ha az életszínvonal megvédése és a piaci korrekció között kell választani, az emberek jobban értik az előbbit. Annak ellenére, hogy a társadalmi jólét alapja hosszabb távon csak a jól működő gazdaság lehet. Idő kérdése, mikor üt vissza a rezsiharc. Ha állami tulajdonba veszik a cégeket, az államra nemcsak a fenntartás, karbantartás terhei hárulnak, de elesik azoktól az adóktól is, amelyekből eddig jelentős bevételhez jutott, például a közműadótól, a Robin Hood adótól. Fájdalmas történet ez.

- Az emberek is így látják?

- Nem, mert az ebből származó előny itt és most jelentkezik. A közösségi feladatok ellátásában viszont majd csak évek múlva jelentkeznek gondok, de ez már nem érdekli őket, főleg nem Magyarországon. Ördögi politika a rezsiharc, mert senki nem tudja érthetően elmagyarázni, hogy miért káros. Az a siralmas és szégyenteljes helyzet állt elő, hogy az MSZP az Együtt PM-mel dalolva megszavazta, s azt mondta, igen, persze, kitűnő, mi aztán igazán nem mondunk ellent a rezsicsökkentésnek, legfeljebb néhány részletében finomítanának rajta. Egyébként van olyan párt, amelyik nem szavazta meg, az LMP. Nem véletlen, hogy Schiffer András nem állt össze az MSZP-vel és az Együtt PM-mel, s azt mondja, a kirívó demagógia árát meg kell fizetni. Én is azt mondom, az árbefagyasztás populista üzenetének címzettjei fizetik meg később a rezsicsökkentés árát.

- A politikában a 15 másodperces technika érvényesül, a legbonyolultabb üzeneteket is sms tömörséggel kell célba juttatni. Ha Ön politikus lenne, hogyan magyarázná el a rezsicsökkentés hatását?

- Önhittség azt gondolni, hogy az emberi önfenntartásnak nincsenek korlátai. Aki azt gondolja, hogy a gazdaság önjáró, a javakat az anyagi javakra egyszerűsíti le, és csak abban hisz, ami kézzelfogható, így összekeverik azt, ami szükséges, azzal, ami olcsó, felcserélik a boldogulást a jóléttel. Bizalom és megelőlegezett jóindulat nélkül egy társadalomnak nincs jövője. Saját biztonságunkat csak a másikkal való együttműködéstől remélhetjük. Magyarországon polgártársaink ma nagy számban csak a mában hisznek. Kishitűség, gátlások, görcsök és félelmek akadályoznak meg bennünket abban, hogy bizakodva gondoljunk a holnapra, sőt a holnap utánra. A rezsicsökkentés a bizalom- és demokráciahiányos magyar társadalomnak szól. SMS-tömörséggel: "a rezsicsökkentés egyenlő szűklátókörűség és önhittség, plusz önzés és mohóság". Bónusz: "visszaélés a jövővel".

- És érti ezt az a 8 millió állampolgár, aki EU mértékkel mérve szegénységben él?

- Létezésünk távlatos kérdései iránti nyitottsághoz nem annyira ész kell, hanem szív, érzékenység, és a szűkülő önzésen való felülemelkedés képessége. A Fidesznek két fegyvere van, az egyik az, hogy politikája itt és most pénzben kifejezhető előnyt jelent, a másik legalább ilyen fontos dolog, hogy megjelöl egy ellenséget, most éppen a külföldi szolgáltatókat, akik ellen lehet harcolni. Ilyen módszerek ellen valóban nehéz intelligensen érvelni. Pedig el lehetne mondani a nyilvánosság számára érthetően azt, hogy például az energiaszolgáltatók nem azért tesznek szert extra nyereségre, mert hiénák és keselyűk, hanem azért, mert természetes monopóliumok.

- A Fidesz azzal érvel, hogy 2002 óta háromszorosára nőttek a közműdíjak.

- Az állam kezében van eszköz, a hatósági árszabályozás. Mindig is volt, a jövőben is lesz, ez minden országban így van. A hivatalban lévő kormány azonban a versenygazdasággal és a civil társadalommal szemben igyekszik mindenre rátenni a kezét, mást sem tesz, mint újból és újból azt kutatja, hol lehet még valamit találni. Minden erőforrást maga alá gyűrt, és miután a jegybanki tartalékokra is rátette a kezét, azt gondoltuk, most már aztán nincs tovább. Kiderült, dehogyis nem. A jövőtől von el pénzt. Kúszó kisajátítási politikát folytat, szisztematikusan igyekszik megrontani, ellehetetleníteni a valamely ok folytán befolyása alá nem vonható vállalatokat és működési környezetüket. Arra készteti őket, hogy adják el tulajdonukat és vonuljanak ki Magyarországról. A magyar állam valamit majd fizet értük, és legalább tíz évig muzsikálni fognak ezek a cégek. Nem kell belerakni sok tőkét, és azt gondolom, a magyar állam nem is fog befektetni.

- Mikor várható a krach?

- Öt-tíz év múlva, de az már a politika számára nem belátható idő. A politika időt nyer azzal, hogy előre hozza a költekezést. Itt és most szerez szavazatokat, de az, hogy milyen áron, közömbös.

- Várható, hogy az Európai Bizottság visszaüt?

- Brüsszel nyilván vizsgálódik az ágazati különadók, vagy a kiválasztott cégekkel kötött, versenytorzító ún. stratégiai megállapodások miatt. Konkrét jogsértési eljárásról tudunk például azért, mert az Európai Bizottság kifogásolja a devizában fölvehető hitelek állami korlátozását. Ugyanakkor nehéz fogást találni az Orbán-kormányon. Az európai uniós integráció töredékes, a tagállamok alapvetően önállóak, és ezt Orbán Viktor jól mérte fel. Kétségessé vált az Európai Unió jövője. Úgy tűnik, kétsebességes lesz. Az első csoportba tartoznak az euró-zóna országai, akik összehangolják monetáris, és egyre inkább fiskális politikájukat is. Nem is nagyon tehetnek mást, míg az euró-zónán kívüli tagállamokra kevesebb figyelem marad. Három-öt év múlva azonban az unortodox politikát folytató Magyarország aknamezőn fogja magát találni, minden sarokban robbanhat valami, mert a mostani intézkedések negatív hatása akkor kezd majd először mutatkozni, emellett a nemzetközi bíróságok is súlyos tíz és százmilliárdos bírságokkal sújthatják Magyarországot.

 

Kapcsolódó cikkek