Telephely vizsgálati és értékelési engedély, telephelyengedély, fizikai védelmi terv megvalósításának engedélyezése, a létesítés engedélyezése, építési engedélyek, rendszerelem-szintű engedélyek, az üzembe helyezés engedélyezése, az üzemeltetés engedélyezése - csak néhány azok közül a papírok közül, amelyeket a paksi atomerőművet bővítő Roszatomnak a jövőben be kell szereznie. Mindez jól mutatja, hogy bár egy reaktor felhúzása esetén maga az építés sem néhány napos projekt, a beruházás nagyon könnyen elúszhat az engedélyeztetési folyamaton is.

Sok ezer oldal
Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) tájékoztatása szerint - logikus módon - az építkezést a létesítési, illetve építési engedélyek megszerzése után lehet majd elkezdeni, ennek kiadására azonban jó eséllyel még éveket kell várni. A folyamat ugyanis nem ezekkel indul, először a telephelyengedélyt és környezetvédelmi engedélyt kell beszerezni, amit egy sor hasonló irat követ még, mire eljutunk az érdemi munkáig. A papírgyártás pedig csak az ezt követő létesítési lépések során indul be igazán: itt mintegy hatezer berendezés szintű engedélyre van szükség.
Az OAH-nál a Figyelő Online-t most úgy tájékoztatták, hogy mivel a szakértések ideje, illetve a hiánypótlások és a jogorvoslati eljárások hossza sem tervezhető a teljes engedélyeztetési eljárás időigényét sem könnyű megbecsülni. A szervezet tavaly kinevezett főigazgatója, Fichtinger Gyula azonban a Figyelőnek fél éve azt mondta, hogy a létesítési engedély kiadásáig, a tapasztalatok szerint a pályázat kiírásától számítva nagyjából 3-5 évre van szükség. A főigazgató júliusban úgy fogalmazott: „ha ma kiírnák a tendert, legkorábban valószínűleg 9-12 év múlva, azaz 2022-25-ben indulhatna meg a termelés".

Kapacitásgondok
Ez az azóta valószínűleg rövidült, mert bár eltelt fél év, a tender nélküli megoldással azonban ennél biztosan többet spórolt a kormányzat. A gond csak az, hogy az egyéb előkészületekre - amiket a nyugodtan lehetett volna tendereztetéssel párhuzamosan csinálni - egyelőre nem került sor. Az OAH kapacitásait például továbbra sem bővítették, holott az engedélyek jelentős részét a hivatal adhatja ki, így sok múlik azon, hogy a szervezetnél milyen gyorsan dolgoznak.
Pedig a szükséges szaktudás, illetve anyagi és emberi erőforrások felmérése hónapokkal ezelőtt megtörtént, és ez alapján Fichtinger Gyula már tavaly nyáron úgy nyilatkozott, hogy előfordulhat munkaerőhiány a hivatalnál, ahol egyébként emiatt el is kezdtek készülni az erőforrások átcsoportosítására. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a bővítés nem oldható meg úgy, hogy a kormány jóváhagyja új alkalmazottak felvételét, és azok másnap már munkába is állnak. Egy biztonsági felügyelő képzése például onnantól kezdve, hogy felveszik, legalább két évig tart, azaz a kapacitásproblémák az első években borítékolhatónak tűnnek. Persze ez nem jelenti azt, hogy az OAH eddig egyáltalán nem foglalkozott volna a paksi bővítéssel. A hivatalnál komoly anyag gyűlt össze a más országokban futó projektek tapasztalatairól, és felmérték a kínálatot is, megvizsgálták, milyen típusú reaktorokat lehet kapni a piacon. Kérdés persze, hogy például ez utóbbira szükség volt-e úgy, hogy a kormányzat végül a tender nélküli megvalósítás mellett döntött. Mindenesetre a szervezet csütörtökön sajtótájékoztatón számol be 2013-as eredményeiről és 2014-ben várható feladatairól, különös tekintettel azokra, amelyek a tervezett új blokkokhoz kapcsolódnak.

Rossz tapasztalatok
Az időpont tartásával kapcsolatban a futó európai projektek sem adnak okot bizakodásra. Az Európai Unióban jelenleg Franciaországban, Finnországban és Szlovákiában épülnek reaktorok, de egyik beruházás sem halad zökkenőmentesen. Az eredeti tervek szerint a magyar határtól 50 kilométerre lévő mohi erőmű 3-as blokkjának például már majd másféléve működnie kellene, sőt tavaly ősszel a négyes reaktort is üzembe kellett volna állítani, ezzel szemben előbbi jobb esetben idén, utóbbi pedig csak 2015-ben kezdi meg a termelést a legújabb előrejelzések szerint.  Finnországban ennél is rosszabb a helyzet, az Olkiluoto erőmű 3-as reaktorát 2005-ben ugyanis úgy kezdték el építeni, hogy négy évvel később már termelhet, ezzel szemben most 2016-ra prognosztizálják az üzembe helyezést. Akárcsak a franciaországi Flamanville erőmű 3-as blokkja esetében, aminek két éve kellene működnie.

Kapcsolódó cikkek